Puklus Péter: Handbook to the stars

  • - dck -
  • 2013. február 10.

Képzőművészet

A belváros közepén elhelyezkedő, kortárs képzőművészettel foglalkozó, a for- és a nonprofit profil közé pozicionált, kis méretű kiállítóhelyek (Kisterem, Vintage, Labor) sorába decemberben egy újabb galéria lépett.

A Trapéz elsősorban (és minden mediális megkötés nélkül) a nemzetközi művészetre fókuszál, így jó választásnak tűnik a harminckét éves művész bemutatása. Puklus ugyanis (bár egyik munkája szerepel az MNG Világmodellek című kiállításán) a nyugati művészeti közegben sokkal ismertebbnek számít: One and a half meter című, Németországban megjelent könyvét a German Photo Book Award 2013-ra is jelölték.

A Trapézban kiállított fotók 2011-ben, a selmecbányai (egyébként a vasútállomás épületében működő) kortárs "művésztelepen" készültek - a kiállítás címét is adó fotósorozat (kibővítve) szintén megjelent könyv formátumban is.

Néhány színes felvétel kivételével a munkák fekete-fehérek, műfajuk szerint pedig nagyrészt talált tárgyakból (lámpákból, gyümölcsös rekeszekből, hangszórókból, tájképszerűen elrendezett síkidomokból) készített, finom árnyékokkal operáló műtermi csendéletek. A fényképek nem sorozatként állnak össze, hanem csillagtérkép-szerűen; voltaképpen csak a befogadón múlik, hogy milyen asszociációk mentén rendeli őket egymáshoz. Bár a képeken több művészettörténeti utalás is felfedezhető (megidéződik Tatlin, Chirico, Csörgő Attila és Szarka Péter egy-egy munkája), mégis áthatja őket a humort sem nélkülöző, meditatív, a konkrét térről és időről leváló szenzibilitás. A kifejezetten erős fényképeket három kisebb, mintegy a fotókról elvándorló, gondolatiságukban meghökkentő installáció keretezi; sokáig elmélázhatunk például azon, vajon miért látható a Hegel-kötetre állított kazetta borítóján egy félig pucér hölgy.

Trapéz Galéria, Bp. V., Henszlmann Imre utca 3. Nyitva: január 25-ig

Figyelmébe ajánljuk

Szemrevaló: Páva – Valódi vagyok?

  • SzSz

A társadalmi szerepek és identitások a pszichológia egyik legjobban kutatott területe. Mead szerint nincs is objektív valóság, azt az egyének maguk konstruálják; Goffman úgy véli, az egész világ egy színpad, ahol mind különböző szerepeket játsszunk; míg Stryker elmélete azt magyarázza, hogy minden ember ezernyi identitással rendelkezik, s azok hierarchiába rendeződnek.

Szemrevaló: A fény

  • - bzs -

Tom Tykwer csaknem háromórás eposza mintha egy másik korból időutazott volna napjainkba (Tykwer maga is a Babylon Berlint, a múlt század húszas éveit hagyta hátra).

Szemrevaló: Gépek tánca

Markológépekkel táncolni, az ám a valami! Amikor a kotrókanál kecsesen emelkedik a magasba, akkor olyan, mint egy daru – mármint a madár (lehet, hogy magyarul nem véletlenül hívják így az emelőszerkezetet?) –, „nyakát” nyújtogatja, „fejét” forgatja.

Le nem zárt akták

A művészi identitás és a láthatóság kérdéseit helyezi középpontba Pataki Luca első önálló kiállítása. Keszegh Ágnes kurátor koncepciója szerint a tárlat krimiként épül fel: a látogatónak fragmentumokból, nyomokból kell rekonstruálnia a történetet. Az anyag kísérlet a művészszerep radikális újragondolására, és az igazi kérdése az, hogy az alkotói késztetés ledarálható-e.

Ingyen Carlsberg

  • - turcsányi -

Valamikor a múlt század kilencvenes éveinek elején Bille August nemzetközi hírű svéd filmrendező rájött, hogy mégsem lenne jó, ha ő lenne a filmművészet második Ingmar Bergmanja, még akkor sem, ha az ügyért addig számos követ megmozgatott (Hódító Pelle Max von Sydow-val, 1987; Legjobb szándékok, egyenesen Bergman forgatókönyvéből, 1992).

Utánunk a robotok?

A Székesfehérváron tavasszal bemutatott színpadi átiratot Szikora János, a Vörösmarty Színház tizenhárom év után elköszönő igazgatója rendezte. A színház vezetésére kiírt, majd megismételt pályázat után ősztől már Dolhai Attila irányításával működő teátrum irányvonala minden bizonnyal változni fog, a társulat egy része is kicserélődött, így A Nibelung-lakópark egy korszak összegzésének, Szikora János búcsúelőadásának is tekinthető.

Túlélni a békét

Az előadás ismét azt bizonyította, hogy egy ideje a Miskolci Nemzeti Színházé a magyar nyelvű színjátszás egyik legerősebb társulata. Pedig a darab – annak ellenére, hogy színházi felkérésre született – egyáltalán nem kínálja magát könnyen a színrevitelre.

A belülről bomlasztók

Fideszes alkalmazottak sopánkodnak, hogy ejnye, ejnye, nem vigyáz a Tisza Párt a szimpatizánsai adataira! A mostani adatszivárgási botrányt alaposan felhabosítva tálalja a kormánypárti közeg, a Tisza cáfol, hogy valóban kerültek ki valós adatok, de azokat más módon is beszerezhették fideszes körök.

„Idő és hely hoz létre igazi közösséget”

A Freeszfe elnökeként teljesen az egyesület körüli teendők kötötték le a figyelmét, mostantól pedig a FREEDOM, az új otthonuk szellemiségének kialakítása a cél. Arról kérdeztük, mit terveznek az épülettel, mit jelent a szabadság, és egyáltalán, milyen iskola lesz itt.

A Bolsonaro-végjáték

Szeptember 11-én a brazil szövetségi legfelsőbb bíróság, a Supremo Tribunal Federal (STF) bűnösnek mondta ki a demokratikus rend elleni szövetkezésben és 27 év és 3 hónap szabadságvesztésre ítélte Jair Messias Bolsonarót, Brazília volt elnökét, aki 2019 és 2022 között töltötte be ezt a posztot.