Olyan színész (volt), aki a telefonkönyvet is. 71 évesen lépett le a színről.
Ajánlom
A Roger nyúl a pácbannal kell kezdeni, mert így kívánja a protokoll és mert itt valóban összeért, ami összetartozott: a klasszikus hollywoodi animáció és Hoskins mintázott alsója, Jessica Rabbit rúzsvörös csókja és egy borotvált brit orcája. Harrison Ford és Bill Murray nagy szolgálatot tett a világnak, hogy hagyták, hadd vigye a szerepet ez a kisméretű, cockney-szagot árasztó színész, hadd játssza Hoskins a rajzfilmfigurák közt nyomozgató hekus szerepét. Könnyen lehetett volna a dologból égbekiáltó blamázs, ahogy a hasonló próbálkozásokból rendre az is lett (emlékszik még valaki a Cool Worldre?), de Hoskins nemhogy nem ment le kutyába (emlékszik még valaki De Niróra a Rocky és Bakacsin kalandjaiban?), nemhogy nem hagyta, hogy hatalmas animált kebleivel Jessica Rabbit lemossa a filmvászonról, hanem mintha ez lenne a világ legtermészetesebb dolga, győztesen jött ki a rajzfilmfiguráknak álló versenyből. Hollywood ennek megfelelően is kezelte; a hollywoodi presztízsfilmek briteknek fenntartott ziccerszerepeihez ezentúl Hoskinsnak is hozzáférése volt.
De a legjobb azokban a szerepekben volt, amikre az isten is teremtette. A legjobb gengszternek volt, aki sokkalta durvább dolgokra képes (és jóval hihetőbb is), mint bármely sebhelyesarcú (lásd: Hosszú nagypéntek), vagy aranyszívű, luxusprostit fuvarozó prolinak (lásd Mona Lisa). Hoskinsban akkor is volt valami fenyegető, amikor kifinomult komédiában kellett kellemkednie (Mrs. Henderson bemutatja), de kifejezetten visszafogottnak tűnt, amikor pedig alkalma lett volna vicsorogni (Felícia utazása). Ha pedig vicsorgott – mint a Hollywoodland álomgyári fejeseként – azt is irtó jó volt nézni. Nem volt 1,70 se, de amikor beindult, a magasak fülüket, farkukat behúzva törpültek el mellette.
Feljelenti a Fidesz Hódmezővásárhelyen egy aszfaltrajzverseny szervezőit két agresszív felirat miatt. Már 2007-ben is lépni kellett volna. Publicisztika
Jimmy Kimmel kritikusan beszélt Charlie Kirk meggyilkolásáról és arról, mindezt a Trump-féle MAGA- világ miként használja fel saját céljaira. Az ABC csatorna erre határozatlan időre elkaszálta Kimmel műsorát, ami az egyik legismertebb késő esti talkshow volt.
Sokatmondó a magyar fociklubok azon igénye, hogy ne kerüljön a lelátói cigányozás a rasszista kategóriába. Sajnos nemcsak a fociról mond el ez mindent: az, hogy ez egyáltalán felmerülhetett, egész pontosan beazonosítható emberek bűne.
Bohumil Hrabal novelláit Balassa Eszter, a társulattal sokat dolgozó dramaturg az Európa Kiadónál nemrégiben újra megjelent Véres történetek és legendák című gyűjteményes kötet alapján dolgozta át. Vörös a zokni, a nyakkendő, de még a hajszalag is – véres drámára jöttünk –, mégsem sorolható a horror műfajába Soós Attila rendezése. Fekete humorban gazdag sztorik elevenednek meg, groteszk stílusban feltárva a kisemberek mindennapos küzdelmeit.
A félhomályos színpadon egy női alak ül az íróasztalnál, mögötte vörös fényben füst gomolyog. Létezik egy színházi mondás: ahol egy előadásban füstgép vagy stroboszkóp jelenik meg, ott véget ér a minőség. Ám ez az előadás egy holokauszthoz kapcsolódó történetet mond el, a felszálló füstnek így óhatatlanul pluszjelentése is van.
Nyilván nincs új a nap alatt, mindenesetre a síkhülye gyerekrabló történetét láttuk már kétszer, s éppenséggel olvashattuk is volna, ha Evan Hunter (a számos álnéven alkotó Salvatore Albert Lombinót Ed McBainként ismerjük jobban) 1959-ben publikált regénye megjelenik magyarul, de nem jelent meg, noha a szerző távolról sem alulreprezentált alakja a magyar könyvkiadásnak, beleértve a komcsit is).
A Fuga leghátsó, ámde igen nagy méretű termében látható a művész 2012 óta futó sorozatának (Ember Embernek Embere) majdnem teljes összegzése. A magángyűjtőktől is visszakölcsönzött alkotásokkal együtt a kiállításon 34 mű szerepel – sajátos, „bogis” művészportrék a nemzetközi művészszcéna volt és jelenlegi nagyjairól. S bár G. Horváth mindenekelőtt festő, a művészi Pantheonjában szerepet kapnak szobrászok, fotósok, konceptuális alkotók és performerek is.
Bartók Imre legújabb könyvének főszereplője a harmincas évei elején járó francia Damien Lazard, aki két év alatt szinte a semmiből robban be a nemzetközi profi sakkvilág szűk elitjébe, a depresszív alaptermészetű férfi azonban sikerei közben súlyos szerelmi válságot él át.
Tisztességes, közmegegyezéses választási törvény nélkül nincsenek tiszta választások. Ha a Tisza Párt eltakarítja a Fideszt, az csak azért lesz lehetséges, mert addigra a társadalomnak a Holdról is látszó többségének totálisan elege lesz Orbánékból.
Kevés helye van kritikának Izraellel szemben a zsidó közösségben. De vajon mi történik a porba rombolt Gázában, és miben különbözik az arab kultúra az európaitól? Fináli Gábor, a Hunyadi téri Ábrahám sátra zsinagóga vezetője egyenesen beszél ezekről a kérdésekről.
