Kiállítás

Grimm 200 - Testvérmesék

  • - dck -
  • 2013. március 7.

Képzőművészet

A 2B Galéria profiljának fontos része, hogy a tematikus és csoportos kiállítások mellett gyakran mutat be olyan kettős tárlatokat, ahol a két művészt nem valamely stiláris szál köti össze, hanem a családi kötelék. A galéria vezetője, Böröcz László (Böröcz András testvére) ezt a tematikát most a köbre emelte.

A kiindulópont Wilhelm és Jacob Grimm éppen kétszáz éve, 1812-ben megjelent mesegyűjteménye, a Gyermek- és családi mesék. A lefojtott horrorisztikus elemekben bővelkedő Hamupipőkét, Hófehérkét vagy a Piroska és a farkast lejegyző Grimm testvérek történetei közül Böröcz olyan műveket kínált feldolgozásra a hét kiállító testvérpárnak, amelyekben testvérek szerepelnek (A hat hattyú, A széttáncolt cipellők, Jancsi és Juliska, Tizenkét fivér, Három testvér, A négy fortélyos testvér, Egyszemke, kétszemke, háromszemke). És ez még nem minden: a kiállítást Ludwig Emil Grimmnek (a Grimm testvérek öccsének) rajzai vezetik be (amelyeken párosával szerepelnek az apró állatkák vagy a tekintélyes emberek).

Mivel a kiválasztott mesék a helyszínen is elolvashatók, bárki számára nyilvánvaló, hogy nem meseillusztrációkról van szó; a témák inkább csak kiindulópontok a művészek számára - ez leginkább a nyolcadik, osztrák páros munkái láttán szembetűnő, akik csupán vendégszövegként szerepeltetnek műveiken mesetöredékeket. Bár egy-egy pár azonos mesén dolgozott, csak kevesen készítettek közös művet. Ezek közül talán a legszebb és egyben leglíraibb is Kállai András és Henrik videója, amelyben pár naposan meghalt kisöccsüknek állítanak emléket.

Míg a nevükben is elkülönülő ikrek (Molnár Ferenc-Rácmolnár Sándor, Wächter Ákos-Wächter Dénes) munkái nem feltétlenül reflektálnak társuk alkotásaira, mások számos finom szállal kapcsolódnak egymáshoz. De a kiállítás a rokoni kapcsolatok és a mesék ismerete nélkül is nagyon élvezetes.

2B Galéria, Bp. IX., Ráday u. 47., nyitva: március 14-ig

Figyelmébe ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.

Kliséből játék

A produkció alkotói minimum két olyan elemmel is élnek, amelyek bármelyikére nagy valószínűséggel mondaná egy tapasztalt rendező, hogy „csak azt ne”. Az egyik ilyen a „színház a színházban”, ami könnyen a belterjesség érzetét kelti (ráadásul, túl sokszor láttuk már ezt a veszélyesen kézenfekvő megoldást), a másik pedig az úgynevezett „meztelenül rohangálás”, amit gyakran társítunk az amatőr előadásokhoz.