Szabó Ágnes

Egy outsider az ígéret földjén... Az idei Berlinalén a Varga Katalin című filmballada volt a versenyprogram "egyetlen magyar" résztvevője. A brit-román-magyar koprodukcióban készült alkotás Székelyföldön forgott, magyar operatőrrel (Győri Márk), és az utómunkák is itthon zajlottak (R. D. I. Sound Design) magyar vágóval (Fekete Mátyás). A rendező családi örökségét ölte élete filmálmába, amit hangmérnöki teljesítményéért akkor Ezüst Medvével jutalmaztak. Szombaton viszont Bochumból hozta el az Európai Filmakadémia első filmes rendezőknek járó Európai Felfedezés-díját.

Ma már "a nagy átlagnak" sem kell magyarázni, hogy a rajzfilm nem feltétlenül takar mesefilmet. Lelkiismeret-furdalás nélkül kijelenthetjük, hogy pár egész estés, a startnál eleve kismillió multiplexben forgalmazott Disney-Pixar-mű kivételével a rajzfilmek zöme felnőtteknek szól, s szándékaik szerint legalábbis elgondolkodtató munkák. Hogy miért választja valaki ezt a kifejezésmódot és látványvilágot? Talán amiért Brecht a betétdalokat: az animáció úgy szembesít és ábrázol, hogy közben épp a látvány segít valamennyire eltávolodni a tárgyától; kódnyelv, ahol a nézőnek le kell fordítania a történetet. 2009-re elmondható, hogy a többéves tendencia - a digitális animáció agyba-főbe nyomatása - mostanra csillapodni látszik: az idei rajzfilmes termés esetében a 3D is csupán ott érhető nyomon, ahol meg lehet magyarázni, értsd, "ahol tartalmilag is erősen indokolt". Visszatérőben vannak a gyurma- és bábfilmek, s örvendetes (mérsékelten) "új irányként" felütötte a fejét több technika kombinációja - mint mondjuk a grafikai animáció ötvözete a szitával. Ami pedig az idei termés közlendőit illeti: a mondandó melankolikusabb, mint valaha, hacsak azért nem, mert maga a világ is olyanabb.

Ha nem tudnánk, hogy Csupó Gábor legújabb - nem animációs - fantasy filmjéhez az 1946-ban írt Fehér lovacska című, Elizabeth Goudge-gyerekregény szolgált alapul, jó okkal hihetnénk, hogy egy hollywoodi laboratóriumban összeöntögette, aztán egy közepes effektekre képes mixer segítségével összekutyulta a következőket: Híd Terabithia földjére (saját műve 2007-ből), Narnia krónikái, az 1985-ös Legenda (Tom Cruise-zal a főszerepben) és a Charlie és a Csokigyár. Csupó látványosan nem akar újat mondani, csupán átismételni, ezredszer is felmondani, hogy a világ - amíg azt gőg és gyűlölet irányítja - az örök sötétség, a Hold birodalma felé tart. Így Maria Merrywaether-nek, az árván és szegényen maradt leánynak - ő a legújabb kiválasztott Holdhercegnő - sincs más küldetése, mint megmenteni és megváltani Holdföldét két család, a Merryweatherek és a De Noirok ősöktől eredő, értelmetlen acsarkodásától.

Hamvas Béla A bor filozófiája című könyve valószínűleg eddig is sokakat ihletett már meg azzal a kijelentésével, hogy inni bármikor, bárhol és bárhogyan lehet. Ugyanakkor Hamvas azt is mondja, hogy ugyanezt magas borokkal csakis a legnagyobb rendben, terített, virággal díszes asztalnál, Pindarost, Keatset olvasva tegyük.

Houstonban született, 39 éves, és alig beszél magyarul, ám lélekben magyarnak vallja magát. Ezért is forgatta első nagyjátékfilmjét az angol-svájci-magyar koprodukcióban készült Szobafogságot Erzsébettelken. Az idegen ház szekrényében bujkáló fiúról szóló újságcikk ihlette film megjelenésünk napján kerül a mozikba.

Számtalan díjjal kitüntetett operarendezései bejárták az egész világot. Elfriede Jelinek darabjait 16 éve rendezi rendületlenül, nagyobbik részüketősbemutatóként. Az 58 éves svájci művésszel a Rechnitz című Jelinek-dráma közelgő budapesti előadása(Thália Színház, október 17.) ürügyén beszélgettünk.

Az izlandi hölgyet eddig vágóként ismerhettük, olyan világsztárok munkatársa volt, mint Gondry, Vinterberg, Gus Van Sant vagy akár Szergej Bodrov. A BAFTA-díjas vágó tavaly fogta magát, és viharos gyorsasággal leforgatta első játékfilmjét Családban marad címmel. A mű most látható Pesten, ő meg októberben már kezdi is a következőt. Münchenben találkoztunk vele.

Ott búcsúztunk el, úgy öt éve, a valamiért világsikert arató Edukators végén, hogy három világmegváltó anarchista fiatal útra kelt egy kapitalista disznónak titulált, ezért elrabolt, majd a kellő megbánás után szabadon bocsátott burzsoá hajóján. Meg sem álltak a szigetig, ahova a német nép az ő féltve őrzött tévéadóinak műsorszóró tornyait telepítette.

Miért gondolják egyes szerzők, hogy ami romantikus, annak feltétlenül komikusnak is kell lennie? Mindegy, Nia Vardalos, Richard Dreyfuss és Rita Wilson neve láttán azért még bizakodtunk. Az utóbbiról azt kell tudni, hogy ő Tom Hanksné.

Végy két eltérő nemű, 30 feletti lúzert. Erőltesd össze őket egy kínos randin a szingliklubban.

Ilyet sem láttunk még; személyesen a Rubik-kocka lesz szerelmi katalizátorrá egy svéd lakótelepi vámpírfilmben! Igen, az Engedj be! - egyébként az angol cím Morrissey után szabadon (Let the right one [slip] in!) sokkal kifejezőbb, hiszen itt a megfelelő ember beengedéséről van szó, míg a magyar fordítás ezt hanyagul mellőzi - határozottan lakótelepi vámpírfilm, noha alkalmasint nem is vámpírfilm. De vegyük sorjában:

Sokat ígérő cím, jó szó, vonzó jelentéstöbblettel, amit nélkülöz a védelem, a pártfogás és a többi hasonkifejezés. E többlet talán az érdek nélküli, mindenek felett álló szeretetet és bizalmat feltételezi.