Visszhang: film

Élőhalottak!

  • SzSz
  • 2025. február 5.

Visszhang

A zombihorrornál kevés elkoptatottabb műfaj létezik, az elmúlt pár évben az akciótól a vígjátékon át a musicalig és a drámáig szinte minden felütéssel láthattunk már feltámadt és agyevő holtakat.

Thea Hvistendahl filmje már a címével is igyekszik lépre csalni minket; a felesleges felkiáltójel nélkül is minden azt ígéri benne, hogy egy tisztességes zombifilmmel van dolgunk. A helyszín a világvége-sztoriknál méltatlanul elhanyagolt Oslo, amelynek vízpartja vagy jellegzetes operaháza is van, olyan jó háttér az apokalipszis számára, mint a Szabadság-szobor, illetve New York egyéb látnivalói. Az Élőhalottak! mégsem ezek körül játszódik, hanem átlagos panellakásokban, családi házakban, na és persze a temetőben.

Egy szokatlanul forró nyári napon ugyanis furcsa dolog történik: egy áramszünetet követően néhány halott életre kel. Három gyászoló családra koncentrálunk, amelyek így visszakapják egy-egy elhunyt szerettüket: van, aki a kisfiát, más a feleségét vagy az élettársát. Nincsenek hörgő élőhalottak, akik gépiesen csámcsogva az élők életére törnek, ahogy Norvégia sem fullad káoszba a történtek hatására. Lényegében nem sok minden történik, csupán a zombik tekintenek semmibe meredő arccal a világra és benne egykori hozzátartozóikra, akiknek meg kell birkózniuk a helyzettel. A film ugyanis egyfajta merengés az elmúlásról és az elengedésről, amelyet egy zombihorror köntösébe rejtettek. A kilúgozott műfaji elemek helyére azonban nem került semmi, így a mozi maga is olyan, mint egy élőhalott.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Magyar Péter-Orbán Viktor: 2:0

Állítólag kétszer annyian voltak az Andrássy úti Nemzeti Meneten, mint a Kossuth térre érkező Békemeneten, ám legalább ennyire fontos, hogy mit mondtak a vezérszónokok. Magyar Péter miszlikbe vágta Orbán Viktort egyebek mellett azzal, hogy saját szavait hozta fel ellene. Aztán megjött a Ryanair.

A béketárgyalás, ami meg sem történt

De megtörténhet még? Egyelőre elmarad a budapesti csúcs, és ez elsősorban azt mutatja, hogy Putyin és Trump nagyon nincsenek egy lapon. Az orosz diktátor hajthatatlan, az amerikai elnök viszont nem érti őt – és így újra és újra belesétál a csapdáiba.

Fél disznó

A film plakátján motoron ül egy felnőtt férfi és egy fiú. Mindketten hátranéznek. A fiú azt kutatja döbbenten, daccal, hogy mit hagytak maguk mögött, a férfi önelégülten mosolyog: „Na látod, te kis szaros lázadó, hova viszlek én?

Ketten a gombolyagok közt

Az Álmok az íróból lett filmrendező Dag Johan Haugerud trilógiájának utolsó darabja. Habár inkább az elsőnek érződik, hiszen itt az intimitás és a bimbózó szexualitás első lépé­seit viszi színre.

Dinnyék közt a gyökér

Ha van olyan, hogy kortárs operett, akkor A Répakirály mindenképpen az. Kovalik Balázs rendezése úgy nagyon mai, hogy közben komolyan veszi a klasszikus operett szabályait. Továbbírja és megőrzi, kedvesen ironizál vele, de nem neveti ki.

Az esendő ember felmutatása 5.6-os rekesszel, 28-as optikával

  • Simonyi Balázs
Az október közepén elhunyt Benkő Imre az autonóm fotóriport műfajában alkotott, a hétköznapiból metszett ki mintákat, és avatta az átlagost elemeltté. Méltóságot, figyelmet adott alanyainak, képeiről nyugalom, elfogadás és az ezredforduló évtizedeinek tömény lenyomata világlik.