A parlament 2011-ben úgy döntött, hogy a csökkentett létszámú Országgyűlésben helyet biztosít a Magyarországon élő nemzeti kisebbségeknek. Szép gesztus, de fontos hangsúlyozni, hogy nem szükségszerű: a nemzetiségek önrendelkezése és képviselete már eddig is megvalósult a kisebbségi önkormányzatok rendszerén keresztül, vagyis semmi sem kötelezte az alkotmányozót, hogy a parlamentben is helyet biztosítson a hazánkban élő 13 nemzeti kisebbségnek. A nemzetiségi képviselet jól-roszszul, de működött a kisebbségi önkormányzati rendszer létrehozásával. Az előttünk álló választás azonban, legyünk nemzetiségi kisebbség tagjai vagy sem, komoly dilemmákat vet fel, és még komolyabb veszélyeket hordoz magában - mind a választási eljárás és a választás, mind a politikai képviselet egészének tekintetében.
Manipulálható névjegyzék, elvesző voks
A választási és választási eljárási problémákat érdemes két részre bontani: az egyik a nemzetiségi névjegyzékbe való felvétel, a másik maga a szavazás körüli gond. A névjegyzékbe - az elmúlt napokban nyilvánosságra hozott tapasztalatok szerint - minimális személyi adatok ismeretének birtokában szinte bárki bárkit bejelenthet az ügyfélkapus rendszeren keresztül. Ezen az a Nemzeti Választási Központ (NVK) által tervezett módosítási javaslat sem sokat segít, hogy a névjegyzékbe kerülésről értesítik az érintettet. Az április 6-ára kitűzött választásokra 4-én délután 16 óráig lesz módunk kérni felvételünket a nemzetiségi névjegyzékbe (vagy átjelentkezni egy másik szavazókörbe). Ha ezt valaki - a többek között a TASZ által is felfedezett informatikai kiskapuk miatt - megteszi helyettünk, akkor nem sokat segít, ha erről április 8-án értesít minket a hivatal. Ám mivel e kérdés döntően a választási eljárás kérdéskörébe tartozik, és nemcsak a nemzetiségi névjegyzéket, hanem minden magyar választót érint, a továbbiakban nem foglalkoznék ezzel - ám nem árt jelezni, hogy a választójogunk e téren nincs biztonságban, és itt a jogalkotónak sürgős teendői vannak, ha el akarja kerülni a lehetőséget az akár tömeges választási csalásra. Az állam felelőssége és kötelezettsége ugyanis, hogy polgárai számára biztosítsa a választójog törvényes gyakorlását és a személyes adatok védelmét.
| ||
Nem választás, nyílt választás
Legalább ekkora jelentőségű probléma, hogy a nemzetiségi képviselet ténylegesen nem választás, csupán szavazás során jöhet létre, és a jelenlegi szabályok szerint még a nemzetiségi szavazás titkossága sem automatikus. A választási törvény értelmében a magukat nemzetiségi névjegyzékbe felvetető állampolgárok számára nem lesz érdemi választási lehetőség, a törvény ugyanis kizárólag az országos kisebbségi önkormányzatoknak engedi a listaállítást. Például egy német nemzetiségű lakosnak nem lesz lehetősége több német kisebbségi szervezet listája közül kiválasztani azt az egyet, amelyik szerinte a legalkalmasabb nemzetisége parlamenti képviseletére. Nemzetiségi képviselet helyett tehát pontosabb lenne az országos nemzetiségi önkormányzatok parlamenti képviseletéről beszélni - ami további problémákat vet fel, de erről később. Így nem történik más, mint hogy visszamegyünk harminc évet, és mint az átkosban a "választó" a Hazafias Népfrontra, úgy most a nemzetiségi szavazó is kizárólag egyetlen listára szavazhat. Szó nincs itt programok és jelöltek közötti versenyről és választásról - a választópolgárból így lesz ismét szavazógép.
Ezt a választási törvény egyébként megerősíti, amikor azt mondja: a nemzetiségi névjegyzékben szereplő állampolgár a saját nemzetiségének listájára szavazhat, amit az eljárási törvény úgy biztosít, hogy nemzetiségenként külön listás szavazólapokat kell legyártani. Ez a megoldás nemcsak a tényleges választás lehetőségét veszi el, de még a választások egyik legfontosabb alapelvét, a választások titkosságát is sértheti. Nézzünk egy példát: kérem felvételemet a szlovák nemzetiségi névjegyzékbe. A választás napján megkapom a választókerületemben érvényes egyéni jelölteket tartalmazó szavazólapot, valamint a szlovák nemzetiségi listát. Ha a szavazókörömben én vagyok az egyetlen, aki a szlovák névjegyékben szerepel, a szavazatszámláló bizottság azonnal tudni fogja, hogyan szavaztam, vagyis sérül a titkos választás elve.
