Film

Llewyn Davis világa

  • - kg -
  • 2014. június 22.

Film

Húszperces blokkokat adtam, folkdalokat játszottam... Mielőtt saját lakásra tettem volna szert, elég sok helyen húztam meg magam szerte Greenwich Village-ben... Fekhelyem egy dívány volt a nappaliban, az öntöttvas radiátorból párás meleg áradt... A Krónikák első kötetéből idéztünk - a másodikat még nem írta meg Bob Dylan, de így is remek olvasmány, minden megtudható belőle a folkzenészek lakhatási és fellépési körülményeiről a kora hatvanas évek New Yorkjában.

Dylan önéletrajzát a Coen testvérek úgy filmesítették meg, hogy kihagyták belőle Dylant, de benne hagyták az öntöttvas radiátort, a telet, a tűzlépcsőt és azt a rengeteg apartmant, ahol egy fázó folkzenész meghúzhatta magát. Dylan önéletrajzában Dylan helyett egy kisebb tehetségű, de elhivatottságban semmivel sem kisebb alakot léptetnek fel: Llewyn Davist (Oscar Isaac), aki sosem írta meg az önéletrajzát, mert 1. nem létezett, 2. ha véletlenül mégis létezett volna, mára már csak a bolhapiacok bakelitárusai emlékeznének rá. A Coenek teszik a dolgukat, mint mindig, amikor nem epikus üzemmódban nyomják; tökélyre fejlesztett kisszürrealizmusukat (35 százalék szür, 65 reál) hozzák, és megrendezik a kisember 100 méteres síkfutását. Dylan sziluettje csak a végén jelenik meg, addig is a futottak még kisemberek nyüzsögnek a pályán, a tragikomikus-gitártokos lábjegyzetek, akik idejük nagy részét elveszett macskák és kisebb előlegek hajkurászásával és meg nem értett zsenijük vonszolásával töltik. A coeni kispályán minden a helyén van: John Goodman éppúgy, mint a névtelen folkzenész szomorúsága.

A Vertigo Média filmje

Figyelmébe ajánljuk

Népi hentelés

Idővel majd kiderül, hogy valóban létezett-e olyan piaci rés a magyar podcastszcénában, amelyet A bűnös gyülekezet tudott betölteni, vagy ez is olyasmi, ami csak elsőre tűnt jó ötletnek.

A hiány

László Károly, a háborút követően Svájcban letelepedett műgyűjtő, amikor arról kérdezték, miért nem látogat vissza Auschwitzba, azt válaszolta, hogy azért, mert nem szereti a nosztalgiautakat.

Fagin elsápad

Pong Dzsun Ho társadalmi szatírái, Guillermo del Toro árvái, vagy épp Taika Waititi szeretnivalón furcsa szerzetei – mindegy, merre járunk, a kortárs filmben lépten-nyomon Charles Dickens hatásába ütközünk.