Színház

Vőlegény

  • - kg -
  • 2014. május 24.

Színház

Szép Ernőről írni hálás dolog, elég egy-két szépernős poén, egy rögtön az írás elejére, egy meg a végére, és máris jól jön ki belőle az ember.

A Vőlegény, ez az 1922-ben debütált pénzhajhászati színjáték, különösen szerencsés eset: e sírnivalóan vidám darabban, melyben csak a kuglóf friss, de mindenki más romlott, kedvenc szerzőnk bőkezűen szórja a kispolgár kárára a poénokat. Ott van például az a nagy készülődés, burleszkbe (egy Marx Brothers-komédiába) illő, fejvesztett lakáscsinosítás, melynek során a lerobbant kispolgári miliőt férjfogásra alkalmas lakrésszé alakítja a Csuszik család. "Itt a cukor és Reviczky meg a szalvéták" - nyögi be Duci, az épp nem eladó Csuszik lány, s a kezében valóban ott a cukor meg a Reviczky-kötet - utóbbitól lesz csak előkelő a nappali. És ott az a rengeteg kispolgári tájszólás, az alacsonyan repkedő "respekt"-ek vagy a "leházasodni" nyelvi leleménye meg még számtalan szóvirág a vidékről a pesti lecsúszásba felkapaszkodott Csuszikék szedett-vedett szókészletéből. Ez eddig a hozott anyag, de a Pesti Színház produkciója is hozzátesz ezt-azt az el nem évülő poénokhoz. Eleinte csak két pár Converse(-szerű) csuka tűnik fel, mint kedves anakronizmus a tízes évek lecsúszottjai lábán (régi poén ez: Sofia Coppola is elrejtett egy pár Converse-t Marie Antoinette budoárjában), de a vőlegény yuppie-s, napszemüveges fellépése már biztos jele a rendezői koncepciónak. Az idők szaga nemcsak a gyógynövényes cigarettlikből árad, de a tízes évek (az 1900-as és a 2000-es) összekapcsolásából is érezhető. Végül is ártani nem árt a darabnak, elvégre Fox Rudi (a vőlegény) elektromos gitárral is éppoly léha és szerelmes, mint ahogy Szép Ernő gitár nélkül elképzelte, és a Megáll az idő-s áthallások sem rontanak a szépernős összhatáson. Mivel színházban sem illik spoilerezni, ezúttal elhagyjuk az írásvégi Szép-poént; tele van velük úgyis a Vőlegény, a Pesti színészei pedig jól beszélnek szépernőül.

Pesti Színház, április 12.

Figyelmébe ajánljuk

Valóra vált forgatókönyv

1984-ben került a mozikba Rob Reiner első filmje, A turné (This Is Spinal Tap). Az áldokumentumfilm egyik főszereplője maga a rendező volt, aki az éppen amerikai turnén levő fiktív brit hard rock zenekar, a Spinal Tap történetét próbálta kibogozni.

Nézőpont

A filozófus-író (Denis Podaly­dès) tüdeje és mája közt apró kis foltot mutat ki az MRI-vizsgálat, de biztosítják afelől, hogy (egyelőre!) nem veszélyes a dolog.

Amikor győznek a hippik

  • - turcsányi -

Blaze Foley-nak volt egy kabátja. Ha egészen pontosak akarunk lenni, ez az egy kabátja volt neki – ez sem túl jó bőrben. Az ujját például vastag ezüstszínű ragasztószalaggal kellett megerősíteni, jól körbetekerni, mindkettőt – hogy le ne essenek.

Hibamátrix

  • Dékei Krisztina

Szűcs művészete a klasszikus, realista festészeti hagyományokon alapul, de távol áll a „valóságtól”.

Ozmózisok

Nádas Péter e hosszú, több mint négyszáz oldalas memoárját Mészöly Miklós, Polcz Alaine és Esterházy Péter köré fűzi föl. Könyvének témája négyük viszonya, vonzásaik és választásaik, személyiségük szerkezetének összeillő és egymáshoz nem illeszkedő elemei. És a háttérben természetesen ott van a korszak, a lassú hetvenes–nyolcvanas évek a kádári provinciában.

Mozaikkockák

A hazai neoavantgárd egyik meghatározó alakjaként Erdély Miklós (1928–1986) a sok műfajban alkotó, polihisztor művészek közé tartozott.

Abúzus, család

  • Balogh Magdolna

Egyéni hangú, markáns képviselője Ivana Dobrakovová a szlovák kritika által expat-prózaként emlegetett prózai iránynak. Ezzel az angol „expatriate”, azaz tartósan vagy ideiglenesen külföldön élő szóból eredő kifejezéssel azokra a művekre utalnak, amelyek a rendszerváltozás adta lehetőségekkel élve külföldön szerencsét próbáló fiatalok problémáiról beszélnek.

Árvák harca

A jelenből visszatekintve nyilvánvaló, hogy a modern, hol többé, hol kevésbé független Magyarország a Monarchia összeomlásától kezdődő történelmében szinte állandó törésvonalak azonosíthatók.