Sokféle és sokféleképpen randa az osztrák bajusz, s minden (férfi vagy nõi) bajusz alatt máshogy szellemes, de hasonlóképpen kicsinyes tartalmakat hordozó a szereplõk szavajárása. Fecseg a felszín, méghozzá pazarul: nagy a szerzõ nyelvi játszótere, olyan nagy, s anynyi benne a kipróbálni való alkalmatosság (Haasnál disznó viccnek lenni sem utolsó), hogy azt néha a nyomozati szakasz bánja. Ami pedig sok, azt már Brenner sem hagyja szó nélkül, a több napon túl gyógyuló túlkapásokon (Mi van? Felrobbant valahol egy szótár, és most minden szófacsaró engem akar szédíteni?) õ is kiakad, persze csak módjával. Mi sem természetesebb. Az viszont az elõzmények fényében egyáltalán nem természetes, hanem egy jókor jött újítás, hogy Brennernek a csontdarálástól hangos vidéki idill után ezúttal Bécs utcáin kell kerülgetnie a hullajelölteket. Simon Brenner fékevesztett bécsi mentõsként fejeli le az útjába tévedõ betonkemény öklöket, hisz' továbbra is inkább verbálisan akcióképes, mint pofonosztásban.
Fordította: Bán Zoltán András. Scolar, 2010, 232 oldal, 2450 Ft
**** és fél
