- dck -

A több mint húsz művész munkáját felvonultató csoportos kiállítás egy nehezen vitatható, de meglehetősen soványka alaptézisből indul ki: "Szembetűnő volt, hogy az utóbbi pár évben milyen sok művész találja meg a kifejezési formát a két alapszínnel, a feketével és a fehérrel."

Meztelen női testbe bújt Rákosi, Hitler mint műfasz, a hajléktalan Engels és Che Csehországban – de hogy kerül ide Kiszel Tünde és Balázs Pali? Képzőművészeti kritika következik, képgalériával.

Ha valaki nem ismerné, a Zürichben Olomon néven született "mongol származású formafinomító szerzetes és népi akrobata" nem más, mint a klaviatúrák és a nyomtatott áramkörök védőszentje, aki már 1457-ben, másfél éves korában hangyákat számolt, majd "az adatokat napi bontásban rendszerezte és hó végi kimutatásokat készített mozgásukhoz".

A 2B Galéria profiljának fontos része, hogy a tematikus és csoportos kiállítások mellett gyakran mutat be olyan kettős tárlatokat, ahol a két művészt nem valamely stiláris szál köti össze, hanem a családi kötelék. A galéria vezetője, Böröcz László (Böröcz András testvére) ezt a tematikát most a köbre emelte.

Az önnön testükkel és szépségükkel foglalkozó nőművészek munkásságában általában új fejezetet jelent, ha megjelenik életükben a gyerek: ekkortól kezdve szinte már csak erről tudnak "beszélni". Gőbölyös 2010-es Knoll galériabeli kiállítását a Férjhez akarok menni címmel látta el (igaz, ott önmaga mellett többek közt fanszőrökkel díszített ételfotókat mutatott be). Most úgy tűnik, célba ért: a szingli életforma frivol fricskázását felváltotta az anyasággal kapcsolatos szerepminták óvatos kritikája.

A belváros közepén elhelyezkedő, kortárs képzőművészettel foglalkozó, a for- és a nonprofit profil közé pozicionált, kis méretű kiállítóhelyek (Kisterem, Vintage, Labor) sorába decemberben egy újabb galéria lépett.

A 2B Galériában látható kiállítás három szálon fut. Az első, amely egyfajta összegzésnek tekinthető, a 2012 tavaszán a Saint Louis-i Washington Egyetem Kemper Művészeti Múzeumában bemutatott Killing Time című installációja.

A perui származású, 1964-ben Amerikába emigráló "művész" kétségkívül a fantasy art legismertebb képviselője.

Bár Ulyssesről 1986-ban már elneveztek egy kisbolygót, James Joyce regényfolyamának főszereplőjét eddig nem érte ilyen megtiszteltetés.

A "tüneményes festőtehetség"-ként induló művész, miután pár év alatt végigzongorázta a hatvanas évek divatos irányzatait (pop art, informel), váratlanul felhagyott a festészettel.