Film - Panelvámpírok - Tomas Alfredson: Engedj be!

  • Szabó Ágnes
  • 2009. július 2.

Zene

Ilyet sem láttunk még; személyesen a Rubik-kocka lesz szerelmi katalizátorrá egy svéd lakótelepi vámpírfilmben! Igen, az Engedj be! - egyébként az angol cím Morrissey után szabadon (Let the right one [slip] in!) sokkal kifejezőbb, hiszen itt a megfelelő ember beengedéséről van szó, míg a magyar fordítás ezt hanyagul mellőzi - határozottan lakótelepi vámpírfilm, noha alkalmasint nem is vámpírfilm. De vegyük sorjában:

Ilyet sem láttunk még; személyesen a Rubik-kocka lesz szerelmi katalizátorrá egy svéd lakótelepi vámpírfilmben! Igen, az Engedj be! - egyébként az angol cím Morrissey után szabadon (Let the right one [slip] in!) sokkal kifejezőbb, hiszen itt a megfelelő ember beengedéséről van szó, míg a magyar fordítás ezt hanyagul mellőzi - határozottan lakótelepi vámpírfilm, noha alkalmasint nem is vámpírfilm. De vegyük sorjában: Tomas Alfredson John Ajvide Lindqvist könyvéből egy olyan művet formált, ami minden ízében, szagában és képében mesterien támaszkodik az összes ismert vámpírokról közkézen forgó klisére; beleértve az emberfeletti erőt, a gyorsaságot és az állatok fölötti hatalmat is. A mítoszok szerint, így Alfredsonnál is, a vámpír mindig udvariasan kopogtat a ház ajtaján - a görögök például máig nem nyitnak ajtót udvarias, egyszeri kopogtatásra. És azt se hagyjuk ki, hogy a vámpírokat megöli a napfény (lásd Rodrigueznél, amikor a végső küzdelmet csak Seth (George Clooney) és Kate (Juliette Lewis) éli túl, de körülveszik őket a vámpírok. Ekkor hirtelen a hajnali napfény beáramlik a fal résein keresztül, s Carlos (Cheech Marin) rájuk töri az ajtót, mire az összes vámpír cafattá fröccsen a robbanásban. Nem kevésbé látványos jelen filmmunkánk ez irányú jelenete, amikor a kórházban vámpírságából kigyógyulni próbáló Virginia rájön, hogy a kór marad, örök darab; magára húzatja a reluxát, és úgy kisül, mintha két nagyfeszültségű elektromos vezetőt érintettek volna össze.

Mégis miben különbözik a jelen panelvámpír a vámpírfilmek garmadájától? Példának okáért a legutóbbi amerikai sikersztárvámpírfilmtől (Twilight)? Alfredsonnak nem kellenek puccos fenyőerdődíszletek, sziklás hegyszirtek, aranybarna szemek, átlátszóan szirupos vallomások, ahogy Philip Johnson-i vagy farnsworth-i utánérzést keltő erdei, acélszerkezetes üvegház sem. Alfredson olyan szemtelenséget merészel, amit eddig egyik Drakula- vagy Frankenstein-specialista sem; a vámpírlánynak tűnő empusát, strigojt vagy moroit egyenesen mellénk, a külvárosi lakótelepre költözteti be.

Képzeljék el, ha anno Julcsiról (Ábel Anita) kiderül, hogy vámpír, és édesapja, dr. Magenheim (Kulka János) ezt úgy igyekszik leplezni vagy segíteni rajta, hogy Vágási Jutka (Ivancsics Ilona) iskolája elé jár áldozatokra vadászni, hogy altatógázzal elkábítsa, majd fejjel lefelé fára lógassa őket, vérüket pedig egy helyes tölcséren keresztül a zugkimérő ügyességével egy marmonkannába csorgassa. Nos, szóról szóra ez történik Stockholm külvárosában. És meg sem lepődünk - olyan természetes. Az említett mészárlás úgy simul bele a kietlen, hófedte svéd tájba, mint a lemmingek négyévenkénti vándorlása vagy az adventi időszakban ablakba állított julbok. Eli első vérszívása - értsd úgy, emberinyak-kiszívása - kábé (mint hollywoodi filmekben az első csók) a film harmincadik perce körül ugyan kicsit meglepi a nézőt, hiszen itt ocsúdunk, hogy nem egy újabb dogmamutánssal van dolgunk az északi nép híres lelki nyomoráról. Ám Eli akkorra már úgy belopja magát a szívünkbe, hogy neki szurkolunk! Egy, hogy le ne bukjon, kettő, hogy mindig legyen neki elegendő vér az életben maradáshoz. Oskar, az addig kismalacnak csúfolt takonypóc pedig olyan magától értetődően szeret bele a néha büdös, gyakrabban alvadt vérmaszattal a szája sarkában cirkáló Elibe, amilyet tán Heathcliff és Catherine Earnshaw produkáltak utoljára a nagy szélben; mindenki azt adja, és vállalja, ami.

