Koncert

A nehéz választás éjszakája

Nick Cave & The Bad Seeds

Zene

Nem sok olyan előadót ismerünk, aki a késői korszakában is releváns alkotó maradt – Nick Cave ezen kevesek egyike. Rossz lemezt nem hallottunk tőle, de még közepeset sem, és koncertzenészként is ott van a legnagyobbak között.

Az elmúlt közel negyedszázadban nyolc alkalommal járt nálunk, de egyáltalán nem meglepő, ha valaki az eddigi összes budapesti koncertjére elment; Cave-nél a szettlista és az előadásmód is mindig folyamatosan változik, emellett valamilyen megmagyarázhatatlan függőséget tud kialakítani a zenerajongókban. Nick Cave-et többször meg kell nézni.

A legújabb koncertkörútnak tragikus előzménye van: a közönség most láthatja a művészt először azóta, hogy tinédzser fia, Arthur balesetben elhunyt. A feldolgozhatatlan veszteséget némiképp feldolgozni próbáló album, a Skeleton Tree eddigi turnéjáról csupa pozitív kritika látott napvilágot, és aki például a tavalyi bécsi koncertről lemaradt, az most pótolhatott a bántóan üresen kongó, maximum harmad házig telt Arénában. Az okok nyilván összetettek, de nagy valószínűséggel hiba volt rászervezni Cave-éket az ugyanekkor a Budapest Parkban zajló Queens of the Stone Age-bulira. Sok embernek okozott dilemmát, hogy melyik koncertre menjen el, és mindkét helyszínen biztosan jóval többen lettek volna, ha nincs ez az egybeesés.

Cave mellett olyan régi zenésztársak vannak a színpadon, mint Martyn P. Casey, Jim Sclavunos, Thomas Wydler, valamint a Karl Marxra egyre jobban hasonlító első számú alkotótárs, Warren Ellis, illetve a Bad Seedsben viszonylag újoncnak számító Toby Dammit és George Vjestica. A legutóbbi album nyitódalával, a Jesus Alone-nal kezdődik a koncert, és ugyan később még további három szám felcsendül a Skeleton Tree-ről, egy valódi best of programot kapunk a zenekartól. Záporoznak a klasszikusok, és az az érdekes, hogy Cave a Boatman’s Call és a Dig Lazarus Dig közötti, öt albumot érintő időszakot teljes mértékben hanyagolja. Persze ezt nem bánja az ember, ha olyan klasszikusokat hall, mint a From Her to Eternity, a Red Right Hand, a Tupelo vagy a csodálatosan lírai Into My Arms.

A lenyűgöző pillanatokban bővelkedő koncert (szeánsz?) két csúcspontja a minimálból őrjöngéssé fajuló Jubilee Street, valamint a szokás szerint alaposan szétcsapott Stagger Lee. Cave állandóan keresi a lelki és testi kontaktust a közönséggel, és ennek részeként jó pár embert felenged a színpadra a sztenderd szettet záró Push the Sky Away előadásához. A nagy kivetítőn aztán látszik, hogy valami nem stimmel: a zenészek és a rajongók is riadtan néznek le a biztonsági árokba, de azért a dal még lemegy. Várjuk a ráadást, Cave csak sokára jön elő, ráadásul egyedül, és közli, hogy valaki leesett a színpadról, nem tudni, mennyire sérült meg, és hogy így nem lenne illendő tovább játszani. Felkapcsolódik a villany, elindulnak haza az emberek, de aztán a zenészek mégis visszajönnek, merthogy kiderült, a sérültnek nincs komoly baja. Szóval happy end a vége, még úgy is, hogy a két záródalra a korábbinál is kevesebben maradtak a teremben.

Papp László Budapest Sportaréna, június 21.

Figyelmébe ajánljuk

Gombaszezon

Michelle a magányos vidéki nénik eseménytelen, szomorú életét éli. Egyetlen barátnőjével jár gombászni, vagy viszi őt a börtönbe, meglátogatni annak fiát, Vincent-t.

Világító árnyak

A klasszikus balett alapdarabját annak leghíresebb koreográfiájában, az 1877-es Marius Petipa-féle változatában vitte színre Albert Mirzojan, Ludwig Minkus zenéjére.

Huszein imám mártíromsága

Az Izrael és Irán között lezajlott tizenkét napos háború újra rádöbbentette a régió népeit: új közel-keleti hatalmi rend van kialakulóban. Az egyre élesebben körvonalazódó kép azonban egyre többeket tölt el félelemmel.

„A lehetőségek léteznek”

Úgy tűnik, hogy az emberi történelem és politika soha nem fog megváltozni. Kőbalta, máglyán égő „eretnekek”, százéves háborúk, gulágok… Vagy­is mi sohasem fogunk megváltozni. Reménytelen.

Taxival Auschwitzba

Idén áprilistól a francia közszolgálati televízió közel kilenc­órányi dokumentumfilm-folyamban mutatta be azt a három történelmi pert, amelyek során 1987 és 1998 között a náci kollaboráns Vichy-rezsim egykori kiszolgálóinak kellett számot adniuk bűneikről. A három film mindegyike más-más oldalról mutatja be a megszállás időszakát. A YouTube-on is hozzáférhető harmadiknak van talán a leginkább megszívlelendő tanulsága.

Lábujjhegyen

A hízelgéseknek, a geopolitikai realitásoknak és a szerencsének köszönhetően jól zárult a hágai NATO-csúcs. Azonban az, hogy a tagállamok vezetői jól tudják kezelni az Egyesült Államok elnökének egóját, nem a transzatlanti kapcsolatok legszilárdabb alapja.

Milliókat érő repedések

Évekig kell még nézniük a tátongó repedéseket és leváló csempéket azoknak a lakóknak, akik 2016-ban költöztek egy budafoki új építésű társasházba. A problémák hamar felszínre kerültek, most pedig a tulaj­donosok perben állnak a beruházóval.

Egyenlőbbek

Nyilvánosan megrótta Szeged polgármestere azokat a képviselőket – köztük saját szövetségének tagjait –, akik nem szavazták meg, hogy a júliustól érvényes fizetésemelésük inkább a szociális alapba kerüljön. E képviselők viszont azt szerették volna, hogy a polgármester és az alpolgármesterek bérnövekménye is közcélra menjen.

Pillanatnyi nehézségek

Gyors viták, vetélkedő erős emberek, ügynöközés és fele-fele arányban megosztott tagság: megpróbáltuk összerakni a szép reményekkel indult, de a 2026-os választáson a távolmaradás mellett döntő liberális párt történetét.