Az önmagát elsősorban a zsidó közösségi élet helyszíneként definiáló, de minden érdeklődő számára nyitott Bálint Ház központi nagytermében 2003-tól rendeznek kiállításokat. A "galéria" profilja is inkább vegyesnek tekinthető (festészet, grafika, fotó), és - akárcsak egy művelődési házban - gyakran szerepelnek a kortárs művészeti szcénában inkább láthatatlan kiállítások. Itt rendezték meg a hajléktalan művészek első országos fesztiválját, a Cigány vagyok című kiállítást és számos jótékonysági árverésnek is helyet adtak: ebből következik, hogy a látogató egyformán belefuthat amatőr vagy professzionális alkotók munkáiba.
A több mint nyolcvanéves Feszt László az utóbbiak közé tartozik: a kolozsvári képzőművészeti főiskola grafika tanszékének egykori vezetője nemcsak egy helyi iskolát teremtett meg, hanem saját védjegyet is kialakított, amely az általa meghonosított kollográfián (a kollázs és a szeriográfia összekapcsolásán) alapul. A közel harminc darab beárazott grafika többsége a nyolcvanas/kilencvenes években készült, formai nyelvükre pedig az ősi jelek/szimbólumok használata és egyfajta dekorativizmus jellemző. Mintha az escheri mintázatok, ornamentális arabeszkek, spirálisan lüktető formák, afrikai totemek és mandalák találkoznának a boncasztalon. Kétségkívül egyedi és színes képi nyelv: a kanyargásokat, egymásba hurkolódó motívumokat, a mindenhol előbukkanó szemeket hoszszasan, bár különösebb megrázkódtatás nélkül lehet nézegetni. Az összhatást nagyban javítja a képekből áradó groteszk humor, például a kiállítás címét is adó mű egymás mellett elbeszélő, levélindát lehelő, oszloptestű és csigafejű alakpárjában. Azonban tagadhatatlan, hogy e művek - ahogy egy internetes galéria honlapján olvasható - "esküvőre, évfordulóra, gyermekáldás alkalmából" hasznos, dekoratív ajándéknak a legalkalmasabbak.
Bálint Ház, Bp. VI., Révay utca 16., nyitva szeptember 2-ig
