Kiállítás

Szent Mátrix - A nyitott állapot nem menthető

  • - dck -
  • 2013. május 25.

Képzőművészet

Ha valaki nem ismerné, a Zürichben Olomon néven született "mongol származású formafinomító szerzetes és népi akrobata" nem más, mint a klaviatúrák és a nyomtatott áramkörök védőszentje, aki már 1457-ben, másfél éves korában hangyákat számolt, majd "az adatokat napi bontásban rendszerezte és hó végi kimutatásokat készített mozgásukhoz".

A legendárium szerint nemcsak az ujjnyi méretű pöckök feltalálása és "gyártása" fűződik a nevéhez, hanem számos, eddig dekódolatlan jóslat is ("A friss hal élő ellipszis"). Aki nem akar elzarándokolni Mátrix hamvaihoz, a "világ legdélibb városába, a tűzföldi Puerto Toróba", most leróhatja kegyeletét Debrecenben is.

Bár a kifejezetten üde és vidám csoportos kiállításon sokan csak kiindulópontként használják a fiktív szent nevéhez kapcsolható fogalmi hálót, a többség megmarad Mátrix életének "dokumentálásánál". Így találkozhatunk kegytárgyakkal (ereklyetartójával, íróasztalával, koronaantennáival) és különös életét és csodáit feldolgozó szentképekkel: például Dóczy Alpár triptichonján Szt. Mátrix Basic programozási nyelven szól az emberekhez, Juhász Ernő képén pedig meginti az illegális tartalmakat letöltő iPodokat.

A tárlat olyan, mintha a szentendrei Vajda Lajos Stúdió legjobb dadaista periódusa reinkarnálódott volna: nem véletlen, hogy a Bizottság zenekar két frontemberétől (feLugossy Lászlótól és ef. Zámbó Istvántól) is láthatunk műveket. Mátrix életét egy szökdécselést követő transzba esés változtatta meg teljesen: ezt a tudatmódosítást tette átélhetővé a megnyitón a pszichokinetikus ipari és mezőgazdasági tánczenét játszó Lyuhász Lyácint Bt.

Mielőtt megtekintjük a kiállítást, nem árt, ha elsajátítjuk a fakíralvás technikáit - bár ehhez el kell készítenünk "kukoricacsuhéból és fagyasztott halikrából a hangfrekvenciás parancsmodulátort".

Sesztina Galéria, Debrecen, Hal köz 3., nyitva május 12-ig

Figyelmébe ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.

Kliséből játék

A produkció alkotói minimum két olyan elemmel is élnek, amelyek bármelyikére nagy valószínűséggel mondaná egy tapasztalt rendező, hogy „csak azt ne”. Az egyik ilyen a „színház a színházban”, ami könnyen a belterjesség érzetét kelti (ráadásul, túl sokszor láttuk már ezt a veszélyesen kézenfekvő megoldást), a másik pedig az úgynevezett „meztelenül rohangálás”, amit gyakran társítunk az amatőr előadásokhoz.