A víz tényleg teljesen mozdulatlan volt. Troché nyárinak már éppenséggel nem mondható, de azért mégiscsak könnyű sportzakójában kifejezetten tájidegennek érezte magát. Csak az nyugtatta meg valamennyire, hogy Sztupa sem bakancsot és zergetollas kiskalapot viselt, sőt, ha lehetséges, még ide nem illőbb képet mutatott, nagykabátot vett fel, sálat és kucsmát. Ha még rá is gyújt, úgy fog kinézni, mint egy szovjet pártfunkci a november hetedikei tribünön, gondolta Troché, s azonmód rá is kérdezett: miért öltöztél be úgy, mint egy eszkimó, hisz még csak szeptember van. Igen, de novembert csinálok. Novembert? Hogyan? Csak figyelj, mondta, de nem történt semmi. Álltak, néztek a tóra, időnként felpillantva konstatálták, hogyan cirkulálnak a turisták - így teltek a percek, tán egy óra is lepergett már, de nem történt semmi. Troché elhatározta, hogy szóvá teszi a dolgot. Ám mielőtt belefogott volna, úgy érezte, hűlni kezd a levegő. Arrébb lépett három lépést, de ott is fázott, föltekintvén az égre, azt is látta, hogy valami csapadék készülődik. Ördög és pokol, az előbb még sütött a nap. Sztupa nem mosolyodott el, nem adta semmi jelét, hogy észlelné a változást, szemét rendületlenül a tóba fúrta. Troché legjobban azon döbbent meg, hogy a turisták nem észleltek semmit az egészből, csupán fázósan a nyakukig húzták a cipzárjukat, és sétáltak tovább. Ez nem lehet, pár perc alatt tizenöt fokot esett a hőmérséklet, s mindjárt esni is fog, nem lehet, hogy ez mindenkit hidegen hagyjon (hogy a "hidegen hagy" formula legalább annyira tájidegen itt, mint ő maga, azt természetesen Troché is azonnal érzékelte). Ha pedig hideg van, mi behúzódunk a tévé elé.
Pénteken (17-én) még nem hagyjuk futni a Sziget érzelemvilágát, ezért tizenegy után az m1-en belehallgatunk Billy Idol - Az In Super Overdrive-turné című koncertfilmbe; én mondjuk a Coolon negyed tízkor elkezdett Kill Billel hangolok rá. Vajon miért? Hétkor a HBO-n, mert ők az olimpiát nem hagyják futni, A király beszéde ment.
Szombaton a nekibőszült m1 kilenc után már a Sherlock második évadát indítja, ami szép dolog, meg is érne egy külön misét, de azt inkább a következő számra és a helybéli lágyszívű kritikusra hagynánk. Nem a Sherlockot, hanem a nemzeti főadó dicséretes, de bizonytalan hatékonyságú sorozatfurorját. Lesz az m1-en még éjfél előtt Lángoló Mississippi is, ami ugye a sötét dél disznóságainak hagyatékát tárgyazza. Az milyen volt, amikor a lengyel csóka megzenésítette a trikolórt, ha van műmájerség a világon, annak az összes frakkját elkaphatják a Három szín - kékben a Dunán, tizenegykor. Sherlock sem adja fel, ami azt illeti. A Film Manián (ez milyen csatornanév, brr) egyenest Hercule társaságában lép fel délután.
Vasárnap a mondott sorozatközlő düh távolról sem végső kiteljesedéseként az m1 este nyolc után belefog az elmúlt évad magasan legjobb amerikai sorozatába, azEgyszer volt, hol nem voltba. A heti leghülyébb címünk nyilvánvalóan A bosszú bosszúja - a filmet tizenegy után adja a ViaSat3. Volt délután a Dunán a Fel a fejjel! Tudják, amiben a Latabár a fogolytáborban rajzol a falra egy padot, amin ül egy szerfelett csinos kisasszony...
Hétfőn a Duna este kilenc előtt vetíti A Noszty fiú esete Tóth Marival című adaptációt, de ne nézzék meg, inkább olvassák el; a mindenkori magyar próza egyik főműve.
Kedden Bonnie és Clyde a Dunán fél tíz előtt, valamikor a nyolcvanas években nagyon tetszett, az ezredforduló táján újranéztem és nagyon cikinek találtam.
Szerdán negyed kilenckor az m1 elindítja a tavalyi évad másik amerikai prémiumsorozatát, a Bosszút. Ha Nosztyra azt mondtam, amit, mit mondjak az Anna Kareninára? Fél tíz előtt kezd a Dunán.
Jaj, tegyük már le, beszélünk a jövő héten, ne tévézz, szia!
