- kg -

Mintha csak megérezte volna, hogy a szellemíró kifejezés önéletrajza hazai megjelenésével szinte egyidejűleg nyeri el nyelvi létjogosultságát, Roger Moore nem késlekedik kijelenteni: számára is felkínálták a szellemírói segítséget, de ő ilyesmire nem fanyalodott, s 2007-ben bekövetkezett nyolcvanadik születésnapján önkezével látott hozzá, hogy végre megírja régóta tervezett önéletrajzát. Találkozhatunk benne mumpsszal és tüdőgyulladással (kétoldali), első csókkal és női magazinokban vállalt fotómodellkedéssel, a kezdő színészt megkörnyékező bácsikkal és a kezdő színész által megkörnyékezett lányokkal és aszszonyokkal, de Bonddal csak a kétszázadik oldal környékén akadunk össze.

Nem bagatellizálnánk el a dolgot: Bruce Willis zsarut játszik, és egy vagyont érő baseballkártyát is ellopnak tőle. Történik még, hogy egy spanyol ajkú szépség előkerül egy Mercedes hátsójából (a nagy kunszt persze a fordítottja lenne), a spanyol ajkú szépség dekoltázsából pedig egy feszület, ami valójában egy pendrive, ami nagyon kéne egy baseballütővel hadonászó rosszarcú gengszternek, akinek sok olyan kifejezés hagyja el a száját, melyeket a Hogyan beszéljünk rosszarcú gengszterül? című közismert tudományos munka előszavában is megtalálni.

Rég rossz lenne, ha most kellene elkezdeni Gaiman írói számbavételét, vagy azon rugózni még mindig, hogy hova álljanak a fantasyirodalmat művelő belgák: a mesékhez, avagy az irodalomhoz. Erősen múlt századi kérdésfelvetések ezek, Gaiman új regényét viszont a megejtően morbid időtlenség lengi körül, hisz' mit számít néhány száz év egy (vagy akár egy egész temetőnyi) halott életében.

Már az is térdcsapkodós nagy pillanata a filmnek, amikor az ifjú Finkelstein (Justin Bartha), az idősebb Finkelstein (az erőltetetten finkelsteinkedő Art Garfunkel) és a jiddise máménál is jiddise mámébb Finkelsteinné féltve őrzött fiacskája fizetett bokszzsáknak áll, hogy egy kurzusnyi dühödt lány és anya rajta vezesse le a rohadék férfiak iránti, megérdemelt indulatát - de az igazi bonyodalmak majd a babysitterkedéssel kezdődnek. Mert, mintegy engesztelésképpen a terápiás gyomorba térdepelésért és a könnyű, de jóleső testi sértésekért Catherine Zeta-Jones mint kétgyermekes családanya (40) a pelyhedző Finkelsteinre (24) bízza csemetéi esténkénti megőrzését - a többi, mint a karikacsapás.

Egy szomorú hely reménytelen öregeknek - a hazugságot nem ismerők bolygóján a szociális otthont hívják így, a Coke-ot hizlaló cukros vízként reklámozzák, a mozikban pedig csupa igaz történetet vetítenek, például egy decens úr mesél a villa feltalálásáról. Ricky Gervais hangja hamar eligazít helytörténetileg: a neves angol komédiás gyorsan leszólja a főcím előtti céges feliratokat, mondván, ezeket úgysem olvassa az égvilágon senki, majd elmeséli, hogy az általa játszott szerencsétlent egy olyan világban láthatjuk szerencsétlenkedni, melynek lakói természetüknél fogva nem ismerik a hazugságot, az igazmondásra viszont leküzdhetetlen hajlamuk van.

Újságíró: Mindenki olyan akar lenni, mint Cary Grant. Cary Grant: Ezzel én is gyakran így vagyok - közismert anekdota.

