Nagy István

Nehéz kérdésnek tűnik az, hogy mi a közös Noel Gallagherben és a U2-ban, pedig a válasz pofonegyszerű: a sokszoros ír kapcsolat. A korábbi Oasis-vezér ír szülők gyermeke (bár Angliában született), új albumát Belfastban rögzítette, pár hónapja, az 50. születésnapján Bono is részt vett, a U2 idei Joshua Tree jubileumi turnéján pedig a Noel Gallagher’s High Flying Birds volt az előzenekar. Most meg szinte egyszerre jelent meg lemezük.

Akinek kétségei voltak afelől, hogy már nem a rock az uralkodó zenei műfaj, azt meggyőzhetik a friss számadatok: a streamelések alapján tavaly már többen hallgattak rapet, mint gitáralapú zenét, ráadásul az idei Coachella fesztivál line-upját is inkább a hiphop/R&B előadók uralják, főleg ami a headlinereket illeti.

Ha egy színész szcientológus, az ciki, főleg ha Tom Cruise-nak hívják, de a zenészekkel valahogy elnézőbb a közönség. Beck simán az elmúlt negyedszázad egyik legkedveltebb amerikai énekes-dalszerzője, és népszerűségét soha nem befolyásolta a botrányokkal övezett egyházhoz tartozás. Nem szeret beszélni róla, sőt, a vele interjút készítő újságírónak nem is szabad erről kérdezni.

A 2000-es évek eleji New York-i színtéren a The National amolyan „futottak még” zenekarnak számított, másfél évtized után viszont abból az időszakból már egyértelműen ők az egyetlenek, akik alkotó-előadóként relevánsak tudtak maradni.

Felsorolni is nehéz, hogy mi minden történt a Foo Fightersszel azóta, hogy három évvel ezelőtt megjelent legutóbbi albumuk, a Sonic Highways.

Nagy megzuhanások után általában két út létezik: vagy a még nagyobb önpusztítás, vagy ennek a tökéletes ellentéte kigyúrás vagy egyéb sportok formájában.