A nagy hősök és velük együtt a nagy nevek többsége meghalt vagy nyugdíjba vonult, az emberek pedig mintha beleuntak volna a több mint két évtizede tartó képregénylázba. De ostobaság lenne az elmúlt évek bukdácsolását csak a „szuperhős-fáradtságra” fogni: az egykor sikert sikerre halmozó képregényes univerzum az elmúlt években saját, egykori hőseit is lejáratta, az újakat pedig vagy képtelen volt felépíteni, vagy egyszerűen parlagon hagyta őket. A mozik mellett ugyanis immár sorozatfronton is támadnak az igazságosztók.
Így érkeztünk el a Marvel mozibirodalom 35. mozifilmjéhez, amely a negyedik Amerika Kapitány-film, és A Sólyom és a Tél Katonája című sorozat hivatalos folytatása – valójában azonban A hihetetlen Hulk (2008) egyfajta továbbmesélése. A film pedig el is várja a nézőktől, hogy ne csak töméntelen Marvel-tartalmat tartsanak észben, de emlékezzenek egy bukott Hulk-filmre is, amely olyan régi, hogy aki abban az évben született, amikor az kijött, lassan érettségizni fog. Ebben tűnt fel gonoszként Tim Blake Nelson szuper okos Samuel Sterns-e; a zöld szörnyet viszont még Edward Norton (azóta pedig Mark Ruffalo), ’Mennydörgő’ Ross akkori tábornokot, immár elnököt pedig William Hurt (most pedig Harrison Ford) alakította – az ő Hulkká válására kell két órát várnunk, miközben egy politikai thriller keretében a fél Fehér Házat lerombolják.
Ez egy remek cikk a nyomtatott Magyar Narancsból, amely online is elérhető.
Ha szeretné elolvasni, kérjük, fizessen elő lapunk digitális kiadására, vagy ha már előfizető, lépjen be!
Támogassa a független sajtót! Olvassa a Magyar Narancsot!
