Anilogue - rajzfilmfesztivál - Habfürdő a tortán

  • Szabó Ágnes
  • 2009. november 26.

Zene

Ma már "a nagy átlagnak" sem kell magyarázni, hogy a rajzfilm nem feltétlenül takar mesefilmet. Lelkiismeret-furdalás nélkül kijelenthetjük, hogy pár egész estés, a startnál eleve kismillió multiplexben forgalmazott Disney-Pixar-mű kivételével a rajzfilmek zöme felnőtteknek szól, s szándékaik szerint legalábbis elgondolkodtató munkák. Hogy miért választja valaki ezt a kifejezésmódot és látványvilágot? Talán amiért Brecht a betétdalokat: az animáció úgy szembesít és ábrázol, hogy közben épp a látvány segít valamennyire eltávolodni a tárgyától; kódnyelv, ahol a nézőnek le kell fordítania a történetet. 2009-re elmondható, hogy a többéves tendencia - a digitális animáció agyba-főbe nyomatása - mostanra csillapodni látszik: az idei rajzfilmes termés esetében a 3D is csupán ott érhető nyomon, ahol meg lehet magyarázni, értsd, "ahol tartalmilag is erősen indokolt". Visszatérőben vannak a gyurma- és bábfilmek, s örvendetes (mérsékelten) "új irányként" felütötte a fejét több technika kombinációja - mint mondjuk a grafikai animáció ötvözete a szitával. Ami pedig az idei termés közlendőit illeti: a mondandó melankolikusabb, mint valaha, hacsak azért nem, mert maga a világ is olyanabb.

Ma már "a nagy átlagnak" sem kell magyarázni, hogy a rajzfilm nem feltétlenül takar mesefilmet. Lelkiismeret-furdalás nélkül kijelenthetjük, hogy pár egész estés, a startnál eleve kismillió multiplexben forgalmazott Disney-Pixar-mű kivételével a rajzfilmek zöme felnőtteknek szól, s szándékaik szerint legalábbis elgondolkodtató munkák. Hogy miért választja valaki ezt a kifejezésmódot és látványvilágot? Talán amiért Brecht a betétdalokat: az animáció úgy szembesít és ábrázol, hogy közben épp a látvány segít valamennyire eltávolodni a tárgyától; kódnyelv, ahol a nézőnek le kell fordítania a történetet. 2009-re elmondható, hogy a többéves tendencia - a digitális animáció agyba-főbe nyomatása - mostanra csillapodni látszik: az idei rajzfilmes termés esetében a 3D is csupán ott érhető nyomon, ahol meg lehet magyarázni, értsd, "ahol tartalmilag is erősen indokolt". Visszatérőben vannak a gyurma- és bábfilmek, s örvendetes (mérsékelten) "új irányként" felütötte a fejét több technika kombinációja - mint mondjuk a grafikai animáció ötvözete a szitával. Ami pedig az idei termés közlendőit illeti: a mondandó melankolikusabb, mint valaha, hacsak azért nem, mert maga a világ is olyanabb.

A fesztiválnyitó gyurmafilm, a rövidfilm Oscar-díjas Harvie Krumpet egész estés mozija a Mary és Max is az igyekvően melankolikus vonulatba sorolható, ahogy egy egész életen át tartó, abszurd barátságról mesél: ez az ausztrál, szemüveges, ám hajzatában csinos piros csatot viselő Mary Daisy Dinkle és a dettó szemüveges New York-i zsidó, rövid ideig kommunistaként, de egész életében Asperger-szindrómával élő Max Horowitz közt levelezés útján szövődik. Bár a történet a végére sem kerekedik szangvinikussá - a soha könnyet magából kipréselni nem tudó Max és az esetlen Mary szinte megríkat bennünket, de közben belül azért nevetünk -, minimum mosolygunk, mikor megtudjuk a jó hírt, miszerint a teknősök az ánuszukon át is képesek lélegezni.

Az idei - hetedik - Anilogue fő témája a képregény és az animáció kapcsolata: a japán Kazuyoshi Katayama személyesen hozza el Pestre A tövisek urát. A nem kicsit szürreális sci-fi thriller egy manga alapján készült, aminek összes jegyeit a film is erősen magán viseli. A Csipkerózsikát a Jurassic Parkkal ötvöző túlélődráma főhőse egy (japán) kislány, Kazumi, aki egyike annak a 160 embernek, akiket kísérleti alanyul választanak ki a világon végigsöprő halálos kór, a gyilkos Medúza-vírus elleni gyógymód kifejlesztésére. A hibernált betegek álmából rémes valóság kerekedik, ahol a cél megnyerni a játékot, megfejtve a medúza titkát. Kár, hogy a rendező annyiszor és olyanokat csavar a sztorin, hogy a végén már egyáltalán nem tudunk semmit: Mi a játék? Mi a valóság? Hol vagyunk? Ki a Medúza? Ki barát? Ki ellenség? És a legfontosabb: Kazumi Shizuku-e?

