Ilyen-olyan formában újjáéledt a Szex és New York, a Kaliforniába jöttem, a Bír-lak és a The Wonder Years is; a tévében festegető Bob Ross kvázi önéletrajzi filmet kapott; míg Fred Rogersről, akin amerikai gyerekek milliói nőttek fel, dokumentum- és játékfilm is készült. Hasonló tévészereplő Mr. Crocket is, ő azonban a rendező, Brandon Espy rövidfilmjéből származik – de így is nehéz letagadnia Rogers hatását. Ő is a kisebbeket szórakoztatva játszik, dalol és táncol – ám van egy sötét titka: műsorával valósággal megbabonázza nézőit, akikkel ha rosszul bánnak, a Kör című japán horrort imitálva kimászik a képernyőből, bosszút áll a szülőkön, és elrabolja a gyerekeket.
Nem is olyan rég a Ragyogj TV, ragyogj igyekezett megragadni az évtized kazettaszagú nosztalgiáját és azt, hogy hogyan nőhettek fel gyerekek milliói úgy, hogy lényegében a képernyő nevelte fel őket.
A Mr. Crockettől távol áll a társadalomkritika vagy az elvont fogalmazásmód: nem akar mást, mint kaszabolni, és azt sem túl eredeti módon. Nem csak a külsőségeiben ölti fel a 90-es évek gúnyáját: azokat az időket idézi, amikor a horror még nem vette véresen komolyan sem magát, sem a nézőjét, amikor lényegében mindegy volt, hogy a maszkos vagy bajszos gonosztevő késsel vagy hurkapálcával gyilkolja meg az arra érdemes sikolykirálynőket. Ma viszont mindez már se nem rémisztő, se nem túl szórakoztató.
A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Ha szeretné elolvasni, legyen ön is a Magyar Narancs előfizetője, vagy ha már előfizetett, jelentkezzen be!
