A kétszeres Pulitzer-díjas szerzőnek eddig három darabjából készült adaptáció – mindegyik a monumentális, 10 művéből álló The Pittsburgh Cycle része. Ott van a 2016-os, Denzel Washington nevével fémjelzett Kerítések, amely – Oscar-díj (Viola Davis rég kijáró elismerése) ide vagy oda – nem igazán tudta levedleni azt az érzetet, hogy nem film, hanem csak vetített színdarab. Aztán legutóbb a 2020-as, minden téren bravúros Ma Rainey: A blues nagyasszonya, erre a legtöbben Chadwick Boseman utolsó mozijaként emlékeznek (mellette Davis remekel itt is). A zongoraóra Wilson életművében csak ezek után következik, de Hollywoodban mégis ehhez nyúltak először: Lloyd Richards 1995-ben rendezett belőle 9 Emmyre jelölt tévéfilmet Charles S. Dutton főszereplésével.
Ezúttal Denzel Washington fia, Malcolm Washington veselkedett neki e valóban minden ízében filmre kívánkozó darabnak: a gazdasági világválság után játszódó sztori a Charles famíliát mutatja be, amelynek matrónája tíz körmével őrzi a családi örökséget, egy régi zongorát. Nagyjátékfilmes bemutatkozásából Washington nemcsak apját, de Viola Davist is kihagyta, befért azonban testvére, John David Washington, Samuel L. Jackson és a Davis babérjaira pályázó, sokadjára is brillírozó Danielle Deadwyler. A zongoraóra a Kerítésekkel ellentétben úgy néz ki, mint egy tisztességes mozi, és bár a Ma Rainey-től talán elmarad, hatékonyan zongorázza végig az érzelmi skálát a drámától a horrorig.
Ez egy remek cikk a nyomtatott Magyar Narancsból, amely online is elérhető.
Ha szeretné elolvasni, kérjük, fizessen elő lapunk digitális kiadására, vagy ha már előfizető, lépjen be!
Támogassa a független sajtót! Olvassa a Magyar Narancsot!
