Unger Anna

A minap egy ellenzéki párt választási reformjavaslatát tárgyaló konferencián jártam, ahol szóba került a nemek közötti egyenlőség elvének törvényi biztosítása is. A javaslatot röviden ismertető pártelnök szerint a nők közéleti szerepvállalásának növelése, helyzetük megkönnyítése érdekében az lenne a kívánatos, hogy egyik nemnek se legyen 60 százaléknál magasabb aránya a parlamentben – ám minthogy ettől még messze vagyunk, ezért a párt a cipzárelv bevezetését javasolja.

Az Egyesült Államok történetének leghosszabb elnökválasztási kampányában vagyunk, s még csak most kezdődik a java. Március elsején élesbe fordul a harc – de mik a szabályai? Segítünk értelmezni a jövő heti híreket.

Bár a 2. világháború után az Egyesült Államok a szabad világ védelmezőjeként tekintett önmagára, afroamerikai polgárainak a választói jogaikért kellett harcolniuk. A déli államokra szabott törvényi garanciák mára azonban megszűntek. Egy híres törvény múltját és jelenét idézzük fel.

Aligha tévedek nagyot, ha azt feltételezem, 2015 egyik gyakran emlegetett politikai fogalma az elnöki rendszer lesz.

Politikai részvételi jogaink most ismét csorbulnak - s ebben a felelősség nemcsak a mostani kormánypártot terheli. Az viszont kétségtelen, hogy a népi kezdeményezést ők temették el, és ahogy látom, csak mélyül a népszavazás sírgödre is.

"Modern felszereléssel és kísérő serpákkal a mászás mára sokkal egyszerűbbé vált, mint a korai időkben, amikor senki sem tudta, merre menjen, még ha a csúcs elérhető volt is. A leggyakoribb út a csúcsra a délkeleti gerincen vezet." Így reklámozza a Nepáli Turisztikai Bizottság 2012-es kiadványában a Mount Everestet. Az említett délkeleti gerinc alsó szakaszán, a Khumbu jégesés felett 2014. április 18-án tizenhárom serpa lett lavinaomlás áldozata, három további személyről még mindig nincsenek információk. Ez az eddig ismert balesetek legsúlyosabbika az Everesten.

A parlamentben valódi politizálásra esély sincs. De akkor mit tehet az ellenzék? Megoldási javaslatok.

A megfogalmazás a kormány és az egyetem közleményében is az ilyenkor szokásos: 2014. február 16-án, életének 56. évében elhunyt dr. Bíró Gáspár, az ELTE egyetemi tanára, a Tom Lantos Intézet egykori kutatási igazgatója, a korábbi Teleki és Dunatáj Intézetek munkatársa, a rendszerváltás utáni első magyar kisebbségi törvény egyik szellemi atyja, számos nemzetközi szervezet szakértője, tanácsadója, az ENSZ szudáni különleges jelentéstevője.

Ahogy közeledik a 2014-es parlamenti választás napja, úgy tudatosul a nyilvánosság egyre nagyobb köreiben az új választási rendszer sok kisebb-nagyobb csapdája. Az elmúlt hetekben a nemzetiségi választójog körüli furcsaságokra csodálkoztak rá az érintettek - sokak számára csak most vált világossá, hogy a nemzeti kisebbségek számára létrehozott parlamenti képviselet valójában mégsem az, aminek látszik.

Egyik ámulatból a másikba esik az ember: a bíróság politikai múltjára tekintettel helybenhagyja Nyers Rezső nyugdíjpótlék-megvonását, eközben Áder János Pozsgay Imrét díszvacsoráztatja, Navracsics Tibor pedig a kommunista múlt egyszer és mindenkorra szóló feltárásáról nyújt be törvényjavaslatot.

Ahogy közeledik az ősz és az ellenzéki szervezetek által bejelentett jelöltállítási megállapodás határideje, úgy válik egyre világosabbá, mennyire nehéz lesz megegyezni a 106 egyéni jelöltről. Hasonlóképp élesedik a közös lista - külön lista vitája is.

Mindaz, amit Edward Snowden az amerikai titkosszolgálatok adatgyűjtési praxisáról kiszivárogtatott, még akkor is súlyosan terhelő a kormányzatra, ha Snowdent sokan árulónak bélyegzik. A gyanú már hosszú ideje érlelődött - az Amerikai Polgári Szabadságjogok Uniója (ACLU) évek óta kárhoztatja a kormányzatot a magánszféra tömeges, üzemszerű megsértése miatt.