Úgy tûnik, e nemes és heves akció ugyancsak kedvére volt Hans Weingartner rendezõnek, hiszen új filmje témaválasztásánál is ugyanezt az úti célt követte. A harmincas évei közepén járó, szinte istennel egy emeleten lakó, mindenható média-fenegyerek - õ Rainer - egy baleset után rájön, hogy élete félresiklott, felszínes, s felötlik benne tévémûsorai szánalmas színvonala is. A Rainer bõrébe bújt Weingartner tehát gyártott egy újabb mozgóképes összeesküvés-elméletet, mely szerint a mûsorok nézettségét egy rémes hivatal manipulálja, aztán pedig kiderítette, hogy nem is - ám a számok igenis manipulálhatók. S e ponton egyszerûen fogja magát, és felfedezi a spanyolviaszt, vagy még inkább megváltja a világot, azt próbálván beadni a lakosságnak, hogy õ valójában okos és értékes tévés percekre áhítozik, s jobb, ha a média is felemelkedik az õ szintjére, és értelmes lényként tekint reá. Egészen az utópiáig elmegyünk; a nép immár ignorálja a tévét, inkább olvas a park gyepén. Így a lélekben szabaddá (sõt free-vé) lett fenegyerek és csapata vitorlát bonthat és elhajózik...
Ki fogad velem, hogy mirõl fog szólni Weingartner következõ filmje?
Az Anjou Lafayette bemutatója
**
