Visszhang: film

Élőhalottak!

  • SzSz
  • 2025. február 5.

Visszhang

A zombihorrornál kevés elkoptatottabb műfaj létezik, az elmúlt pár évben az akciótól a vígjátékon át a musicalig és a drámáig szinte minden felütéssel láthattunk már feltámadt és agyevő holtakat.

Thea Hvistendahl filmje már a címével is igyekszik lépre csalni minket; a felesleges felkiáltójel nélkül is minden azt ígéri benne, hogy egy tisztességes zombifilmmel van dolgunk. A helyszín a világvége-sztoriknál méltatlanul elhanyagolt Oslo, amelynek vízpartja vagy jellegzetes operaháza is van, olyan jó háttér az apokalipszis számára, mint a Szabadság-szobor, illetve New York egyéb látnivalói. Az Élőhalottak! mégsem ezek körül játszódik, hanem átlagos panellakásokban, családi házakban, na és persze a temetőben.

Egy szokatlanul forró nyári napon ugyanis furcsa dolog történik: egy áramszünetet követően néhány halott életre kel. Három gyászoló családra koncentrálunk, amelyek így visszakapják egy-egy elhunyt szerettüket: van, aki a kisfiát, más a feleségét vagy az élettársát. Nincsenek hörgő élőhalottak, akik gépiesen csámcsogva az élők életére törnek, ahogy Norvégia sem fullad káoszba a történtek hatására. Lényegében nem sok minden történik, csupán a zombik tekintenek semmibe meredő arccal a világra és benne egykori hozzátartozóikra, akiknek meg kell birkózniuk a helyzettel. A film ugyanis egyfajta merengés az elmúlásról és az elengedésről, amelyet egy zombihorror köntösébe rejtettek. A kilúgozott műfaji elemek helyére azonban nem került semmi, így a mozi maga is olyan, mint egy élőhalott.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Céltalan poroszkálás

A két fivér, Lee (Will Poulter) és Julius (Jacob Elordi) ígéretet tesznek egymásnak: miután leszereltek a koreai háborús szolgálatból, a veteránnyugdíjukból házat vesznek maguknak Kalifornia dinamikusan növekvő elővárosainak egyikében.

Autósmozi

  • - turcsányi -

Vannak a modern amerikai mitológiának Európából nézvést érthető és kevésbé érthető aktorai és momentumai. Mindet egyben testesíti meg a Magyarországon valamikor a nyolcvanas években futó Hazárd megye lordjai című, s az Egyesült Államokan 1979 és 1985 között 146 részt megérő televíziós „kalandsorozat”, amely ráadásul még legalább három mozifilmet is fialt a tengerentúli közönség legnagyobb örömére, s Európa kisebb furcsálkodására.

Húsban, szőrben

Mi maradt élő a Pécs 2010 Európa Kulturális Fővárosa programból? Nem túl hosszú a sor. A Tudásközpont és a Zsolnay Örökségkezelő Nkft. kulturális intézményei: a Zsolnay Negyed és a Kodály Központ, és a Zsolnay Negyedben az eleve kiállítótérnek épült m21 Galéria, amelynek mérete tekintélyes, minősége pedig európai színvonalú.

Rémek és rémültek

Konkrét évszám nem hangzik el az előadásban, annyi azonban igen, hogy negyven évvel vagyunk a háború után. A rendszerbontás, rendszerváltás szavak is a nyolcvanas éveket idézik. (Meg egyre inkább a jelent.)

Az igazságnak kín ez a kor

A családregény szó hallatán rendre vaskos kötetekre gondolunk, táblázatokra a nemzedékek fejben tartásához, eszünkbe juthat a Száz év magány utolsó utáni oldalán a kismillió Buendía szisztematikus elrendezése is.

Kultúrnemzet

„A nemzetgazdasági miniszter úr, Varga Mihály 900 millió forintot biztosított ennek az épületnek a felújítására – nyilván jó összeköttetésének köszönhetően. Lám, egy nemzeti kormányban még a pénzügyminiszter is úgy gondolja, hogy a kultúra nemcsak egy sor a magyar költségvetésben, hanem erőforrás, amelynek az ország sikereit köszönhetjük.”

„Így változik meg a világrend”

Miért tört előre a populista jobboldal a nyugati világban, és hogyan alakította át Kelet-Európát? Milyen társadalmi változások, milyen félelmek adták a hajtóerejét, és milyen tartalékai vannak? És a liberális demokráciának? A tájhaza egyik legeredetibb politikai gondolkodóját kérdeztük.