Visszhang: film

Szeretettel meghívjuk

  • SzSz
  • 2025. március 5.

Visszhang

A túlféltő apuka élete válságba kerül, mert megkérik egyetlen lánya kezét – ez az Örömapa premisszája; mind az 1950-es Spencer Tracy-féle, mind az 1991-es Steve Martin-féle filmé.

A karrierista nő kénytelen rájönni, hogy körülötte mindenki megházasodik, ha pedig nem akar pártában maradni, változtatnia kell a viselkedésén – ezzel pedig nagyjából minden második Katherine Heigl- és Jennifer Aniston-film összefoglalható a 2000-es évekből. A Szeretettel meghívjuk nem több, mint ennek a két klisének az erőszakos összeillesztése. Will Ferrell alakítja előbbi apukát, míg Reese Witherspoon az utóbbi nőt. Ha a vígjáték feliratot meglátjuk e nevek mellett, nagyjából tudhatjuk, mire számíthatunk, ezúttal azonban a szokásosnál is kevesebb emlékezetes pillanat vagy poén jutott nekik; de legalább a kettejük közötti csipkelődés szórakoztató valamennyire. A történet szerint ugyanis mindketten ugyanarra az apró szigetre szervezték le szerettük esküvőjét, a dupla foglalásra viszont csak a nagy napon döbbennek rá. Kis civakodás után úgy döntenek, megpróbálnak testvériesen osztozkodni, ám a naplementét, csak úgy, mint a jó hangulatot, nehéz fifty-fifty megfelezni, így a két násznép között elkezdődik a háború.

Nicholas Stoller rendezőként a Judd Apatow-istálló berkein belül kezdte meg karrierjét. A Lepattintva, a Felhangolva vagy az Ötéves jegyesség erőssége sem az eredetiség volt, de azokat mégis élvezetessé tették a remek figurák és párbeszédek. A Szeretettel meghívjukból pont ezek hiányoznak.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Vérző papírhold

  • - ts -

A rendszeresen visszatérő témák veszélyesek: mindig felül kell ütni a tárgyban megfogalmazott utolsó állítást. Az ilyesmi pedig egy filmzsánerbe szorítva a lehetőségek folyamatos korlátozását hozza magával.

Szűznemzés

Jobb pillanatban nem is érkezhetett volna Guillermo del Toro új Frankenstein-adaptációja. Egy istent játszó ifjú titán gondolkodó, tanítható húsgépet alkot – mesterséges intelligenciát, ha úgy tetszik.

Bárhol, kivéve nálunk

Hajléktalan botladozik végig a városon: kukákban turkál; ott vizel, ahol nem szabad (mert a mai, modern városokban szabad még valahol, pláne ingyen?); már azzal is borzolja a kedélyeket, hogy egyáltalán van.

Brahms mint gravitáció

A kamarazenélés közben a játékosok igazán közel kerülnek egymáshoz zeneileg és emberileg is. Az alkalmazkodás, kezdeményezés és követés alapvető emberi kapcsolatokat modellez. Az idei Kamara.hu Fesztivál fókuszában Pablo Casals alakja állt.

Scooter inda Művhaus

„H-P.-t, Ferrist és Ricket, a három technoistent két sarkadi vállalkozó szellemű vállalkozó, Rácz István és Drimba Péter mikrobusszal és személyautóval hozza Sarkadra május 25-én. Ezen persze most mindenki elhűl, mert a hármuk alkotta Scooter együttes mégiscsak az európai toplista élvonalát jelenti. Hogy kerülnének éppen Magyarországra, ezen belül Sarkadra!?” – írta a Békés Megyei Népújság 1995-ben arról a buliról, amelyet legendaként emlegetnek az alig kilencezer fős határ menti kisvárosban.

Who the Fuck Is SpongyaBob?

Bizonyára nem véletlen, hogy az utóbbi években sorra születnek a legfiatalabb felnőtteket, a Z generációt a maga összetettségében megmutató színházi előadások. Elgondolkodtató, hogy ezeket rendre az eggyel idősebb nemzedék (szintén nagyon fiatal) alkotói hozzák létre.