SzSz

Az Agymanók első részének talán legmeghatóbb pillanata, amikor Bim Bam, a hatalmas rózsaszín elefántlény feláldozza magát, és a feledés homályába veszve eltűnik.

Ma még dúl a háború a mesterséges intelligencia (MI) ellen.

Az élet egy szürke erdő, amelyben mind egyformán bolyongunk – a film alapgondolata nem túl eredeti, ám láttunk már hasonló, bárdolatlan felvetésből egészen pofás horrort is kikerekedni.

„Meg kéne ölnöd, hogy levedd a dzsekimet” – búgja Austin Butler whiskyt kortyolgatva, amikor két marcona alak a bandajelét meglátva beleköt.

A néplélek valójában az apró, hétköznapi semmiségekben rejlik...

A harmadik résznél joggal hihettük azt, hogy a rosszfiúk filmes pályafutása körbeért.

A Mad Max-filmek azt mutatják be, hogy van élet a civilizáció összeomlása után is; nem túl szép, nem túl vonzó, nem is túl emberi, de van.

A német rendezők hollywoodi karrierjéről vaskos szakkönyvet lehetne írni, ahogy ezt angol nyelven többször meg is tették.

A jövő hideg, sötét és személytelen – legalábbis ez derül ki az elmúlt évek független, okosnak bélyegzett sci-fijeiből, amelyek a 2014-es Ex Machina sikere óta valósággal reneszánszukat élik.

Márkusné és Kozákné szomszédok egy aprócska magyar faluban.

Felgyújtják, felrobbantják, repülő autóba ültetik vagy épp lelökik a magasból – a kaszkadőrnek mégsem jár Oscar-díj.

„Egy úriembernek nincs szüksége foglalkozásra”