Azt még az Éjszakai őrség ellenzéke is elismeri, hogy az a jelenet a citromsárga Zillel, amiben a szocreáltól elnehezült tehergépkocsi akrobatikusan a levegőbe emelkedik, pördül egyet, beint Hollywoodnak, majd tízpontos talajfogás után tovább száguld a moszkvai éjszakában, minden idők egyik legjobb ziles akciójelenete, de az idomított haszonjárművek kategóriájában is simán veri a mezőnyt. Mindez Timur Bekmambetovnak köszönhető, aki azóta egy karcsúbb karosszériával (Angelina Jolie) is megcsinálta a mutatványt (Wanted), de nem távolodott el az orosz piacoktól sem.

Csoda egy szerzet ez a Dávid Veron. Vidéki boltoskisaszszony létére járatja a Nyugatot, a feketét keserűen issza, krónikus Ady-rajongásban szenved, és kerékpárral közlekedik.

A skandináv filmművészeti órákon kevés szó szokott esni Dolph Lundgren munkásságáról, de ez is csak az ilyen tanegységek elitista természetét bizonyítja. Aki viszont egy kicsit is komolyan veszi magát a témában, tudja jól, mivel tartozik a világ a svéd Lundgrennek, aki akkor ért Hollywoodba, amikor Sylvester Stallone, úgy is mint Rocky IV., így kiáltott: kell egy orosz! Daliás idők voltak e késő nyolcvanasok: a fegyverkezési verseny filmes állásait a Schwarzenegger-Stallone-szembenállás jelentette, de már ugrásra kész volt Van Damme, jött föl Willis, és egyszer-egyszer Seagal is gondolt már a fejbe rúgás színészi hozadékaira.

Nem akarsz suliba járni? Akkor, tudod mit, többet ne menj, ellakhatsz nálam, s ha vállalod, hogy megnézünk hetente három filmet, és droghoz nem nyúlsz, akkor dolgoznod sem kell Áll az alku? E nagyvonalú, kamaszlelket melengető ajánlattal a Kanada-szerte ismert és elismert filmkritikus (meg tévés személyiség és regényíró), David Gilmour lepte meg 16 éves Jesse fiát, akinek ez idő tájt nagyon nem akaródzott iskolába mennie Hát nem egy porosz utas megoldás, az egyszer biztos, viszont könyvtémának elsőrangú Majd most kiderül, milyen az, amikor a kritikusból kibukik az apa, és az apából a filmkritikus, és az sem éppen érdektelen, mit kezdenek egymással a felek: apa és fiú, fiú és filmtörténet Mint ötlet remek, mint nevelési módszer merész, mint apakép irigylésre méltó - ilyen apát minden fiús házhoz, akinek megvan Az erőszak utcái Michael Manntól, aki pontokba szedi Clint Eastwood nagyságát, és váltott már szót Dennis Hopperrel meg David Cronenberggel Az apába épített filmkritikus tényleg a létező apakonstrukciók egyik legjobbika, inni, enni, szivarozni is meg lehet tanulni tőle, filmek terén pedig tényleg verhetetlen, azt is tudja, mit kell nézni szívfájdalom esetén, és mit kijózanodáskor, és olyan hetvenes évekbeli ritkaságokat is ismer, mint az Eddie Coyle barátai Egyedül talán csak az irodalmi ambíciókkal lehetnek fenntartásaink, mert sem a kanadai évszakok, sem a kanadai Gilmourok színeváltozásának leírása nem elég erős ahhoz, hogy a Filmklub több legyen élvezetes publicisztikánál Fordította: Gellért Marcell, Athenaeum, 2010, 238 oldal, 2990 Ft ***. .

Testek párolgásától bűzlik a kocsma, holnap is köd lesz, esni fog. Az idézet egy késő őszi, ká-európai filmtípusból való, a nyári, latinos, életigenlő kiszerelés így fest: csupa élettől vöröslő, kedves spanyol, akiket az isten is jókedvében, gitárszólók hallgatása közben teremtett, s akik mind a konyha körül ólálkodnak, mert ott nagy dolgok vannak készülőben.

Hát most már megint mi történt - folytatja a két Brenner-sztorival ezelőtt megkezdett "brúderkodást" a továbbra is kocsmahomályban tartott elbeszélő. Wolf Haas szócsövének lenni hálás elfoglaltság, nem egy karót nyelt narrátori munka, mi sem természetesebb.