Visszhang: film

A szerelem ideje

  • SzSz
  • 2025. január 8.

Visszhang

Almut és Tobias szerelme olyan tökéletes, hogy azt tényleg csak valami nagy tragédia kuszálhatja össze...

...ha a film ragaszkodik a tearjerkerek, azaz a könnyfakasztó romantikus filmek bevett sémáihoz; márpedig ha John Crowley filmjének van célja, az az, hogy mindenképpen sírásra késztessen minket. A deus ex machina legjellemzőbb módja ezekben a filmekben az autóbaleset és a rák, vagy valamilyen egyéb gyógyíthatatlan betegség. Mit ad isten, itt épp ez a kettő keretezi a történetet: Almut véletlenül elgázolja Tobiast, de a balesetből bájos kórházi csevej, majd randevú és kapcsolat kerekedik. Ennek közhelyes lefolyását a forgatókönyv úgy bonyolítja meg, hogy ide-oda ugrálunk az időben, ám ezekben a bakugrásokban nem érdemes logikát vagy dramaturgiai okokat keresni. A házasélet kihívásaira a bimbózó románc pajkos pillanatai felelnek, a munkahelyi problémákra pedig a hétköznapokban rejlő gyönyörök. Előbb vagy utóbb azonban eljutunk oda, hogy a párnak gyereke születik, majd Almut egyre több rosszullétre panaszkodik, végül rákkal diagnosztizálják.

A film mondanivalóját csak olyan közhelyekkel lehet leírni, mint az, hogy élvezzük az életet és éljünk a mának, vagy az, hogy szinte semmi, így a boldogság vagy az elkeseredés sem tart örökké. Hogy A szerelem ideje mégis hatásos film, az elsősorban a Florence Pugh és Andrew Garfield közötti kémiának köszönhető. Így minden kiszámíthatósága ellenére a film végül eléri célját, és valóban könnyeket csal nézője szemébe.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

A józanság kultúrája. Folytatódik CIVIL EXTRA szolidaritási akciónk

Folytatódik a Magyar Narancs rendhagyó kezdeményezése, amelynek célja, hogy erősítse a civil szférát, a sajtót, valamint az állampolgári szolidaritást, válaszként a sajtót és a civil szervezeteket ellehetetlenítő, megfélemlítő, a nyílt diktatúrát előkészítő kormányzati törekvésekre. Új partnerünk a függőséggel küzdők felépülését segítő Kék Pont Alapítvány.

Szemrevaló: Páva – Valódi vagyok?

  • SzSz

A társadalmi szerepek és identitások a pszichológia egyik legjobban kutatott területe. Mead szerint nincs is objektív valóság, azt az egyének maguk konstruálják; Goffman úgy véli, az egész világ egy színpad, ahol mind különböző szerepeket játsszunk; míg Stryker elmélete azt magyarázza, hogy minden ember ezernyi identitással rendelkezik, s azok hierarchiába rendeződnek.

Szemrevaló: A fény

  • - bzs -

Tom Tykwer csaknem háromórás eposza mintha egy másik korból időutazott volna napjainkba (Tykwer maga is a Babylon Berlint, a múlt század húszas éveit hagyta hátra).

Szemrevaló: Gépek tánca

Markológépekkel táncolni, az ám a valami! Amikor a kotrókanál kecsesen emelkedik a magasba, akkor olyan, mint egy daru – mármint a madár (lehet, hogy magyarul nem véletlenül hívják így az emelőszerkezetet?) –, „nyakát” nyújtogatja, „fejét” forgatja.

Le nem zárt akták

A művészi identitás és a láthatóság kérdéseit helyezi középpontba Pataki Luca első önálló kiállítása. Keszegh Ágnes kurátor koncepciója szerint a tárlat krimiként épül fel: a látogatónak fragmentumokból, nyomokból kell rekonstruálnia a történetet. Az anyag kísérlet a művészszerep radikális újragondolására, és az igazi kérdése az, hogy az alkotói késztetés ledarálható-e.

Ingyen Carlsberg

  • - turcsányi -

Valamikor a múlt század kilencvenes éveinek elején Bille August nemzetközi hírű svéd filmrendező rájött, hogy mégsem lenne jó, ha ő lenne a filmművészet második Ingmar Bergmanja, még akkor sem, ha az ügyért addig számos követ megmozgatott (Hódító Pelle Max von Sydow-val, 1987; Legjobb szándékok, egyenesen Bergman forgatókönyvéből, 1992).

Utánunk a robotok?

A Székesfehérváron tavasszal bemutatott színpadi átiratot Szikora János, a Vörösmarty Színház tizenhárom év után elköszönő igazgatója rendezte. A színház vezetésére kiírt, majd megismételt pályázat után ősztől már Dolhai Attila irányításával működő teátrum irányvonala minden bizonnyal változni fog, a társulat egy része is kicserélődött, így A Nibelung-lakópark egy korszak összegzésének, Szikora János búcsúelőadásának is tekinthető.