Kiállítás

Grimm 200 - Testvérmesék

  • - dck -
  • 2013. március 7.

Képzőművészet

A 2B Galéria profiljának fontos része, hogy a tematikus és csoportos kiállítások mellett gyakran mutat be olyan kettős tárlatokat, ahol a két művészt nem valamely stiláris szál köti össze, hanem a családi kötelék. A galéria vezetője, Böröcz László (Böröcz András testvére) ezt a tematikát most a köbre emelte.

A kiindulópont Wilhelm és Jacob Grimm éppen kétszáz éve, 1812-ben megjelent mesegyűjteménye, a Gyermek- és családi mesék. A lefojtott horrorisztikus elemekben bővelkedő Hamupipőkét, Hófehérkét vagy a Piroska és a farkast lejegyző Grimm testvérek történetei közül Böröcz olyan műveket kínált feldolgozásra a hét kiállító testvérpárnak, amelyekben testvérek szerepelnek (A hat hattyú, A széttáncolt cipellők, Jancsi és Juliska, Tizenkét fivér, Három testvér, A négy fortélyos testvér, Egyszemke, kétszemke, háromszemke). És ez még nem minden: a kiállítást Ludwig Emil Grimmnek (a Grimm testvérek öccsének) rajzai vezetik be (amelyeken párosával szerepelnek az apró állatkák vagy a tekintélyes emberek).

Mivel a kiválasztott mesék a helyszínen is elolvashatók, bárki számára nyilvánvaló, hogy nem meseillusztrációkról van szó; a témák inkább csak kiindulópontok a művészek számára - ez leginkább a nyolcadik, osztrák páros munkái láttán szembetűnő, akik csupán vendégszövegként szerepeltetnek műveiken mesetöredékeket. Bár egy-egy pár azonos mesén dolgozott, csak kevesen készítettek közös művet. Ezek közül talán a legszebb és egyben leglíraibb is Kállai András és Henrik videója, amelyben pár naposan meghalt kisöccsüknek állítanak emléket.

Míg a nevükben is elkülönülő ikrek (Molnár Ferenc-Rácmolnár Sándor, Wächter Ákos-Wächter Dénes) munkái nem feltétlenül reflektálnak társuk alkotásaira, mások számos finom szállal kapcsolódnak egymáshoz. De a kiállítás a rokoni kapcsolatok és a mesék ismerete nélkül is nagyon élvezetes.

2B Galéria, Bp. IX., Ráday u. 47., nyitva: március 14-ig

Figyelmébe ajánljuk

Jens Lekman: Songs for Other People’s Weddings

„Ha valaha szükséged lenne egy idegenre, hogy énekeljen az esküvődön, akkor szólj nekem” énekelte Jens Lekman az első lemezén. A több mint két évtizede megjelent dal persze nem egy apróhirdetés akart lenni eredetileg, hanem az énekes legkedvesebb témájáról, az elérhetetlen szerelemről szólt.

Péterfy-Novák Éva: A Nevers-vágás

A szerző olyannyira nem bízik az olvasóiban, hogy már az első novella előtt, a mottó vagy az ajánlás helyén elmagyarázza, hogyan kell értelmezni a kötet címét, noha a könyv második felében elhelyezett címadó novella elég egyértelműen kifejti, hogy miről is van szó.

Mocskos játszma

  • SzSz

Shane Black farzsebében több mint harminc éve ott lapul a Play Dirty cím – anno a Halálos fegyver folytatásának szánta. Az eredeti forgatókönyv minden bennfentes szerint zseniális volt, sötétebb, mocskosabb, mint a zsarupáros meséje, ám épp ezért a stúdió, a producer és Richard Donner rendező is elutasította. Black viszont szeret ötleteket újrahasznosítani – ennek belátásához elég csak ránézni filmográfiájára –, így amikor jött a lehetőség, hogy Donald E. Westlake Parker-könyveiből készítsen filmet, gyorsan előkapta a régi címet.

33 változat Haydn-koponyára

Négy év után újra, ugyanott, ugyanazon alkotók közreműködésével mutatták be Esterházy Péter darabját; Kovács D. Dániel rendező a korábbitól alig különböző verziót hozott létre. A 2021-es premiert az író halála után közvetlenül tartották meg, így azt a veszteség drámaisága hatotta át, most viszont új szemszögből lehet(ne) megnézni Haydn koponyáját, és rajta keresztül az egyik legönironikusabb magyar szerzőt.

Suede: Antidepressants

A Brett Anderson vezette Suede nem nagyon tud hibázni a visszatérése óta. A 2010-es években készítettek egy ún. színes albumtrilógiát (Bloodsports, 2013; Night Thoughts, 2016; The Blue Hour, 2018), jelen évtizedben pedig megkezdtek egy újabb, ezúttal fekete-fehér háromrészes sorozatot. Ennek első része volt az Autofiction négy évvel ezelőtt, amelyet a tagok a Suede punklemezének neveztek.

Az elveszett busz

  • - ts -

A katasztrófafilmről okkal gondolhatnánk, hogy rövid idő adatott neki. Fénykorát a hetvenes években élte, de rögtön ki is fáradt, s a kilencvenes évekre már kicsit cikivé is vált. Utána pedig már csak a fejlődő filmkészítési technikák gyakorló pályáján jutott neki szerep.