Puklus Péter: Handbook to the stars

  • - dck -
  • 2013. február 10.

Képzőművészet

A belváros közepén elhelyezkedő, kortárs képzőművészettel foglalkozó, a for- és a nonprofit profil közé pozicionált, kis méretű kiállítóhelyek (Kisterem, Vintage, Labor) sorába decemberben egy újabb galéria lépett.

A Trapéz elsősorban (és minden mediális megkötés nélkül) a nemzetközi művészetre fókuszál, így jó választásnak tűnik a harminckét éves művész bemutatása. Puklus ugyanis (bár egyik munkája szerepel az MNG Világmodellek című kiállításán) a nyugati művészeti közegben sokkal ismertebbnek számít: One and a half meter című, Németországban megjelent könyvét a German Photo Book Award 2013-ra is jelölték.

A Trapézban kiállított fotók 2011-ben, a selmecbányai (egyébként a vasútállomás épületében működő) kortárs "művésztelepen" készültek - a kiállítás címét is adó fotósorozat (kibővítve) szintén megjelent könyv formátumban is.

Néhány színes felvétel kivételével a munkák fekete-fehérek, műfajuk szerint pedig nagyrészt talált tárgyakból (lámpákból, gyümölcsös rekeszekből, hangszórókból, tájképszerűen elrendezett síkidomokból) készített, finom árnyékokkal operáló műtermi csendéletek. A fényképek nem sorozatként állnak össze, hanem csillagtérkép-szerűen; voltaképpen csak a befogadón múlik, hogy milyen asszociációk mentén rendeli őket egymáshoz. Bár a képeken több művészettörténeti utalás is felfedezhető (megidéződik Tatlin, Chirico, Csörgő Attila és Szarka Péter egy-egy munkája), mégis áthatja őket a humort sem nélkülöző, meditatív, a konkrét térről és időről leváló szenzibilitás. A kifejezetten erős fényképeket három kisebb, mintegy a fotókról elvándorló, gondolatiságukban meghökkentő installáció keretezi; sokáig elmélázhatunk például azon, vajon miért látható a Hegel-kötetre állított kazetta borítóján egy félig pucér hölgy.

Trapéz Galéria, Bp. V., Henszlmann Imre utca 3. Nyitva: január 25-ig

Figyelmébe ajánljuk

Vérző papírhold

  • - ts -

A rendszeresen visszatérő témák veszélyesek: mindig felül kell ütni a tárgyban megfogalmazott utolsó állítást. Az ilyesmi pedig egy filmzsánerbe szorítva a lehetőségek folyamatos korlátozását hozza magával.

Szűznemzés

Jobb pillanatban nem is érkezhetett volna Guillermo del Toro új Frankenstein-adaptációja. Egy istent játszó ifjú titán gondolkodó, tanítható húsgépet alkot – mesterséges intelligenciát, ha úgy tetszik.

Bárhol, kivéve nálunk

Hajléktalan botladozik végig a városon: kukákban turkál; ott vizel, ahol nem szabad (mert a mai, modern városokban szabad még valahol, pláne ingyen?); már azzal is borzolja a kedélyeket, hogy egyáltalán van.

Brahms mint gravitáció

A kamarazenélés közben a játékosok igazán közel kerülnek egymáshoz zeneileg és emberileg is. Az alkalmazkodás, kezdeményezés és követés alapvető emberi kapcsolatokat modellez. Az idei Kamara.hu Fesztivál fókuszában Pablo Casals alakja állt.

Scooter inda Művhaus

„H-P.-t, Ferrist és Ricket, a három technoistent két sarkadi vállalkozó szellemű vállalkozó, Rácz István és Drimba Péter mikrobusszal és személyautóval hozza Sarkadra május 25-én. Ezen persze most mindenki elhűl, mert a hármuk alkotta Scooter együttes mégiscsak az európai toplista élvonalát jelenti. Hogy kerülnének éppen Magyarországra, ezen belül Sarkadra!?” – írta a Békés Megyei Népújság 1995-ben arról a buliról, amelyet legendaként emlegetnek az alig kilencezer fős határ menti kisvárosban.

Who the Fuck Is SpongyaBob?

Bizonyára nem véletlen, hogy az utóbbi években sorra születnek a legfiatalabb felnőtteket, a Z generációt a maga összetettségében megmutató színházi előadások. Elgondolkodtató, hogy ezeket rendre az eggyel idősebb nemzedék (szintén nagyon fiatal) alkotói hozzák létre.

A Mi Hazánk és a birodalom

A Fidesz főleg az orosz kapcsolat gazdasági előnyeit hangsúlyozza, Toroczkai László szélsőjobboldali pártja viszont az ideo­lógia terjesztésében vállal nagy szerepet. A párt­elnök nemrég Szocsiban találkozott Dmitrij Medvegyevvel, de egyébként is régóta jól érzi magát oroszok közt.