Kiállítás

Black&White

  • - dck -
  • 2013. június 30.

Képzőművészet

A több mint húsz művész munkáját felvonultató csoportos kiállítás egy nehezen vitatható, de meglehetősen soványka alaptézisből indul ki: "Szembetűnő volt, hogy az utóbbi pár évben milyen sok művész találja meg a kifejezési formát a két alapszínnel, a feketével és a fehérrel."

A koncepciót jegyző, meg nem nevezett kurátor elsősorban festményeket válogatott (vagy kért?) a galériához tartozó művészektől - s mily meglepő, ezen művek kisebb részéről állíthatjuk azt, hogy megmaradnak a monokróm megoldásnál. (Ez utóbbiak közül kiemelkedik Szurcsik József, Hecker Péter és Dániel András festménye.)

Maga a kiállítás is ezen a formális megközelítésen bukik el - hiába szerepel ugyanis nem kevés jó munka (köztük olyan finom meditációs képek, mint Szikora Tamás vagy Váli Dezső alkotása), ha szinte semmilyen módon nem kapcsolódnak egymáshoz. Nem mintha a rendező nem tett volna meg mindent, hogy az erősen széttartó egyéni kézjegyeket valamiféle rendszerbe illessze. Így kitapintható egy önarcképszekció (Bukta Imre, Nagy Kriszta), a fotóalapú munkákra felelő "fényképszerű" festmények köre, de felismerhető egyfajta életképszerű vonulat is (Alexander Tinei). A fotók és fényképek mellett szerepelnek lightboxok (Agnes von Uray), illetve egy konceptuális "objekt" Gerber Páltól. A Fekete váza - fehér tányéron című munka nem csupán pontosan az, aminek állítja magát, hanem megemlítődik a kiállítás bevezető szövegében is. Eszerint a művészetben eluralkodó "bombasztikus hatások" ellenében inkább "egyszerű kijelentésként értelmezhető prezentációk kellenének". Továbbá valami tartalmi ötlet, hogy összetartsa a kiállítást.

Godot Galéria, Bp. XI., Bartók Béla út 11., nyitva: június 22-ig

Figyelmébe ajánljuk

Valóra vált forgatókönyv

1984-ben került a mozikba Rob Reiner első filmje, A turné (This Is Spinal Tap). Az áldokumentumfilm egyik főszereplője maga a rendező volt, aki az éppen amerikai turnén levő fiktív brit hard rock zenekar, a Spinal Tap történetét próbálta kibogozni.

Nézőpont

A filozófus-író (Denis Podaly­dès) tüdeje és mája közt apró kis foltot mutat ki az MRI-vizsgálat, de biztosítják afelől, hogy (egyelőre!) nem veszélyes a dolog.

Amikor győznek a hippik

  • - turcsányi -

Blaze Foley-nak volt egy kabátja. Ha egészen pontosak akarunk lenni, ez az egy kabátja volt neki – ez sem túl jó bőrben. Az ujját például vastag ezüstszínű ragasztószalaggal kellett megerősíteni, jól körbetekerni, mindkettőt – hogy le ne essenek.

Hibamátrix

  • Dékei Krisztina

Szűcs művészete a klasszikus, realista festészeti hagyományokon alapul, de távol áll a „valóságtól”.

Ozmózisok

Nádas Péter e hosszú, több mint négyszáz oldalas memoárját Mészöly Miklós, Polcz Alaine és Esterházy Péter köré fűzi föl. Könyvének témája négyük viszonya, vonzásaik és választásaik, személyiségük szerkezetének összeillő és egymáshoz nem illeszkedő elemei. És a háttérben természetesen ott van a korszak, a lassú hetvenes–nyolcvanas évek a kádári provinciában.

Mozaikkockák

A hazai neoavantgárd egyik meghatározó alakjaként Erdély Miklós (1928–1986) a sok műfajban alkotó, polihisztor művészek közé tartozott.

Abúzus, család

  • Balogh Magdolna

Egyéni hangú, markáns képviselője Ivana Dobrakovová a szlovák kritika által expat-prózaként emlegetett prózai iránynak. Ezzel az angol „expatriate”, azaz tartósan vagy ideiglenesen külföldön élő szóból eredő kifejezéssel azokra a művekre utalnak, amelyek a rendszerváltozás adta lehetőségekkel élve külföldön szerencsét próbáló fiatalok problémáiról beszélnek.