Visszhang: film

Áradás

  • SzSz
  • 2025. február 12.

Visszhang

Mindig mindent emberi tulajdonsággal ruházunk fel.

Rossz idő esetén a természet „haragszik”, a minket körülvevő háziállatok virális TikTok-videók ezrei alapján pont úgy örülnek, sírnak és duzzognak, mint mi, de a népszerű pszichológiai kísérlet szerint két, egymás mellett villogó pontot is úgy értékelünk, mintha ugrálnának vagy üldöznék egymást. Erre játszanak rá lassan száz éve a Disney meséi is, ahol Bambitól Dumbón át Némóig a legkülönbözőbb állatkák öltik fel az ősi emberi érzelmeket. Talán túlzottan is hozzászoktunk már ehhez a direkt fogalmazásmódhoz, amelyben a beszélő állatok mindent a szánkba rágnak, épp ezért tűnik forradalminak ez az apró litván animáció, amelynek gyártási költsége egy Disney-produkcióhoz hasonlítva nem több mint kerekítési hiba.

Főhőse egy fekete macska, amely néhány másik állattársához hasonlóan – akad köztük vízidisznó és golden retriever is – igyekszik túlélni egy áradást. Valamiféle posztapokaliptikus világban járunk, ahol ott a nyoma az emberi civilizációnak, de a film nem igyekszik megmagyarázni a pontos helyet vagy időt – és semmi mást sem. Az állatok nem beszélnek, nem próbálnak emberekként viselkedni, de nem is kell nekik: így is élettel és érzelmekkel teljesek, a vízidisznó a nyugalom szobrává, a kutya nyugtalan felfedezővé válik. Magányosak, majd összefognak, éhesek, de azt is megoldják, miközben rajtuk keresztül mi is újra felfedezzük az emberi természet olyan apróságait, amelyet a harsány filmek és animációk rég elfedtek már.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Jön a bolond!

  • - turcsányi -

William McKinley-vel jól elbánt Hollywood. Az Egyesült Államok 25. elnöke mind ez idáig az egyetlen, aki merénylet áldozataként négy elhunyt potus közül nem kapott játékfilmet, de még csak egy részletet, epizódot sem.

Út a féktelenbe

Már a Lumière testvérek egyik első filmfelvételén, 1895-ben is egy érkező vonat látványa rémisztette halálra a párizsi közönséget.

Cica az istállóban

„Attól, hogy egy kóbor macska a Spanyol Lovasiskola istállójában szüli meg a kiscicáit, még nem lesznek lipicaiak” – imigyen szólt egy névtelen kommentelő a film rendezőjének honosítási ügyét olvasva.

A hegyek hangja

„Ez a zene nem arra való, hogy hallgassuk, hanem arra, hogy táncoljunk rá” – magyarázza a film – eredeti címén, a Sirāt – egyik szereplője a sivatagi rave-partyban eltűnt lánya után kutató Luisnak (Sergi López) a film magját alkotó technozene értelmét. Az apa fiával, Estebannal (Bruno Núñez Arjona) és kutyájukkal, Pipával érkezik a marokkói sivatag közepén rendezett illegális rave-fesztiválra, hogy elszántan, de teljesen felkészületlenül előkerítse Mart.

A jóság hímpora

Krasznahorkai László első poszt-Nobel-regénye játékos, bonyolult, színpompás mű. Főszereplője egy múzeumi lepketudós, entomológus (azaz a rovartan szakértője), akit váratlanul egy bonyolult elméleti problémával keres meg a munkájában elakadt író, bizonyos Krasznahorkai László, aki kísértetiesen emlékeztet a nyilvános fellépésekből és megnyilatkozásokból ismert Krasznahorkai Lászlóra.

Főszerepben az Első sírásó

A november 6-án zárult igazgatói pályázaton Lipics Zsoltot hirdették ki győztesnek Darabont Mikold ellenében, azonban nagyon sok ellentmondás és fordulat jellemezte az elmúlt időszakot. A régi-új igazgató mellett csupán a NER-es lapokban folytatott sikerpropagandája szólt, pályázata egy realista, szakmaiságra építő programmal ütközött meg.