Lehet, hogy az acb Galéria stratégiájáról, esetleg egy új trendről vagy talán véletlen egybeesésről van szó, de tény, hogy ebben az évben ez már a második olyan kiállítás, amikor egy erős és egyéni stílusú művész radikálisan elhagyja megszokott védjegyét, hogy helyébe egy nehezen interpretálható "képet" (festményt, rajzot) állítson. Szarka Péter - aki egy ma már elavultnak tekintett számítógépes program által generált és fiktív hősökkel telített utópikus tereiről ismert - júniusi kiállításán például néhol a megfáradt pop-art stílusára emlékeztető, ismert jeleket és tipográfiai megoldásokat esetlegesen és roncsoltan felidéző festményeket mutatott be, amelyekről maga a kiállításhoz írt szöveg is elismeri, hogy "kényelmetlenül nagy teret hagynak a szabad értelmezésnek".
Uglár, aki ijesztően vicces szobráról, a Szőrös lányról vagy a Mi a magyar? kiállításon is bemutatott, szoláriumcsövekkel megspékelt játékgépeiről híresült el, most különös gesztusfestményeket állít ki. Bár e munkák esetében nem feltétlenül váltásról, hanem a kilencvenes évek közepén festett képeihez való visszatérésről vagy visszacsatolásról beszélhetünk, a latin betűkből és ezek tipográfiai kódrendszeréből kiinduló, automatikusan generált képek igen nehezen élvezhetőek. Nem csupán azért, mert a szövegek (a kiállítás címében nagybetűvel írt sorok) gyakorlatig olvashatatlanok, s ily módon kilépnek a denotálás/konnotálás univerzumából, hanem mert - pár kivételtől eltekintve - magukon viselik az ún. bad painting (rossz festészet) tudatosan alkalmazott jegyeit. Az önterápia jellegzetességeit, a jelentés erodálását felmutató művekről a kurátor is leírja, hogy "extrém empátiát követelnek ki a befogadóiktól". Ha a "testet öltött mánia" piedesztálra emelése az új művészeti irány, akkor nem sok jót jósolok a kritikusoknak - ellentétben a pszichológusokkal.
acb Galéria, Bp. VI., Király u. 76. Nyitva: december 21-ig
