könyv - FILMKLUB

  • - kg -
  • 2010. június 24.

Zene

Nem akarsz suliba járni? Akkor, tudod mit, többet ne menj, ellakhatsz nálam, s ha vállalod, hogy megnézünk hetente három filmet, és droghoz nem nyúlsz, akkor dolgoznod sem kell Áll az alku? E nagyvonalú, kamaszlelket melengető ajánlattal a Kanada-szerte ismert és elismert filmkritikus (meg tévés személyiség és regényíró), David Gilmour lepte meg 16 éves Jesse fiát, akinek ez idő tájt nagyon nem akaródzott iskolába mennie Hát nem egy porosz utas megoldás, az egyszer biztos, viszont könyvtémának elsőrangú Majd most kiderül, milyen az, amikor a kritikusból kibukik az apa, és az apából a filmkritikus, és az sem éppen érdektelen, mit kezdenek egymással a felek: apa és fiú, fiú és filmtörténet Mint ötlet remek, mint nevelési módszer merész, mint apakép irigylésre méltó - ilyen apát minden fiús házhoz, akinek megvan Az erőszak utcái Michael Manntól, aki pontokba szedi Clint Eastwood nagyságát, és váltott már szót Dennis Hopperrel meg David Cronenberggel Az apába épített filmkritikus tényleg a létező apakonstrukciók egyik legjobbika, inni, enni, szivarozni is meg lehet tanulni tőle, filmek terén pedig tényleg verhetetlen, azt is tudja, mit kell nézni szívfájdalom esetén, és mit kijózanodáskor, és olyan hetvenes évekbeli ritkaságokat is ismer, mint az Eddie Coyle barátai Egyedül talán csak az irodalmi ambíciókkal lehetnek fenntartásaink, mert sem a kanadai évszakok, sem a kanadai Gilmourok színeváltozásának leírása nem elég erős ahhoz, hogy a Filmklub több legyen élvezetes publicisztikánál Fordította: Gellért Marcell, Athenaeum, 2010, 238 oldal, 2990 Ft ***. .
Nem akarsz suliba járni? Akkor, tudod mit, többet ne menj, ellakhatsz nálam, s ha vállalod, hogy megnézünk hetente három filmet, és droghoz nem nyúlsz, akkor dolgoznod sem kell. Áll az alku?

E nagyvonalú, kamaszlelket melengetõ ajánlattal a Kanada-szerte ismert és elismert filmkritikus (meg tévés személyiség és regényíró), David Gilmour lepte meg 16 éves Jesse fiát, akinek ez idõ tájt nagyon nem akaródzott iskolába mennie. Hát nem egy porosz utas megoldás, az egyszer biztos, viszont könyvtémának elsõrangú. Majd most kiderül, milyen az, amikor a kritikusból kibukik az apa, és az apából a filmkritikus, és az sem éppen érdektelen, mit kezdenek egymással a felek: apa és fiú, fiú és filmtörténet. Mint ötlet remek, mint nevelési módszer merész, mint apakép irigylésre méltó - ilyen apát minden fiús házhoz, akinek megvan Az erõszak utcái Michael Manntól, aki pontokba szedi Clint Eastwood nagyságát, és váltott már szót Dennis Hopperrel meg David Cronenberggel. Az apába épített filmkritikus tényleg a létezõ apakonstrukciók egyik legjobbika, inni, enni, szivarozni is meg lehet tanulni tõle, filmek terén pedig tényleg verhetetlen, azt is tudja, mit kell nézni szívfájdalom esetén, és mit kijózanodáskor, és olyan hetvenes évekbeli ritkaságokat is ismer, mint az Eddie Coyle barátai. Egyedül talán csak az irodalmi ambíciókkal lehetnek fenntartásaink, mert sem a kanadai évszakok, sem a kanadai Gilmourok színeváltozásának leírása nem elég erõs ahhoz, hogy a Filmklub több legyen élvezetes publicisztikánál.

Fordította: Gellért Marcell, Athenaeum, 2010, 238 oldal, 2990 Ft

***

Figyelmébe ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Vezető és Megvezető

Ha valaki megnézi a korabeli filmhíradókat, azt látja, hogy Hitlerért rajongtak a németek. És nem csak a németek. A múlt század harmincas éveinek a gazdasági válságból éppen csak kilábaló Európájában (korántsem csak térségünkben) sokan szerettek volna egy erőt felmutatni képes vezetőt, aki munkát ad, megélhetést, sőt jólétet, nemzeti öntudatot, egységet, nagyságot – és megnevezi azokat, akik miatt mindez hiányzik.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.

Kliséből játék

A produkció alkotói minimum két olyan elemmel is élnek, amelyek bármelyikére nagy valószínűséggel mondaná egy tapasztalt rendező, hogy „csak azt ne”. Az egyik ilyen a „színház a színházban”, ami könnyen a belterjesség érzetét kelti (ráadásul, túl sokszor láttuk már ezt a veszélyesen kézenfekvő megoldást), a másik pedig az úgynevezett „meztelenül rohangálás”, amit gyakran társítunk az amatőr előadásokhoz.

Hallják, hogy dübörgünk?

A megfelelően lezárt múlt nem szólhat vissza – ennyit gondolnak történelmünkről azok a politikai aktorok, akik országuk kacskaringós, rejtélyekben gazdag, ám forrásokban annál szegényebb előtörténetét ideológiai támaszként szeretnék használni ahhoz, hogy legitimálják jelenkori uralmi rendszerüket, amely leg­inkább valami korrupt autokrácia.

Próbaidő

Az eredetileg 2010-es kötet az első, amelyet a szerző halála óta kézbe vehettünk, immár egy lezárt, befejezett életmű felől olvasva. A mű megjelenésével a magyar nyelvű regénysorozat csaknem teljessé vált. Címe, története, egész miliője, bár az újrakezdés, újrakapcsolódás kérdéskörét járja körül, mégis mintha csak a szerzőt, vele együtt az életet, a lehetőségeket búcsúztatná.

Tudás és hatalom

Második ciklusának elején Donald Trump nekitámadt a legjelesebb amerikai egyetemeknek is. Elnöki hatalmát – amely ezen a területen erősen kérdéses, a végső szót a bíróságok mondják majd ki – immár arra is használja, hogy fél tucat elit magánegyetemet zsaroljon állami források visszatartásával és adószigorítások kilátásba helyezésével: ha nem regulázzák meg palesztinpárti tanáraikat és diákjaikat, és nem számolják fel esélyegyenlőségi programjaikat, oda a washingtoni pénz.