Többen kritizálták azt a törvényi megoldást is, hogy aki a nemzetiségi névjegyzékbe kéri felvételét, vagyis nemzetisége listájára akar szavazni, az ezzel elveszíti a pártlistás szavazatát. Ez a szabály azonban rendben van: a választójog egyenlőségének elve nem teszi lehetővé, hogy valakinek két, míg másoknak csak egy listás szavazata legyen. A nemzetiségi listák jelöltjei ugyanabból a 93 listás mandátumból tudnak képviselői helyeket szerezni, mint a pártok, és az így parlamentbe jutott képviselők ugyanolyan mandátummal rendelkeznek majd, mint bármelyik másik, pártlistáról bejutott képviselő.
Az már egy másik dolog, hogy az első, kedvezményesen - nagyon csekély, akár 15-20 ezer szavazattal - megszerezhető mandátum után a nemzetiségi listák is a rendes versenyben, a több százezer szavazattal rendelkező pártok mellett kell, hogy harcba szálljanak újabb esetleges mandátumaikért, és így mandátumszerzési esélyeik a nullára csökkennek. Nem kell nagy bátorság ahhoz, hogy kijelentsük: aligha lesz olyan nemzetiségi lista, amelyik átlépi az ötszázalékos küszöböt, márpedig a második mandátumuk megszerzéséhez ezt a feltételt ezeknek a listáknak is teljesíteniük kell. Annak a választópolgárnak tehát, aki most azon töpreng, hogy inkább nemzetiségi, semmint pártpolitikai szavazatával éljen-e, azt is figyelembe kell vennie, hogy jó eséllyel maximum az országos kisebbségi önkormányzat listavezetőjét tudja a parlamentbe küldeni.
A mérleg nyelve?
Ezzel elérkeztünk a nemzetiségi képviselet legproblematikusabb pontjához, amelyre már a 2011-es alkotmányozás során felhívták a figyelmet alkotmányjogászok. Mint láttuk, nincs szó politikai versenyről, nemhogy a különféle nemzetiségi szervezetek között, de a pártversenyben sem. A 2010-es kisebbségi választásokon a nemzetiségi szavazók még nem tudhatták, hogy választásuk hatással lehet egy későbbi parlamenti mandátumra - az országos kisebbségi önkormányzatok megválasztásánál a listaállítás kizárólagos joga még nem volt ismert, így a nemzetiségi szervezetek ma érdemben nem tudnak hatni a lista összetételére. Nem tudhatták akkor, hogy szavazatuk egyik vagy másik nemzetiségi szervezet kezébe adja a mostani parlamenti választásokra a jelölés kizárólagos jogát. Másrészt, és országos szempontból ez a nagyobb probléma: az(ok) a képviselő(k), aki(k) nemzetiségi listáról jut(nak) be a parlamentbe, nem vesz(nek) részt a pártpolitikai küzdelemben. Természetesen nincs akadálya annak, hogy az egyes kisebbségi önkormányzatok listavezetői előzetesen, már a kampányban pártpolitikai nyilatkozatokat tegyenek, de ezzel azt kockáztatják, hogy az eltérő pártpolitikai preferenciájú nemzetiségi szavazóikat elveszíthetik. (Bizonyára nem véletlen, hogy a legtöbb nemzetiségi önkormányzati vezető és nemzetiségi szervezet az elmúlt húsz évben nem tett ilyesfajta politikai állásfoglalásokat.) Vagyis nagy valószínűséggel nem fogjuk tudni, hogy a kedvezményes kvótával bejutó képviselő bal- vagy jobboldali-e, zöld értékeket képvisel, vagy mit gondol az ország európai integrációjáról, az egykulcsos adóról, a szexuális kisebbségek jogairól. Egy dolgot tudunk róla, hogy egy adott nemzetiséget képvisel.
Ugyanakkor e képviselő parlamenti mandátuma teljesen egyenértékű lesz a többi, pártpolitikai versenyben bejutott képviselő mandátumával. Szavazhat a kormányfő megválasztásáról, a legfőbb ügyész személyéről, a költségvetésről, bármiről. És mivel a parlament létszáma páratlan számú, ad absurdum előfordulhat, hogy 99 bal- és 99 jobboldali képviselő mellett egy nemzetiségi képviselőnk lesz a parlamentben. ' vajon milyen politikai legitimációval, felhatalmazással fog dönteni a miniszterelnök személyéről? Elvégre őt nem ezért, nem ilyen döntések meghozatalára küldték a Kossuth térre. Elképzelni sem tudom, egy ilyen téthelyzetben milyen társadalmi következményei lehetnek egy nemzetiségi képviselő szavazatának. Hová vezethet, ha az ország egyik fele utálni fogja valamelyik magyarországi nemzetiséget csak azért, mert a mindenfajta előzetes politikai állásfoglalás megtétele nélkül, kizárólag nemzetiségi alapon parlamentbe jutott képviselője Orbán Viktort vagy Mesterházy Attilát választotta miniszterelnöknek?
Ég óvja a nemzetiségeket attól, hogy a pártpolitikai küzdelmek aktív résztvevőivé kelljen válniuk. És ég óvja a nemzetiségi listák jelöltjeit attól, hogy parlamenti képviselők legyenek.
