Olyan színész (volt), aki a telefonkönyvet is. 71 évesen lépett le a színről.
Ajánlom
A Roger nyúl a pácbannal kell kezdeni, mert így kívánja a protokoll és mert itt valóban összeért, ami összetartozott: a klasszikus hollywoodi animáció és Hoskins mintázott alsója, Jessica Rabbit rúzsvörös csókja és egy borotvált brit orcája. Harrison Ford és Bill Murray nagy szolgálatot tett a világnak, hogy hagyták, hadd vigye a szerepet ez a kisméretű, cockney-szagot árasztó színész, hadd játssza Hoskins a rajzfilmfigurák közt nyomozgató hekus szerepét. Könnyen lehetett volna a dologból égbekiáltó blamázs, ahogy a hasonló próbálkozásokból rendre az is lett (emlékszik még valaki a Cool Worldre?), de Hoskins nemhogy nem ment le kutyába (emlékszik még valaki De Niróra a Rocky és Bakacsin kalandjaiban?), nemhogy nem hagyta, hogy hatalmas animált kebleivel Jessica Rabbit lemossa a filmvászonról, hanem mintha ez lenne a világ legtermészetesebb dolga, győztesen jött ki a rajzfilmfiguráknak álló versenyből. Hollywood ennek megfelelően is kezelte; a hollywoodi presztízsfilmek briteknek fenntartott ziccerszerepeihez ezentúl Hoskinsnak is hozzáférése volt.
De a legjobb azokban a szerepekben volt, amikre az isten is teremtette. A legjobb gengszternek volt, aki sokkalta durvább dolgokra képes (és jóval hihetőbb is), mint bármely sebhelyesarcú (lásd: Hosszú nagypéntek), vagy aranyszívű, luxusprostit fuvarozó prolinak (lásd Mona Lisa). Hoskinsban akkor is volt valami fenyegető, amikor kifinomult komédiában kellett kellemkednie (Mrs. Henderson bemutatja), de kifejezetten visszafogottnak tűnt, amikor pedig alkalma lett volna vicsorogni (Felícia utazása). Ha pedig vicsorgott – mint a Hollywoodland álomgyári fejeseként – azt is irtó jó volt nézni. Nem volt 1,70 se, de amikor beindult, a magasak fülüket, farkukat behúzva törpültek el mellette.
A Fidesz épp megpróbál egy felszabadító erejű felvonulásból esztétikai kérdést csinálni, maga mögé állítva a maga képzelte többségét. A baj az, hogy a szolidaritás érzése eleve nem a többségről szól, hanem például azokról, akik egy évben egyszer mernek ennyire láthatóak lenni.
François Ozon új filmjében Michelle a magányos vidéki nénik eseménytelen, szomorú életét éli. Egyetlen barátnőjével jár gombászni, vagy viszi őt a börtönbe, meglátogatni annak fiát, Vincent-t. Kritika.
A klasszikus balett alapdarabját annak leghíresebb koreográfiájában, az 1877-es Marius Petipa-féle változatában vitte színre Albert Mirzojan, Ludwig Minkus zenéjére.
Kínjában újfent azzal bevett fordulattal próbálja magyarázni a szombati Pride mellbevágóan hatalmas létszámát a fideszes univerzum, hogy tulajdonképpen ez nekik jó, mert Orbán Viktor eleve így is tervezte.
Megy most némi szemérmeskedés, de mindenki látta, mindenki hallotta. Szombaton tartották Magyarország legnagyobb tüntetését. Ez a Pride a jövő garanciája volt.
Pancsován él, újságíró, „sztripet” rajzol – vagyis ahogy az egykori ortodox szerzetesek, hivatásának érzi, hogy szabadidejében hitelesen lejegyezze a történelem eseményeit.
A francia közszolgálati tévé három dokumentumfilmben mutatta be a náci kollaboráns Vichy-rezsim kiszolgálóinak pereit. A YouTube-on is hozzáférhető harmadik a legérdekesebb.
Évekig kell még nézniük a tátongó repedéseket és leváló csempéket azoknak a lakóknak, akik 2016-ban költöztek egy budafoki új építésű társasházba. A problémák hamar felszínre kerültek, most pedig a tulajdonosok perben állnak a beruházóval.
Nyilvánosan megrótta Szeged polgármestere azokat a képviselőket – köztük saját szövetségének tagjait –, akik nem szavazták meg, hogy a júliustól érvényes fizetésemelésük inkább a szociális alapba kerüljön. E képviselők viszont azt szerették volna, hogy a polgármester és az alpolgármesterek bérnövekménye is közcélra menjen.
