Visszhang: film

A zongoraóra

  • SzSz
  • 2024. december 4.

Visszhang

August Wilsont szokás a Fekete Amerika színházi költőjének is nevezni.

A kétszeres Pulitzer-díjas szerzőnek eddig három darabjából készült adaptáció – mindegyik a monumentális, 10 művéből álló The Pittsburgh Cycle része. Ott van a 2016-os, Denzel Washington nevével fémjelzett Kerítések, amely – Oscar-díj (Viola Davis rég kijáró elismerése) ide vagy oda – nem igazán tudta levedleni azt az érzetet, hogy nem film, hanem csak vetített színdarab. Aztán legutóbb a 2020-as, minden téren bravúros Ma Rainey: A blues nagyasszonya, erre a legtöbben Chadwick Boseman utolsó mozijaként emlékeznek (mellette Davis remekel itt is). A zongoraóra Wilson életművében csak ezek után következik, de Hollywoodban mégis ehhez nyúltak először: Lloyd Richards 1995-ben rendezett belőle 9 Emmyre jelölt tévéfilmet Charles S. Dutton főszereplésével.

Ezúttal Denzel Washington fia, Malcolm Washington veselkedett neki e valóban minden ízében filmre kívánkozó darabnak: a gazdasági világválság után játszódó sztori a Charles famíliát mutatja be, amelynek matrónája tíz körmével őrzi a családi örökséget, egy régi zongorát. Nagyjátékfilmes bemutatkozásából Washington nemcsak apját, de Viola Davist is kihagyta, befért azonban testvére, John David Washington, Samuel L. Jackson és a Davis babérjaira pályázó, sokadjára is brillírozó Danielle Deadwyler. A zongoraóra a Kerítésekkel ellentétben úgy néz ki, mint egy tisztességes mozi, és bár a Ma Rainey-től talán elmarad, hatékonyan zongorázza végig az érzelmi skálát a drámától a horrorig.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Minden nap egy forradalom

A történelem nem ismétli magát, hanem rímel. Paul Thomas Anderson egy szinte anakronisztikusan posztmodern filmet rendezett; bár felismerjük őrült jelenünket, láz­álomszerűen mosódik össze a hatvanas évek baloldali radikalizmusa a nyolcvanas évek erjedt reaganizmusával és a kortárs trumpista fasisztoid giccsel.

Japán teaköltemény

A 19. század derekán, miután a Perry-expedíció négy, amerikai lobogókkal díszített „fekete hajója” megérkezett Japánba, a szigetország kénytelen volt feladni több évszázados elszigeteltségét, és ezzel együtt a kultúrája is nagyot változott.

Maximál minimál

A nyolcvannyolc éves Philip Glass életműve változatos: írt operákat, szimfóniákat, kísérleti darabokat, izgalmas kollaborációkban vett részt más műfajok képviselőivel, és népszerű filmzenéi (Kundun; Az órák; Egy botrány részletei) révén szélesebb körben is ismerik a nevét. Hipnotikus minimalista zenéje tömegeket ért el, ami ritkaság kortárs zeneszerzők esetében.

Egy józan hang

Romsics Ignác saját kétkötetes önéletírása (Hetven év. Egotörténelem 1951–2021, Helikon Kiadó) után most egy új – és az előszó állítása szerint utolsó – vaskos kötetében ismét kedves témája, a historiográfia felé fordult, és megírta az egykori sztártörténész, 1956-os elítélt, végül MTA-elnök Kosáry Domokos egész 20. századon átívelő élettörténetét.