A retró pályán az egykori NDK és az ő drezdai DEFA-Stúdiója fog labdába rúgni. A stúdióban készült Einmart című, 35 perces alkotás főhőse - egy törzs és végtagok nélküli ember - holdbéli tájon bolyong, menekülési útvonalat keresve. Fent, a horizonton repkedő lényekre lesz figyelmes, és a látott mozgást imitálva neki is szárnyai nőnek. Csak odafent szembesül a kupolaszerű hálóval, ami minden kitörési kísérletet megakadályoz. Lutz Dammbeck alkotása iskolapéldája a kritikus, kényelmetlen témák indirekt ábrázolásának: lám-lám, a DEFA-animációk nemcsak a szocialista realizmus doktrínáira korlátozódtak.

Feltétlenül megemlítendő Richly Zsolt Kőműves Kelemenje. A Pannónia Stúdió nagy generációjának idős mestere és a kecskeméti fiatalok fekete-fehér grafikával, fametszetes stílusban beszélik el a 12 kőműves és a befalazott asszony történetét. S egy régen várt premier, ami bár Bécsbe esik, mégis a miénk teljesen: végre elkészült Kovásznai György "legendás" Habfürdőjének digitálisan felújított változata...

Hát nem olyan az egész, mintha létezne élő rajzfilmkultúra Magyarországon? Nos, a cáfolat tagadhatatlanul egy másik cikk témája lenne.

Anilogue Nemzetközi Animációs Filmfesztivál, november 25.-december 3., Budapest-Bécs; a budapesti előadások az Uránia és a Toldi mozi műsorán szerepelnek; a teljes program: anilogue.com

Figyelmébe ajánljuk

Gombaszezon

Michelle a magányos vidéki nénik eseménytelen, szomorú életét éli. Egyetlen barátnőjével jár gombászni, vagy viszi őt a börtönbe, meglátogatni annak fiát, Vincent-t.

Világító árnyak

A klasszikus balett alapdarabját annak leghíresebb koreográfiájában, az 1877-es Marius Petipa-féle változatában vitte színre Albert Mirzojan, Ludwig Minkus zenéjére.

Huszein imám mártíromsága

Az Izrael és Irán között lezajlott tizenkét napos háború újra rádöbbentette a régió népeit: új közel-keleti hatalmi rend van kialakulóban. Az egyre élesebben körvonalazódó kép azonban egyre többeket tölt el félelemmel.

„A lehetőségek léteznek”

Úgy tűnik, hogy az emberi történelem és politika soha nem fog megváltozni. Kőbalta, máglyán égő „eretnekek”, százéves háborúk, gulágok… Vagy­is mi sohasem fogunk megváltozni. Reménytelen.

Taxival Auschwitzba

Idén áprilistól a francia közszolgálati televízió közel kilenc­órányi dokumentumfilm-folyamban mutatta be azt a három történelmi pert, amelyek során 1987 és 1998 között a náci kollaboráns Vichy-rezsim egykori kiszolgálóinak kellett számot adniuk bűneikről. A három film mindegyike más-más oldalról mutatja be a megszállás időszakát. A YouTube-on is hozzáférhető harmadiknak van talán a leginkább megszívlelendő tanulsága.

Lábujjhegyen

A hízelgéseknek, a geopolitikai realitásoknak és a szerencsének köszönhetően jól zárult a hágai NATO-csúcs. Azonban az, hogy a tagállamok vezetői jól tudják kezelni az Egyesült Államok elnökének egóját, nem a transzatlanti kapcsolatok legszilárdabb alapja.

Milliókat érő repedések

Évekig kell még nézniük a tátongó repedéseket és leváló csempéket azoknak a lakóknak, akik 2016-ban költöztek egy budafoki új építésű társasházba. A problémák hamar felszínre kerültek, most pedig a tulaj­donosok perben állnak a beruházóval.

Egyenlőbbek

Nyilvánosan megrótta Szeged polgármestere azokat a képviselőket – köztük saját szövetségének tagjait –, akik nem szavazták meg, hogy a júliustól érvényes fizetésemelésük inkább a szociális alapba kerüljön. E képviselők viszont azt szerették volna, hogy a polgármester és az alpolgármesterek bérnövekménye is közcélra menjen.

Pillanatnyi nehézségek

Gyors viták, vetélkedő erős emberek, ügynöközés és fele-fele arányban megosztott tagság: megpróbáltuk összerakni a szép reményekkel indult, de a 2026-os választáson a távolmaradás mellett döntő liberális párt történetét.