Koncert

A négy Andy Fletcher

Kraftwerk

Zene

Nagy kérdés, hogy a mai hipermodern hi-tech korban milyen létjogosultsága van egy analóg Kraftwerk-show-nak, de ezt már a 2009-es Balaton Sound előtt is feltettük, pedig az akkor egy sokkal kevésbé „tuc-tuc-orientált” rendezvény volt, mint manapság.

De ahogy akkor, úgy most is rácáfolt az együttes a kétkedőkre, ráadásul az Aréna kulisszái sokkal jobban passzolnak a produkcióhoz. Aki ott volt kilenc éve Zamárdiban, és most is megnézte a Kraftwerket, nagyjából ugyanazt az előadást kapta, annyi különbséggel, hogy most 3D-s vetítés kísérte a zenét. És ha már itt tartunk: örök kérdés, hogy egy ilyen koncerten mennyire élő, amit hallunk, hiszen a színpadon négy hullamerev, „áramvonalas” ruhát viselő embert látunk a szintik (?) mögött, akik akár robotok is lehetnének. Sőt, az első ráadásnál a „zenészek” nincsenek a színpadon, robotbábok helyettesítik őket. Az embernek ilyenkor óhatatlanul a Depeche Mode-os Andy Fletcher jut az eszébe, aki a színpadi álldogálásból csinált karriert, de körülötte legalább van négy keményen dolgozó ember… És az sem mellékes, hogy a DM is mennyit köszönhet a Kraftwerknek.

Ami a retrofuturisztikus vetítéseket illeti, azok 3D nélkül is működnének, de az jópofa, amikor közvetlenül a nézők feje felett repül el az ufó, hogy aztán a kivetítőn lássuk viszont a budai Vár felett, majd szépen leereszkedik a szintén repülő csészealj kinézetű Aréna elé. A szetlista javarészt arra az időszakra koncentrál, amikor a Kraftwerk az egyik, ha nem a legfontosabb zenekar volt a világon, vagyis az Autobahn és a Computerwelt fémjelezte 1974–1981 közötti periódusra. Érdekes módon a legismertebb slágerek inkább a koncert első felében, illetve a közepén csendülnek fel, bár nem túlzás az egész életművet egy nagy összefüggő slágernek minősíteni. Igazából csak azon izgulhatunk, hogy meddig járja még ez a produkció a világot, hiszen az egyetlen eredeti tag, Hütter immár 71 éves, bár a show annyira izgalmas, hogy azt sem bánnánk, ha végig csak robotok lennének a színpadon.

Papp László Budapest Sportaréna, február 21.

Figyelmébe ajánljuk

Tej

Némi hajnali bevezetés után egy erősen szimbolikus képpel indul a film. Tejet mér egy asszonykéz egyre idősebb gyerekei csupraiba. A kezek egyre nagyobbak, és egyre feljebb tartják a változatlan méretű csuprokat. Aztán szótlanul reggelizik a család. Nyolc gyerek, húsztól egyévesig.

Dal a korbácsolásról

„Elégedetlen vagy a családoddal? (…) Rendelj NUKLEÁRIS CSALÁDOT az EMU-ról! Hagyományos értékek! Az apa férfi, az anya nő! Háromtól húsz gyerme­kig bővíthető, szja-mentesség, vidéki csok! Bővített csomagunkban: nagymama a vármegyében! Emelt díjas ajánlatunk: főállású anya és informatikus apa – hűséges társ, szenvedélye a család!”

Sötét és szenvedélyes séta

Volt már korábban egy emlékezetes sétálószínházi előadása az Anyaszínháznak az RS9-ben: a Budapest fölött az ég. Ott az indokolta a mozgást, hogy a történet a város különböző pontjain játszódik. Itt a vár hét titkot rejtő terme kínálja magát a vándorláshoz. Az RS9 helyszínei, a boltozatos pincehelyiségek, az odavezető meredek lépcső, ez a föld alatti világ hangulatában nagyon is illik a darabhoz.

Egymásra rajzolt képek

A kiállított „anyag első pillantásra annyira egységes, hogy akár egy művész alkotásának is tűnhet” – állítja Erhardt Miklós a kiállítást megnyitó szövegében. Ezt csak megerősíti a képcímkék hiánya; Széll Ádám (1995) és Ciprian Mureșan (1977) művei valóban rezonálnak egymásra.

Komfortos magány

  • Pálos György

A szerző az első regényével szinte az ismeretlenségből robbant be 2000-ben az irodalmi közéletbe, majd 2016-ban újra kiadták a művét. Számos kritika ekkor már sikerregényként emlegette, egyes kritikusok az évszázad regényének kiáltották ki, noha sem a szüzséje, sem az írásmódja nem predesztinálták a művet a sikerre.