Anilogue - rajzfilmfesztivál - Habfürdő a tortán

  • Szabó Ágnes
  • 2009. november 26.

Zene

Ma már "a nagy átlagnak" sem kell magyarázni, hogy a rajzfilm nem feltétlenül takar mesefilmet. Lelkiismeret-furdalás nélkül kijelenthetjük, hogy pár egész estés, a startnál eleve kismillió multiplexben forgalmazott Disney-Pixar-mű kivételével a rajzfilmek zöme felnőtteknek szól, s szándékaik szerint legalábbis elgondolkodtató munkák. Hogy miért választja valaki ezt a kifejezésmódot és látványvilágot? Talán amiért Brecht a betétdalokat: az animáció úgy szembesít és ábrázol, hogy közben épp a látvány segít valamennyire eltávolodni a tárgyától; kódnyelv, ahol a nézőnek le kell fordítania a történetet. 2009-re elmondható, hogy a többéves tendencia - a digitális animáció agyba-főbe nyomatása - mostanra csillapodni látszik: az idei rajzfilmes termés esetében a 3D is csupán ott érhető nyomon, ahol meg lehet magyarázni, értsd, "ahol tartalmilag is erősen indokolt". Visszatérőben vannak a gyurma- és bábfilmek, s örvendetes (mérsékelten) "új irányként" felütötte a fejét több technika kombinációja - mint mondjuk a grafikai animáció ötvözete a szitával. Ami pedig az idei termés közlendőit illeti: a mondandó melankolikusabb, mint valaha, hacsak azért nem, mert maga a világ is olyanabb.

Ma már "a nagy átlagnak" sem kell magyarázni, hogy a rajzfilm nem feltétlenül takar mesefilmet. Lelkiismeret-furdalás nélkül kijelenthetjük, hogy pár egész estés, a startnál eleve kismillió multiplexben forgalmazott Disney-Pixar-mű kivételével a rajzfilmek zöme felnőtteknek szól, s szándékaik szerint legalábbis elgondolkodtató munkák. Hogy miért választja valaki ezt a kifejezésmódot és látványvilágot? Talán amiért Brecht a betétdalokat: az animáció úgy szembesít és ábrázol, hogy közben épp a látvány segít valamennyire eltávolodni a tárgyától; kódnyelv, ahol a nézőnek le kell fordítania a történetet. 2009-re elmondható, hogy a többéves tendencia - a digitális animáció agyba-főbe nyomatása - mostanra csillapodni látszik: az idei rajzfilmes termés esetében a 3D is csupán ott érhető nyomon, ahol meg lehet magyarázni, értsd, "ahol tartalmilag is erősen indokolt". Visszatérőben vannak a gyurma- és bábfilmek, s örvendetes (mérsékelten) "új irányként" felütötte a fejét több technika kombinációja - mint mondjuk a grafikai animáció ötvözete a szitával. Ami pedig az idei termés közlendőit illeti: a mondandó melankolikusabb, mint valaha, hacsak azért nem, mert maga a világ is olyanabb.

A fesztiválnyitó gyurmafilm, a rövidfilm Oscar-díjas Harvie Krumpet egész estés mozija a Mary és Max is az igyekvően melankolikus vonulatba sorolható, ahogy egy egész életen át tartó, abszurd barátságról mesél: ez az ausztrál, szemüveges, ám hajzatában csinos piros csatot viselő Mary Daisy Dinkle és a dettó szemüveges New York-i zsidó, rövid ideig kommunistaként, de egész életében Asperger-szindrómával élő Max Horowitz közt levelezés útján szövődik. Bár a történet a végére sem kerekedik szangvinikussá - a soha könnyet magából kipréselni nem tudó Max és az esetlen Mary szinte megríkat bennünket, de közben belül azért nevetünk -, minimum mosolygunk, mikor megtudjuk a jó hírt, miszerint a teknősök az ánuszukon át is képesek lélegezni.

