Könyv

Tót Endre: Nagyon speciális örömök

  • - dck -
  • 2012. október 20.

Könyv

A "tüneményes festőtehetség"-ként induló művész, miután pár év alatt végigzongorázta a hatvanas évek divatos irányzatait (pop art, informel), váratlanul felhagyott a festészettel.

A Debrecenben bemutatott, 1971 és 2011 között készült műveket felölelő kiállítás nyomán létrejött, könyv méretűvé duzzadt katalógus tematikus blokkokon keresztül mutatja be azokat a már a hetvenes évek közepére/végére létrejött "modulokat", amelyekből életműve máig is építkezik, s amelyek nagy része szerepel különféle nemzetközi mail-art- vagy fluxuskiadványokban is.

Ezek egyike a korabeli és játékos "művészet"-irányzatok (bűn art, eat art, play art, pszeudo art) további bővítése, az önreprezentáció és az örömelv egyesítése a Very Special Gladman alakjában, aki hatalmas táblákon mutatja be a járókelőknek, hogy éppen milyen banális cselekedetnek örül, a Zéró projekt, melyben a semmi jelentésű 0 jellel végzett akciók során a kommunikációs kód értelmetlenné válását demonstrálja, vagy a nagy mesterek műveire bekeretezett és feketére festett hiányukkal vagy egy-egy enigmatikus motívum megtartásával "emlékező" ún. Távollévő képei.

Az üresség és a jelenlét dualitását feloldó művekből áradó reflexió és távolságtartás teszi izgalmassá néhol már redundanciába forduló, repetitív alkotásait. Az Örömmel dedikálom mindenkinek senkinek és magamnak mottóval induló, igazán impozáns könyv "hibája" is éppen ebből a monoton ismétlődésből fakad: Tót katalógusai ugyanis a mester változatlan elképzeléseit visszhangozzák (ugyanezekből a fejezetcímekből és idézetekből építkezik például a 2003-as katalógusa). Bár az mindenképpen nóvum, hogy a sarokban állásnak örülő művész alakja gyakorlatilag eltűnik a könyvgerinc belső hajlatában.

MODEM Modern és Kortárs Művészeti Központ, 2012, 392 oldal, 9800 Ft


Figyelmébe ajánljuk

Balatonföldvári „idill”: íme az ország egyetlen strandkikötője

  • narancs.hu

Dagonya, vagy a legtisztább balatoni homok? Ökokatasztrófa, vagy gyönyörűség? Elkészült a vitorláskikötő Balatonföldvár Nyugati strandján; július, vagy ha úgy tetszik, a balatoni főszezon első hétvégéjén néztük meg, valóban ellentétes-e a „józan ésszel”, hogy strand és kikötő ugyanazon a területen létezzen.

Céltalan poroszkálás

A két fivér, Lee (Will Poulter) és Julius (Jacob Elordi) ígéretet tesznek egymásnak: miután leszereltek a koreai háborús szolgálatból, a veteránnyugdíjukból házat vesznek maguknak Kalifornia dinamikusan növekvő elővárosainak egyikében.

Autósmozi

  • - turcsányi -

Vannak a modern amerikai mitológiának Európából nézvést érthető és kevésbé érthető aktorai és momentumai. Mindet egyben testesíti meg a Magyarországon valamikor a nyolcvanas években futó Hazárd megye lordjai című, s az Egyesült Államokan 1979 és 1985 között 146 részt megérő televíziós „kalandsorozat”, amely ráadásul még legalább három mozifilmet is fialt a tengerentúli közönség legnagyobb örömére, s Európa kisebb furcsálkodására.

Húsban, szőrben

Mi maradt élő a Pécs 2010 Európa Kulturális Fővárosa programból? Nem túl hosszú a sor. A Tudásközpont és a Zsolnay Örökségkezelő Nkft. kulturális intézményei: a Zsolnay Negyed és a Kodály Központ, és a Zsolnay Negyedben az eleve kiállítótérnek épült m21 Galéria, amelynek mérete tekintélyes, minősége pedig európai színvonalú.

Rémek és rémültek

Konkrét évszám nem hangzik el az előadásban, annyi azonban igen, hogy negyven évvel vagyunk a háború után. A rendszerbontás, rendszerváltás szavak is a nyolcvanas éveket idézik. (Meg egyre inkább a jelent.)

Az igazságnak kín ez a kor

A családregény szó hallatán rendre vaskos kötetekre gondolunk, táblázatokra a nemzedékek fejben tartásához, eszünkbe juthat a Száz év magány utolsó utáni oldalán a kismillió Buendía szisztematikus elrendezése is.

Kultúrnemzet

„A nemzetgazdasági miniszter úr, Varga Mihály 900 millió forintot biztosított ennek az épületnek a felújítására – nyilván jó összeköttetésének köszönhetően. Lám, egy nemzeti kormányban még a pénzügyminiszter is úgy gondolja, hogy a kultúra nemcsak egy sor a magyar költségvetésben, hanem erőforrás, amelynek az ország sikereit köszönhetjük.”