És a film a vámpírságon túl erről, valójában csak erről szól, egy olyan szerelemről vagy szeretetről, ami a szó mai párkapcsolati értelmében valószínűleg kevés látható örömet fog nyújtani, mégsem lehet mással helyettesíteni. Alfredson már-már olyan filozófiai magaslatokba jut, hogy lehet-e rangsorolni életminőségeket. Minek/kinek van nagyobb (vagy egyáltalán bárminő) létjogosultsága? A vámpírrá lett, vagy annak született - magunk közt, az ördög tudja, hogy lehet-e annak születni, amikor egyszer nem öregszenek? -, ámde szeretni tudó és akaró, viszont a társadalom szempontjából mindenképpen elítélendő létnek (hisz azáltal él, hogy mások vérét szívja). Vagy nem ugyanezt teszik-e pepitában a mindennap kocsmát látogató, több doboz cigit elpöfékelő, hülyeségeket fecsegő, majd feleségük mellé matán beájuló átlagprolik is, akik közül Eli az áldozatait szedi?

Bátran kijelenthetjük, Alfredson megalkotta az első vámpírdogmát, a szeretve tisztelt nézők pedig mostantól óvatosan nyissanak ajtót, ha valaki udvariasan kopogtat - hacsak nem eddig is így voltak vele.

A Corner Film bemutatója

Figyelmébe ajánljuk

„Boldog békeévek”

A több mint kétszáz műtárgyat felvonultató kiállítás fókuszában a szecessziós plakátművészet és reklámgrafika áll, a magyar művészetnek az az aranykora, amikor összhangba került a nyugati művészeti törekvésekkel, radikálisan modernizálva a kiegyezést követő évtizedek (fél)feudalista, konzervatív, a historizmus béklyóiba zárt világát.

Nem tud úgy tenni, mintha…

„Hányan ülnek most a szobáikban egyedül? Miért vannak ott, és mióta? Meddig lehet ezt kibírni?” – olvastuk a Katona József Színház 2022-ben bemutatott (nemrég a műsorról levett) Melancholy Rooms című, Zenés magány nyolc hangra alcímű darabjának színlapján.

Nyolcadik himnusz az elmúlásról

Egy rövid kijelentő mondattal el lehetne intézni: Willie Nelson új albuma csendes, bölcs és szerethető. Akik kedvelik a countryzene állócsillagának könnyen felismerhető hangját, szomorkás dalait, fonott hajával és fejkendőkkel keretezett lázadó imázsát, tudhatják, hogy sokkal többről van szó, mint egyszeri csodáról vagy véletlen szerencséről.

Szobáról szobára

Füstös terembe érkezünk, a DJ (Kókai Tünde) keveri az elektronikus zenét – mintha egy rave buliba csöppennénk. A placc különböző pontjain két-két stúdiós ácsorog, a párok egyikének kezében színes zászló. Hatféle színű karszalagot osztanak el a nézők között. Üt az óra, a lila csapattal elhagyjuk a stúdiót, a szín­skála többi viselője a szélrózsa más-más irányába vándorol.

Séta a Holdon

A miniszterelnök május 9-i tihanyi beszédével akkora lehetőséget kínált fel Magyar Péternek a látványos politikai reagálásra, hogy az még a Holdról is látszott.

Elengedték őket

Ukrajna belső, háború sújtotta vagy veszélyeztette területeiről rengetegen menekültek Kárpátaljára, főleg a városokba, az ottani magyar közösség emiatt szinte láthatatlanná vált sok helyen. A napi gondok mellett a magyar kormány hülyeségeire senkinek nincs ideje figyelni.

Egyszerű világpolgár, hídépítő

  • Mártonffy Marcell

Észak-amerikai pápára senki sem számított. Íratlan szabály volt – állítják bennfentesek –, hogy jezsuita és amerikai szóba sem jöhet. A szilárd alapelv egyik fele 2013-ban, másik fele 2025. május 8-án dőlt meg. A Chicago környékéről származó Robert Francis Prevost bíboros a megbízható szakértők listáján sem szerepelt a legesélyesebbek között. A fehér füst azonban meglepően hamar előgomolygott a Sixtus-kápolna ideiglenes kéményéből.