Az idei - hetedik - Anilogue fő témája a képregény és az animáció kapcsolata: a japán Kazuyoshi Katayama személyesen hozza el Pestre A tövisek urát. A nem kicsit szürreális sci-fi thriller egy manga alapján készült, aminek összes jegyeit a film is erősen magán viseli. A Csipkerózsikát a Jurassic Parkkal ötvöző túlélődráma főhőse egy (japán) kislány, Kazumi, aki egyike annak a 160 embernek, akiket kísérleti alanyul választanak ki a világon végigsöprő halálos kór, a gyilkos Medúza-vírus elleni gyógymód kifejlesztésére. A hibernált betegek álmából rémes valóság kerekedik, ahol a cél megnyerni a játékot, megfejtve a medúza titkát. Kár, hogy a rendező annyiszor és olyanokat csavar a sztorin, hogy a végén már egyáltalán nem tudunk semmit: Mi a játék? Mi a valóság? Hol vagyunk? Ki a Medúza? Ki barát? Ki ellenség? És a legfontosabb: Kazumi Shizuku-e?

A retró pályán az egykori NDK és az ő drezdai DEFA-Stúdiója fog labdába rúgni. A stúdióban készült Einmart című, 35 perces alkotás főhőse - egy törzs és végtagok nélküli ember - holdbéli tájon bolyong, menekülési útvonalat keresve. Fent, a horizonton repkedő lényekre lesz figyelmes, és a látott mozgást imitálva neki is szárnyai nőnek. Csak odafent szembesül a kupolaszerű hálóval, ami minden kitörési kísérletet megakadályoz. Lutz Dammbeck alkotása iskolapéldája a kritikus, kényelmetlen témák indirekt ábrázolásának: lám-lám, a DEFA-animációk nemcsak a szocialista realizmus doktrínáira korlátozódtak.

Feltétlenül megemlítendő Richly Zsolt Kőműves Kelemenje. A Pannónia Stúdió nagy generációjának idős mestere és a kecskeméti fiatalok fekete-fehér grafikával, fametszetes stílusban beszélik el a 12 kőműves és a befalazott asszony történetét. S egy régen várt premier, ami bár Bécsbe esik, mégis a miénk teljesen: végre elkészült Kovásznai György "legendás" Habfürdőjének digitálisan felújított változata...

Hát nem olyan az egész, mintha létezne élő rajzfilmkultúra Magyarországon? Nos, a cáfolat tagadhatatlanul egy másik cikk témája lenne.

Anilogue Nemzetközi Animációs Filmfesztivál, november 25.-december 3., Budapest-Bécs; a budapesti előadások az Uránia és a Toldi mozi műsorán szerepelnek; a teljes program: anilogue.com

Figyelmébe ajánljuk

Klasszissal jobban

  • - minek -

Az utóbbi évtizedek egyik legnagyszerűbb poptörténeti fejleménye volt a Saint Etienne 1990-es létrejötte, no meg három és fél évtizedes, nagyjából töretlen, egyenletesen magas színvonalú pályafutása – mindez azonban most lezárulni tűnik.

Közös térben, külön utakon

A gesztusfestészetet helyezi fókuszba a hajdani Corvin Áruház épületében működő Apollo Gallery legújabb kiállítása, amely három figyelemre méltó kortárs absztrakt művész világát hozza össze.

Anyu vigyázó tekintete

Kamasz lánynak lenni sosem könnyű, de talán még nehezebb egy Himalájában fekvő bentlakásos iskolában a 90-es években. Mira (Preeti Panigrahi) eminens tanuló: egyenszoknyája mindig megfelelő hosszúságú (szigo­rúan térd alá ér), jegyei példásak, gondolatait tanulmányai és sikeresnek ígérkező jövője töltik ki.

Éden délen

  • - turcsányi -

Egy évvel a The Highwaymen együttes megalakítása után, 1986-ban kijött egy tévéfilm – nyilván népszerűsítendő az úgynevezett outlaw country muzsika valaha élt négy legnépszerűbb alakjával összerántott truppot.

Hol nem volt

Tökéletesen passzol a két éve Szemle Plusz néven újragondolt Városmajori Színházi Szemle programjához a nagyváradiak Csárdáskirálynője. Már csak azért is, mert tavaly a Színházi Kritikusok Céhének tagjaitól ez a produkció kapta meg a legjobb szórakoztató előadásnak járó szakmai elismerést. Novák Eszter rendezése mégsem működött ezen a vihar utáni, esős nyárestén.