Kiállítás

Feszt László: Kommunikáció

  • - dck -
  • 2012. szeptember 9.

Képzőművészet

Az önmagát elsősorban a zsidó közösségi élet helyszíneként definiáló, de minden érdeklődő számára nyitott Bálint Ház központi nagytermében 2003-tól rendeznek kiállításokat. A "galéria" profilja is inkább vegyesnek tekinthető (festészet, grafika, fotó), és - akárcsak egy művelődési házban - gyakran szerepelnek a kortárs művészeti szcénában inkább láthatatlan kiállítások. Itt rendezték meg a hajléktalan művészek első országos fesztiválját, a Cigány vagyok című kiállítást és számos jótékonysági árverésnek is helyet adtak: ebből következik, hogy a látogató egyformán belefuthat amatőr vagy professzionális alkotók munkáiba.

A több mint nyolcvanéves Feszt László az utóbbiak közé tartozik: a kolozsvári képzőművészeti főiskola grafika tanszékének egykori vezetője nemcsak egy helyi iskolát teremtett meg, hanem saját védjegyet is kialakított, amely az általa meghonosított kollográfián (a kollázs és a szeriográfia összekapcsolásán) alapul. A közel harminc darab beárazott grafika többsége a nyolcvanas/kilencvenes években készült, formai nyelvükre pedig az ősi jelek/szimbólumok használata és egyfajta dekorativizmus jellemző. Mintha az escheri mintázatok, ornamentális arabeszkek, spirálisan lüktető formák, afrikai totemek és mandalák találkoznának a boncasztalon. Kétségkívül egyedi és színes képi nyelv: a kanyargásokat, egymásba hurkolódó motívumokat, a mindenhol előbukkanó szemeket hoszszasan, bár különösebb megrázkódtatás nélkül lehet nézegetni. Az összhatást nagyban javítja a képekből áradó groteszk humor, például a kiállítás címét is adó mű egymás mellett elbeszélő, levélindát lehelő, oszloptestű és csigafejű alakpárjában. Azonban tagadhatatlan, hogy e művek - ahogy egy internetes galéria honlapján olvasható - "esküvőre, évfordulóra, gyermekáldás alkalmából" hasznos, dekoratív ajándéknak a legalkalmasabbak.

Bálint Ház, Bp. VI., Révay utca 16., nyitva szeptember 2-ig

Figyelmébe ajánljuk

Szemrevaló: Páva – Valódi vagyok?

  • SzSz

A társadalmi szerepek és identitások a pszichológia egyik legjobban kutatott területe. Mead szerint nincs is objektív valóság, azt az egyének maguk konstruálják; Goffman úgy véli, az egész világ egy színpad, ahol mind különböző szerepeket játsszunk; míg Stryker elmélete azt magyarázza, hogy minden ember ezernyi identitással rendelkezik, s azok hierarchiába rendeződnek.

Szemrevaló: A fény

  • - bzs -

Tom Tykwer csaknem háromórás eposza mintha egy másik korból időutazott volna napjainkba (Tykwer maga is a Babylon Berlint, a múlt század húszas éveit hagyta hátra).

Szemrevaló: Gépek tánca

Markológépekkel táncolni, az ám a valami! Amikor a kotrókanál kecsesen emelkedik a magasba, akkor olyan, mint egy daru – mármint a madár (lehet, hogy magyarul nem véletlenül hívják így az emelőszerkezetet?) –, „nyakát” nyújtogatja, „fejét” forgatja.

Le nem zárt akták

A művészi identitás és a láthatóság kérdéseit helyezi középpontba Pataki Luca első önálló kiállítása. Keszegh Ágnes kurátor koncepciója szerint a tárlat krimiként épül fel: a látogatónak fragmentumokból, nyomokból kell rekonstruálnia a történetet. Az anyag kísérlet a művészszerep radikális újragondolására, és az igazi kérdése az, hogy az alkotói késztetés ledarálható-e.

Ingyen Carlsberg

  • - turcsányi -

Valamikor a múlt század kilencvenes éveinek elején Bille August nemzetközi hírű svéd filmrendező rájött, hogy mégsem lenne jó, ha ő lenne a filmművészet második Ingmar Bergmanja, még akkor sem, ha az ügyért addig számos követ megmozgatott (Hódító Pelle Max von Sydow-val, 1987; Legjobb szándékok, egyenesen Bergman forgatókönyvéből, 1992).

Utánunk a robotok?

A Székesfehérváron tavasszal bemutatott színpadi átiratot Szikora János, a Vörösmarty Színház tizenhárom év után elköszönő igazgatója rendezte. A színház vezetésére kiírt, majd megismételt pályázat után ősztől már Dolhai Attila irányításával működő teátrum irányvonala minden bizonnyal változni fog, a társulat egy része is kicserélődött, így A Nibelung-lakópark egy korszak összegzésének, Szikora János búcsúelőadásának is tekinthető.

Túlélni a békét

Az előadás ismét azt bizonyította, hogy egy ideje a Miskolci Nemzeti Színházé a magyar nyelvű színjátszás egyik legerősebb társulata. Pedig a darab – annak ellenére, hogy színházi felkérésre született – egyáltalán nem kínálja magát könnyen a színrevitelre.