A koncepciót jegyző, meg nem nevezett kurátor elsősorban festményeket válogatott (vagy kért?) a galériához tartozó művészektől - s mily meglepő, ezen művek kisebb részéről állíthatjuk azt, hogy megmaradnak a monokróm megoldásnál. (Ez utóbbiak közül kiemelkedik Szurcsik József, Hecker Péter és Dániel András festménye.)
Maga a kiállítás is ezen a formális megközelítésen bukik el - hiába szerepel ugyanis nem kevés jó munka (köztük olyan finom meditációs képek, mint Szikora Tamás vagy Váli Dezső alkotása), ha szinte semmilyen módon nem kapcsolódnak egymáshoz. Nem mintha a rendező nem tett volna meg mindent, hogy az erősen széttartó egyéni kézjegyeket valamiféle rendszerbe illessze. Így kitapintható egy önarcképszekció (Bukta Imre, Nagy Kriszta), a fotóalapú munkákra felelő "fényképszerű" festmények köre, de felismerhető egyfajta életképszerű vonulat is (Alexander Tinei). A fotók és fényképek mellett szerepelnek lightboxok (Agnes von Uray), illetve egy konceptuális "objekt" Gerber Páltól. A Fekete váza - fehér tányéron című munka nem csupán pontosan az, aminek állítja magát, hanem megemlítődik a kiállítás bevezető szövegében is. Eszerint a művészetben eluralkodó "bombasztikus hatások" ellenében inkább "egyszerű kijelentésként értelmezhető prezentációk kellenének". Továbbá valami tartalmi ötlet, hogy összetartsa a kiállítást.
Godot Galéria, Bp. XI., Bartók Béla út 11., nyitva: június 22-ig
