Könyv

Tót Endre: Nagyon speciális örömök

  • - dck -
  • 2012. október 20.

Könyv

A "tüneményes festőtehetség"-ként induló művész, miután pár év alatt végigzongorázta a hatvanas évek divatos irányzatait (pop art, informel), váratlanul felhagyott a festészettel.

A Debrecenben bemutatott, 1971 és 2011 között készült műveket felölelő kiállítás nyomán létrejött, könyv méretűvé duzzadt katalógus tematikus blokkokon keresztül mutatja be azokat a már a hetvenes évek közepére/végére létrejött "modulokat", amelyekből életműve máig is építkezik, s amelyek nagy része szerepel különféle nemzetközi mail-art- vagy fluxuskiadványokban is.

Ezek egyike a korabeli és játékos "művészet"-irányzatok (bűn art, eat art, play art, pszeudo art) további bővítése, az önreprezentáció és az örömelv egyesítése a Very Special Gladman alakjában, aki hatalmas táblákon mutatja be a járókelőknek, hogy éppen milyen banális cselekedetnek örül, a Zéró projekt, melyben a semmi jelentésű 0 jellel végzett akciók során a kommunikációs kód értelmetlenné válását demonstrálja, vagy a nagy mesterek műveire bekeretezett és feketére festett hiányukkal vagy egy-egy enigmatikus motívum megtartásával "emlékező" ún. Távollévő képei.

Az üresség és a jelenlét dualitását feloldó művekből áradó reflexió és távolságtartás teszi izgalmassá néhol már redundanciába forduló, repetitív alkotásait. Az Örömmel dedikálom mindenkinek senkinek és magamnak mottóval induló, igazán impozáns könyv "hibája" is éppen ebből a monoton ismétlődésből fakad: Tót katalógusai ugyanis a mester változatlan elképzeléseit visszhangozzák (ugyanezekből a fejezetcímekből és idézetekből építkezik például a 2003-as katalógusa). Bár az mindenképpen nóvum, hogy a sarokban állásnak örülő művész alakja gyakorlatilag eltűnik a könyvgerinc belső hajlatában.

MODEM Modern és Kortárs Művészeti Központ, 2012, 392 oldal, 9800 Ft


Figyelmébe ajánljuk

Vérző papírhold

  • - ts -

A rendszeresen visszatérő témák veszélyesek: mindig felül kell ütni a tárgyban megfogalmazott utolsó állítást. Az ilyesmi pedig egy filmzsánerbe szorítva a lehetőségek folyamatos korlátozását hozza magával.

Szűznemzés

Jobb pillanatban nem is érkezhetett volna Guillermo del Toro új Frankenstein-adaptációja. Egy istent játszó ifjú titán gondolkodó, tanítható húsgépet alkot – mesterséges intelligenciát, ha úgy tetszik.

Bárhol, kivéve nálunk

Hajléktalan botladozik végig a városon: kukákban turkál; ott vizel, ahol nem szabad (mert a mai, modern városokban szabad még valahol, pláne ingyen?); már azzal is borzolja a kedélyeket, hogy egyáltalán van.

Brahms mint gravitáció

A kamarazenélés közben a játékosok igazán közel kerülnek egymáshoz zeneileg és emberileg is. Az alkalmazkodás, kezdeményezés és követés alapvető emberi kapcsolatokat modellez. Az idei Kamara.hu Fesztivál fókuszában Pablo Casals alakja állt.

Scooter inda Művhaus

„H-P.-t, Ferrist és Ricket, a három technoistent két sarkadi vállalkozó szellemű vállalkozó, Rácz István és Drimba Péter mikrobusszal és személyautóval hozza Sarkadra május 25-én. Ezen persze most mindenki elhűl, mert a hármuk alkotta Scooter együttes mégiscsak az európai toplista élvonalát jelenti. Hogy kerülnének éppen Magyarországra, ezen belül Sarkadra!?” – írta a Békés Megyei Népújság 1995-ben arról a buliról, amelyet legendaként emlegetnek az alig kilencezer fős határ menti kisvárosban.

Who the Fuck Is SpongyaBob?

Bizonyára nem véletlen, hogy az utóbbi években sorra születnek a legfiatalabb felnőtteket, a Z generációt a maga összetettségében megmutató színházi előadások. Elgondolkodtató, hogy ezeket rendre az eggyel idősebb nemzedék (szintén nagyon fiatal) alkotói hozzák létre.

A Mi Hazánk és a birodalom

A Fidesz főleg az orosz kapcsolat gazdasági előnyeit hangsúlyozza, Toroczkai László szélsőjobboldali pártja viszont az ideo­lógia terjesztésében vállal nagy szerepet. A párt­elnök nemrég Szocsiban találkozott Dmitrij Medvegyevvel, de egyébként is régóta jól érzi magát oroszok közt.