Visszhang: film

Szeretettel meghívjuk

  • SzSz
  • 2025. március 5.

Visszhang

A túlféltő apuka élete válságba kerül, mert megkérik egyetlen lánya kezét – ez az Örömapa premisszája; mind az 1950-es Spencer Tracy-féle, mind az 1991-es Steve Martin-féle filmé.

A karrierista nő kénytelen rájönni, hogy körülötte mindenki megházasodik, ha pedig nem akar pártában maradni, változtatnia kell a viselkedésén – ezzel pedig nagyjából minden második Katherine Heigl- és Jennifer Aniston-film összefoglalható a 2000-es évekből. A Szeretettel meghívjuk nem több, mint ennek a két klisének az erőszakos összeillesztése. Will Ferrell alakítja előbbi apukát, míg Reese Witherspoon az utóbbi nőt. Ha a vígjáték feliratot meglátjuk e nevek mellett, nagyjából tudhatjuk, mire számíthatunk, ezúttal azonban a szokásosnál is kevesebb emlékezetes pillanat vagy poén jutott nekik; de legalább a kettejük közötti csipkelődés szórakoztató valamennyire. A történet szerint ugyanis mindketten ugyanarra az apró szigetre szervezték le szerettük esküvőjét, a dupla foglalásra viszont csak a nagy napon döbbennek rá. Kis civakodás után úgy döntenek, megpróbálnak testvériesen osztozkodni, ám a naplementét, csak úgy, mint a jó hangulatot, nehéz fifty-fifty megfelezni, így a két násznép között elkezdődik a háború.

Nicholas Stoller rendezőként a Judd Apatow-istálló berkein belül kezdte meg karrierjét. A Lepattintva, a Felhangolva vagy az Ötéves jegyesség erőssége sem az eredetiség volt, de azokat mégis élvezetessé tették a remek figurák és párbeszédek. A Szeretettel meghívjukból pont ezek hiányoznak.

Ez egy remek cikk a nyomtatott Magyar Narancsból, amely online is elérhető.
Ha szeretné elolvasni, kérjük, fizessen elő lapunk digitális kiadására, vagy ha már előfizető, lépjen be!
Támogassa a független sajtót! Olvassa a Magyar Narancsot!

Neked ajánljuk

A gépben feszít az erő

  • - minek -
A kanadai performer-zenész-költő, Marie Davidson jó másfél évtizede olyan szereplője az elektronikus tánczene kísérletező vonulatának, aki sosem habozott reflektálni saját közegére és a rideg, technológia-központú világra.

A bogiság és a bogizmus

  • Forgách András

bogi – így, kisbetűvel. Ez a kiállítás címe. Titokzatos cím. Kire vonatkozik? Arra, akit a képek ábrázolnak, vagy aki a képeket készítette?

Az igazi fájdalom

Reziliencia – az eredetileg a fizikában, a fémek ellenállására használt kifejezés a pszichológia egyik sűrűn használt fogalmává vált a 20. század második felében.

Ezt kellett nézni

Lehet szeretni vagy sem – mi is megtettük már mindkettőt ezeken az oldalakon –, de nem nagyon lehet elvitatni Kadarkai Endrétől, hogy elképesztő szorgalommal és kitartással építi műsorvezetői pályáját.

Sohaország

Az európai civilizáció magasrendűségéről alkotott képet végleg a lövészárkok sarába taposó I. világháború utolsó évében járunk, az olasz fronton. Az Osztrák–Magyar Monarchia hadseregének egy katonája megszökik a századától, dezertál.

Hol nem volt Amerika

A mese akkor jó, ha minél inkább az olvasóról szól, és persze mindig kell bele főgonosz, akibe az elaludni képtelen néző a lappangó félelmeit projektálhatja, hogy a hős kardját kivonva leszámolhasson vele.

Kiágyazódás az autokráciából

  • Fleck Zoltán

Királyi út nincs. A sötét és büdös autokrá­ciából szűk, bizonytalan ösvények, apró lépé­sek vezetnek ki. Bármennyire is türelmetlenek vagyunk, meg kell becsülnünk ezeket; sok kis elmozdulás adhat lendületet a demokratikus fordulathoz.