Végy két eltérõ nemû, 30 feletti lúzert. Erõltesd össze õket egy kínos randin a szingliklubban. Hazudtasd velük egymás arcába, hogy olaszok, amire ugyan dramaturgiailag semmi szükség - pár poén elcsattan a témában, de nem a helyzet szüli õket. Aztán, mikor már összeszerelmesednének, kavard össze a szálakat, hogy legyen mit kibogozni a könnyes összeborulás elõtt. Ennyi lenne Jason Todd Ipson szerelmesfilm-receptje. Rendezõnk amerikai független filmes, a horrorból evezett a romantika viharos vizeire, magával hozván egykori szereplõjét, Jay Jablonskit és a mûfaj minimum Arany Málna-díjas, ám koronázatlan királynõjét, Cerina Vincentet. Hogy is lehetne feledni azt a dekoltázst a Visszatérés a kísértethegyre címû B kategóriás zsánerbõl? A lidérclakta kísértetházban agyvelõ fröccsen, karok tépõdnek tövestül, gonoszok égnek szénné, a vezérmotívum azonban végig Cerina dekoltázsa, noha egyszer például a nõn landol egy Szaratov típusú hûtõ: a fõ beszakad, a dekoltázs túléli. Jelen szerelmes álkomédiában is a cici a fix fõszereplõ, minden és mindenki más csak kiegészítõ díszlet és mellékes kellék. Hablatyolnak még valamit arról, hogy mitõl nõ a nõ és pasi a pasi, meg hogy a szerelem csak lelki társak közt létezik, hogy aztán annak rendje és módja szerint megessen a térden csúszós leánykérés meg a kézen fogva kocogás a tengerparton. Miért? Hogy naplementében, az olasz táj igézõ kulisszái elõtt is megcsodálhassuk Cerina ringó halmait.
Romkom körülmények közt nyilván kivitelezhetetlen volt a hûtõ, pedig használhatták volna.
A Fórum Hungary bemutatója
* és fél
