Visszhang: film

Túlélők

  • SzSz
  • 2025. március 12.

Visszhang

A közkeletű kritika szerint a világvége-filmekben kizárólag amerikaiak lelik halálukat.

Ők menekülnek többemeletnyi hullám elől; az ő földjükön pusztítanak a tornádók és az ő Szabadság-szobruk vagy Hollywood-feliratuk esik darabokra a katasztrófa során. Van azonban ennek az Amerika-központúságnak egy másik oldala is: ott van igazán pénz a méregdrága effektekre és látványos jelenetekre, és ők tudnak valóban izgalmas kalandot faragni még a világégésből is.

Itt van például a Túlélők, a francia Frédéric Jardin mozija, amely bárhogy is próbálkozik, mégsem képes épkézláb feszültségeket előcsalnia. Pedig az alapsztori egy álmatlan éjszakán akár Michael Bay vagy Roland Emmerich fejéből is kipattanhatott volna, hogy csak a mozgóképes pusztítás veteránjait említsük. Egy négyfős család épp születésnapot ünnepel a Karib-tenger közepén. Hatalmas vihar támad, s úgy tűnik, a világ a feje tetejére állt. Épp ez történt ugyanis: a Föld két pólusa felcserélődött, s hajójuk alól eltűnt az óceán. A családnak nemcsak a sivatagszerű pusztasággal kell megküzdenie, de a megmaradt túlélőkkel és a mélyből érkező tengeri lényekkel is. A filmnek szemmel láthatóan két látványos effekt (ez az ún. money shot) fért bele a költségvetésébe – ezekkel jól is sáfárkodik, probléma inkább azzal van, ami közöttük történik. Jellemépítés nélkül nincsenek érzelmek, érzelmek nélkül pedig a nézőt hidegen hagyja, hogy mi történik a szereplőkkel, itt pedig éppen ez a helyzet.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Fél disznó

A film plakátján motoron ül egy felnőtt férfi és egy fiú. Mindketten hátranéznek. A fiú azt kutatja döbbenten, daccal, hogy mit hagytak maguk mögött, a férfi önelégülten mosolyog: „Na látod, te kis szaros lázadó, hova viszlek én?

Ketten a gombolyagok közt

Az Álmok az íróból lett filmrendező Dag Johan Haugerud trilógiájának utolsó darabja. Habár inkább az elsőnek érződik, hiszen itt az intimitás és a bimbózó szexualitás első lépé­seit viszi színre.

Dinnyék közt a gyökér

Ha van olyan, hogy kortárs operett, akkor A Répakirály mindenképpen az. Kovalik Balázs rendezése úgy nagyon mai, hogy közben komolyan veszi a klasszikus operett szabályait. Továbbírja és megőrzi, kedvesen ironizál vele, de nem neveti ki.

Az esendő ember felmutatása 5.6-os rekesszel, 28-as optikával

  • Simonyi Balázs
Az október közepén elhunyt Benkő Imre az autonóm fotóriport műfajában alkotott, a hétköznapiból metszett ki mintákat, és avatta az átlagost elemeltté. Méltóságot, figyelmet adott alanyainak, képeiről nyugalom, elfogadás és az ezredforduló évtizedeinek tömény lenyomata világlik.

Trump, a nagy béketeremtő?

Bár a gázai háborút sikerült leállítani, a Trump-féle „peace deal” valójában ott sem egy békemegállapodás, legfeljebb egy keretterv. Ukrajna esetében viszont Trump még a béketerv precíz kiszabásáig sem jutott el.

Vadászok, kergetők, árulók

Nyíltan támogatja a Magyar Önvédelmi Mozgalom a Mi Hazánk céljait – kérdés, hogy a Fideszt is kiszolgálják-e. Az utóbbi időben sokan léptek be a szervezetbe. Egyes tagok úgy vélik, hogy a mozgalomra túl nagy hatást gyakorolnak a pártok.