Lemez

Snow Patrol: Wildness

Zene

Ha egy nem túl öreg zenekar közel hét évig nem ad ki lemezt, annak nyomós oka lehet, és ez a Snow Patrol esetében sem volt másként. A 2011-es, amúgy sem túl jól sikerült Fallen Empires című albumot követően Gary Lightbody frontember depressziós és alkoholista lett, és hiába írt közben olyan szuper­sztároknak számokat, mint Ed Sheeran vagy Taylor Swift, rettenetes dalszerzői válságon ment keresztül. Végül sikerült leszámolnia a démonokkal, és a már 2016-ra belengetett, de csak most kiadott Wildness dalait nem túlzás amolyan terápiás jellegű szerzeményeknek nevezni. Az albumra állítólag jelentős mértékben hatott Nick Cave és Peter Gabriel, és Lightbody szerint egy teljesen új zenekart hallunk, de igazság szerint a már korábban bevált recept köszön vissza. A még tolerálható mértékű melankólia keveredik a bombasztikummal; van némi elektronika, jó adag zongora, és általában színes, szélesvásznú refrének váltják a visszafogottabb, akusztikus gitáros verzéket.

A Life on Earth-öt U2-s vokál színezi, a Don’t Give Int Richard Ash­croft stílusában énekli a frontember, a Dark Switch már-már tánczene, a Youth Written in Fire gyengén indul, de aztán annál jobb lesz, a sodró lendületű Empress pedig a zenekar legjobb albumát, a 2003-as Final Straw-t idézi meg. A csúcspont egyúttal a lemez legmeghatóbb darabja: a Soont Lightbody demenciában szenvedő édesapjának írta (az öreg a klipben is felbukkan; a Wildness tíz dalából kilenchez készült kísérőfilm). Szóval vannak itt egész okés dalok, de sajnos kevésbé jól sikerültek is: a Heal Me szövege borzasztóan mesterkélt, a What if This Is All the Love You Ever Get túlerőltetett magas hangokkal kínozza a hallgatót, és a részben a Can nevű klasszikus német krautrock zenekartól nyúlt záródal, a Life and Death sem tartozik a zenekar legjobb pillanatai közé.

Polydor / Universal, 2018


Figyelmébe ajánljuk

Fél disznó

A film plakátján motoron ül egy felnőtt férfi és egy fiú. Mindketten hátranéznek. A fiú azt kutatja döbbenten, daccal, hogy mit hagytak maguk mögött, a férfi önelégülten mosolyog: „Na látod, te kis szaros lázadó, hova viszlek én?

Ketten a gombolyagok közt

Az Álmok az íróból lett filmrendező Dag Johan Haugerud trilógiájának utolsó darabja. Habár inkább az elsőnek érződik, hiszen itt az intimitás és a bimbózó szexualitás első lépé­seit viszi színre.

Dinnyék közt a gyökér

Ha van olyan, hogy kortárs operett, akkor A Répakirály mindenképpen az. Kovalik Balázs rendezése úgy nagyon mai, hogy közben komolyan veszi a klasszikus operett szabályait. Továbbírja és megőrzi, kedvesen ironizál vele, de nem neveti ki.

Az esendő ember felmutatása 5.6-os rekesszel, 28-as optikával

  • Simonyi Balázs
Az október közepén elhunyt Benkő Imre az autonóm fotóriport műfajában alkotott, a hétköznapiból metszett ki mintákat, és avatta az átlagost elemeltté. Méltóságot, figyelmet adott alanyainak, képeiről nyugalom, elfogadás és az ezredforduló évtizedeinek tömény lenyomata világlik.

Trump, a nagy béketeremtő?

Bár a gázai háborút sikerült leállítani, a Trump-féle „peace deal” valójában ott sem egy békemegállapodás, legfeljebb egy keretterv. Ukrajna esetében viszont Trump még a béketerv precíz kiszabásáig sem jutott el.

Vadászok, kergetők, árulók

Nyíltan támogatja a Magyar Önvédelmi Mozgalom a Mi Hazánk céljait – kérdés, hogy a Fideszt is kiszolgálják-e. Az utóbbi időben sokan léptek be a szervezetbe. Egyes tagok úgy vélik, hogy a mozgalomra túl nagy hatást gyakorolnak a pártok.