Film

A holnap határa

  • - kg -
  • 2014. június 29.

Film

Van az a nagyon méltánytalan mozinézői helyzet, amit úgy hívnak: Tom Cruise. Ennyi Cruise-zal együtt töltött év után persze nem fogunk nekiállni megmagyarázni e jelenséget, legyen elég annyi, hogy minden filmnek nagy tehertétel, ha Cruise-t kell szolgálnia.

Olykor persze előfordul, hogy a Cruise kontra mozgókép küzdelemből a film kerül ki győztesként. Olyan ez, mint A holnap határa című sci-fi alaphelyzete. Cruise hadba vonul a Földet ellepő űrlények ellen, meghal, de mintha mi se történt volna, rögtön újrakezdi: hadba vonul, meghal, hadba vonul, s ezt addig teszi, míg, nos, a világért sem spoilereznénk el a dolgot, szóval, addig teszi, míg el nem jön a végefőcím és egy jobb világ. Az időhurok, amibe Tom Cruise, a gyáva reklámszakiból lett kényszerkatona kerül, nem újdonság nekünk, nem-Cruise-oknak sem: felkelünk, megnézzük Cruise új filmjét, majd kezdődik az egész elölről. Ő mindig az, ami, de most például olyan erős a körítés, Doug Liman filmrendező olyan tempót diktál, úgy szórja a Groundhog Day-szerű időkezelésből adódó, burleszkkel határos poénokat, közben pedig olyan látványos, háborús, partraszállós, inváziós sci-fit rendez, hogy azt öröm nézni két órában. Ja, hogy ez egy Tom Cruise-film? Az, de nem fáj, ahogy nem fájt az utóbbi időkben a Mission Impossible 4, a Jack Reacher és a Feledés sem. Jobban belegondolva nem is olyan méltánytalan helyzet a Tom Cruise-féle Tom Cruise-jelenség - főleg akkor, ha a színész hagyja, hogy a látvány, a mellékszereplők és minden más körülmény együttese mintegy mellékessé tegye a jelenlétét.

Az InterCom bemutatója

Figyelmébe ajánljuk

Valóra vált forgatókönyv

1984-ben került a mozikba Rob Reiner első filmje, A turné (This Is Spinal Tap). Az áldokumentumfilm egyik főszereplője maga a rendező volt, aki az éppen amerikai turnén levő fiktív brit hard rock zenekar, a Spinal Tap történetét próbálta kibogozni.

Nézőpont

A filozófus-író (Denis Podaly­dès) tüdeje és mája közt apró kis foltot mutat ki az MRI-vizsgálat, de biztosítják afelől, hogy (egyelőre!) nem veszélyes a dolog.

Amikor győznek a hippik

  • - turcsányi -

Blaze Foley-nak volt egy kabátja. Ha egészen pontosak akarunk lenni, ez az egy kabátja volt neki – ez sem túl jó bőrben. Az ujját például vastag ezüstszínű ragasztószalaggal kellett megerősíteni, jól körbetekerni, mindkettőt – hogy le ne essenek.

Hibamátrix

  • Dékei Krisztina

Szűcs művészete a klasszikus, realista festészeti hagyományokon alapul, de távol áll a „valóságtól”.

Ozmózisok

Nádas Péter e hosszú, több mint négyszáz oldalas memoárját Mészöly Miklós, Polcz Alaine és Esterházy Péter köré fűzi föl. Könyvének témája négyük viszonya, vonzásaik és választásaik, személyiségük szerkezetének összeillő és egymáshoz nem illeszkedő elemei. És a háttérben természetesen ott van a korszak, a lassú hetvenes–nyolcvanas évek a kádári provinciában.

Mozaikkockák

A hazai neoavantgárd egyik meghatározó alakjaként Erdély Miklós (1928–1986) a sok műfajban alkotó, polihisztor művészek közé tartozott.

Abúzus, család

  • Balogh Magdolna

Egyéni hangú, markáns képviselője Ivana Dobrakovová a szlovák kritika által expat-prózaként emlegetett prózai iránynak. Ezzel az angol „expatriate”, azaz tartósan vagy ideiglenesen külföldön élő szóból eredő kifejezéssel azokra a művekre utalnak, amelyek a rendszerváltozás adta lehetőségekkel élve külföldön szerencsét próbáló fiatalok problémáiról beszélnek.