Lemez

Ray LaMontagne: Part of the Light

Zene

Az 1973-as születésű amerikai előadó a későn érő zenész klasszikus példája: az első lemezét 31 évesen csinálta, azóta viszont rendületlenül gyártja az albumokat. Állítólag egy alkalommal Stephen Stills zenéjével ébresztette a rádiója, és ekkor döntött úgy, hogy ő is folkzenész lesz. Ehhez több kritériumnak is megfelel: szakállas, továbbá egy massachusettsi farmon él elvonultan a gimnáziumi szerelmével és két közös gyerekükkel. Interjút nagyon ritkán ad, vagyis inkább a dalaival mondja el mindazt, amit az életről gondol. A Part of the Light a hetedik lemeze a sorban, és az eddigi diszkográfiát végighallgatva egyértelmű, hogy most készítette el a fő művét, immár külső produceri segítség nélkül. A kritikusok már a tavalyelőtti Ouroboros albumot is előszeretettel hasonlították a Pink Floydhoz, és a Part of the Lightról ugyanez mondható el – David Gilmourék 1968 és 1972 közötti kor­szaka vastagon visszaköszön, különösen a More filmzene éteri világa. Szintén vitathatatlan Cat Stevens hatása, ha pedig kortárs párhuzamot keresünk, leginkább Beck folkos elszállós dolgai sejlenek fel. Az album első fele színtiszta pszichedelikus folk: a Donovant és a 70-es évekbeli Elton Johnt egyesítő Paper Man, a víz alatti orgonahangzással bíró címadó dal, a minden bizonynyal az asszonynak írt It’s Always Been You és a lomha, de annál élvezetesebb zongorázással bíró Let’s Make It Last kellemesen ellebegteti a hallgatót. Ezután ajtóberúgásként hat az As Black as Blood Is Blue váratlan rockolása, és a torzító a No Answer Arrives című heavy bluesban is benyomva marad. A csúcspont a végén érkezik a hétperces Goodbye Blue Sky formájában, aminek nem csak a címe idézi meg ismételten a Floydot. Összességében az év eddig talán legjobb énekes-dalszerzői lemezével van dolgunk, és már tényleg csak annyi vágyunk lehetne, hogy megnézzük a művészt élőben, de a setlist.fm tanúsága szerint még csak Németországban sem járt soha, nemhogy közelebb.

RCA/Sony, 2018

Figyelmébe ajánljuk

A béketárgyalás, ami meg sem történt

De megtörténhet még? Egyelőre elmarad a budapesti csúcs, és ez elsősorban azt mutatja, hogy Putyin és Trump nagyon nincsenek egy lapon. Az orosz diktátor hajthatatlan, az amerikai elnök viszont nem érti őt – és így újra és újra belesétál a csapdáiba.

Fél disznó

A film plakátján motoron ül egy felnőtt férfi és egy fiú. Mindketten hátranéznek. A fiú azt kutatja döbbenten, daccal, hogy mit hagytak maguk mögött, a férfi önelégülten mosolyog: „Na látod, te kis szaros lázadó, hova viszlek én?

Ketten a gombolyagok közt

Az Álmok az íróból lett filmrendező Dag Johan Haugerud trilógiájának utolsó darabja. Habár inkább az elsőnek érződik, hiszen itt az intimitás és a bimbózó szexualitás első lépé­seit viszi színre.

Dinnyék közt a gyökér

Ha van olyan, hogy kortárs operett, akkor A Répakirály mindenképpen az. Kovalik Balázs rendezése úgy nagyon mai, hogy közben komolyan veszi a klasszikus operett szabályait. Továbbírja és megőrzi, kedvesen ironizál vele, de nem neveti ki.

Az esendő ember felmutatása 5.6-os rekesszel, 28-as optikával

  • Simonyi Balázs
Az október közepén elhunyt Benkő Imre az autonóm fotóriport műfajában alkotott, a hétköznapiból metszett ki mintákat, és avatta az átlagost elemeltté. Méltóságot, figyelmet adott alanyainak, képeiről nyugalom, elfogadás és az ezredforduló évtizedeinek tömény lenyomata világlik.

Trump, a nagy béketeremtő?

Bár a gázai háborút sikerült leállítani, a Trump-féle „peace deal” valójában ott sem egy békemegállapodás, legfeljebb egy keretterv. Ukrajna esetében viszont Trump még a béketerv precíz kiszabásáig sem jutott el.