tévésmaci

Amikor Sztupa és Troché a tőzsérhez készültek, Ómafa figyelmeztette őket, hogy nehéz ember az. Először is eszetekbe ne jusson a nevével viccelni! Mifelénk kétféle embert illetnek Kétszer előnévvel. A Kétszer Kovácsnak Kovácsnak hívják az anyját is meg az apját is, állítólag közeli rokonok voltak, attól lett banga kissé szegényke.

Amikor Sztupa és Troché nekieredtek, nem volt megállás. Nem számított az idő, lehetett reggel, délelőtt vagy délután, kora este vagy késő éjszaka, hajnal vagy alkony, pirkadhatott vagy pitymallhatott, egyre ment. Egyre mentek, mentek, meg nem álltak, ha nekivágtak.

Amikor Sztupa és Troché megvetették lábukat a vendéglátóiparban, mindenre nagyon odafigyeltek, a terítéstől a leszedésig nem kerülte el semmi a figyelmüket.

Amikor Sztupa és Troché vidékre mentek vinni az ügyeket, már a harmadik napon különös dolgokra lettek figyelmesek. Bár az, hogy a lényeget ők vették-e észre, vagy fölhívta rá valaki a figyelmüket, nos, máig vitatott - többek szerint a leharapott ujjú Zsebők szólt nekik, akinek régen a malacok harapták le az ujját, etetés közben.

Amikor Sztupa és Troché a végtelen mezőn kerékpároztak, kemény volt a nyereg mindkettejüknek, és sokszor - ha nem valami jól kiszáradt csapáson, szekerek keréknyomában hajtottak - rázkódott is rendületlenül, fájdalmasan.

Amikor Sztupa és Troché utáltak mindent, bár eltérő módon juttatták kifejezésre, de ugyanazt érezték: az élet viszonylagos értelmetlenségét, hogy bár elég szar, de tele van szép és vicces dolgokkal, amik viszont hajlamosak kivonni magukat a forgalomból.

Amikor Sztupa és Troché a kamionokat várták, eszement hideg volt, a hőmérő befagyott valahol a negatív tartományokban, s még a szél is vadul fújt. A jó két hete leesett hó teteje egybefüggő jég volt, helyenként a bakancsok alatt sem roskadt be. Fel kellett öltözni rendesen, sál, sapka, kabát, jégeralsó.

Amikor Sztupa és Troché megálltak a mozdulatlan tó partján, tipikus szeptemberi délelőtt volt. Szépen sütött a nap, de a turisták már anorákban sétáltak a tó körül a botjukra szegecselt kis pléhjelvények adta teljes öntudattal, szemüket a tó kékeszöld páncéljára függesztve.

Amikor Sztupa és Troché azt kutatták, hogyan is jutunk a csillagokba, többlépcsős munkatervet eszeltek ki. Mivel abban hamar megegyezésre jutottak, hogy a csillagok az éjszakai dombok mögött a legszebbek, kellett először is egy dombra néző ház. Vegyék meg vagy béreljék ki?

Nem ismertem nála vidámabb fickót, pimaszabbat sem, kedvesebbet sem. Ha bármi felhőzte is össze az ember kedélyét, hozzá nyugodtan lehetett fordulni - míg világos volt, fogadott. Bárkit.

Amikor Sztupa és Troché megjelentek az elefántpiacon, támadt némi megütközés az ágazat hagyományos szereplői közt, de nem lett belőle különösebb balhé, úgy értem, nem tört ki a maffiaháború a piac újrafelosztásáért. Az elefántbiznisz morogva bár, de megtűrte az alkalminak hitt jövevényeket, különösen, hogy kisjátékosoknak tűntek.