dvd - A BÜNTETő

  • - kg -
  • 2010. július 1.

Zene

A skandináv filmművészeti órákon kevés szó szokott esni Dolph Lundgren munkásságáról, de ez is csak az ilyen tanegységek elitista természetét bizonyítja. Aki viszont egy kicsit is komolyan veszi magát a témában, tudja jól, mivel tartozik a világ a svéd Lundgrennek, aki akkor ért Hollywoodba, amikor Sylvester Stallone, úgy is mint Rocky IV., így kiáltott: kell egy orosz! Daliás idők voltak e késő nyolcvanasok: a fegyverkezési verseny filmes állásait a Schwarzenegger-Stallone-szembenállás jelentette, de már ugrásra kész volt Van Damme, jött föl Willis, és egyszer-egyszer Seagal is gondolt már a fejbe rúgás színészi hozadékaira.
A skandináv filmmûvészeti órákon kevés szó szokott esni Dolph Lundgren munkásságáról, de ez is csak az ilyen tanegységek elitista természetét bizonyítja. Aki viszont egy kicsit is komolyan veszi magát a témában, tudja jól, mivel tartozik a világ a svéd Lundgrennek, aki akkor ért Hollywoodba, amikor Sylvester Stallone, úgy is mint Rocky IV., így kiáltott: kell egy orosz! Daliás idõk voltak e késõ nyolcvanasok: a fegyverkezési verseny filmes állásait a Schwarzenegger-Stallone-szembenállás jelentette, de már ugrásra kész volt Van Damme, jött föl Willis, és egyszer-egyszer Seagal is gondolt már a fejbe rúgás színészi hozadékaira. Ebben a mezõnyben a svéd versenyzõnek csak a második szereposztás jutott, az, amelyik Chuck Norrisnak is megélhetést biztosított, de még így is simán köröket vert Lorenzo Lamasra vagy Michael Dudikoffra. Egyrészt, mert sokkal képzettebb sportoló volt náluk, másrészt viszont soha nem is akart másnak tûnni, mint egy nagy, páncélozott IKEA-szekrénynek. Ezzel pedig el is jutottunk az idõt-len Lundgren-minõség lényegéig. A lundgrenisták persze vágják, de azért elmondjuk mi is: A büntetõ (The Punisher) címû 89-es képregényfilm újítása, Ed Wood szellemének gyakori megidézésén túl, hogy svéd favágó énjét Lundgren feketére festett hajjal játssza, a teremtõvel pedig meztelenül értekezik, míg körülötte alvilági komikusok osztják egymást politikailag semennyire sem korrekt jelzõkkel, és a 80-as évek kamaszfantáziáiból vett eszközökkel; nyársvégû fülbevalókkal és nindzsátlanító uzikkal.

Forgalmazza a Navigátor Film

Mint film: *

Mint Lundgren: *****

Figyelmébe ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Vezető és Megvezető

Ha valaki megnézi a korabeli filmhíradókat, azt látja, hogy Hitlerért rajongtak a németek. És nem csak a németek. A múlt század harmincas éveinek a gazdasági válságból éppen csak kilábaló Európájában (korántsem csak térségünkben) sokan szerettek volna egy erőt felmutatni képes vezetőt, aki munkát ad, megélhetést, sőt jólétet, nemzeti öntudatot, egységet, nagyságot – és megnevezi azokat, akik miatt mindez hiányzik.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.

Kliséből játék

A produkció alkotói minimum két olyan elemmel is élnek, amelyek bármelyikére nagy valószínűséggel mondaná egy tapasztalt rendező, hogy „csak azt ne”. Az egyik ilyen a „színház a színházban”, ami könnyen a belterjesség érzetét kelti (ráadásul, túl sokszor láttuk már ezt a veszélyesen kézenfekvő megoldást), a másik pedig az úgynevezett „meztelenül rohangálás”, amit gyakran társítunk az amatőr előadásokhoz.

Hallják, hogy dübörgünk?

A megfelelően lezárt múlt nem szólhat vissza – ennyit gondolnak történelmünkről azok a politikai aktorok, akik országuk kacskaringós, rejtélyekben gazdag, ám forrásokban annál szegényebb előtörténetét ideológiai támaszként szeretnék használni ahhoz, hogy legitimálják jelenkori uralmi rendszerüket, amely leg­inkább valami korrupt autokrácia.

Próbaidő

Az eredetileg 2010-es kötet az első, amelyet a szerző halála óta kézbe vehettünk, immár egy lezárt, befejezett életmű felől olvasva. A mű megjelenésével a magyar nyelvű regénysorozat csaknem teljessé vált. Címe, története, egész miliője, bár az újrakezdés, újrakapcsolódás kérdéskörét járja körül, mégis mintha csak a szerzőt, vele együtt az életet, a lehetőségeket búcsúztatná.

Fájni fog

A tengerentúlon immár hivatalos forrásból is áradnak az oltásszkeptikus sugalmazások, amelyeket egy gyanús vizsgálat hivatott alátámasztani. Az ilyesfajta nemzetközi példák itthon is felerősítik az oltáskerülők hangját.

Tudás és hatalom

Második ciklusának elején Donald Trump nekitámadt a legjelesebb amerikai egyetemeknek is. Elnöki hatalmát – amely ezen a területen erősen kérdéses, a végső szót a bíróságok mondják majd ki – immár arra is használja, hogy fél tucat elit magánegyetemet zsaroljon állami források visszatartásával és adószigorítások kilátásba helyezésével: ha nem regulázzák meg palesztinpárti tanáraikat és diákjaikat, és nem számolják fel esélyegyenlőségi programjaikat, oda a washingtoni pénz.