tévésmaci

Rókavár a faluvégen

  • tévésmaci
  • 2012. október 27.

Film

Amikor Sztupa és Troché megvetették lábukat a vendéglátóiparban, mindenre nagyon odafigyeltek, a terítéstől a leszedésig nem kerülte el semmi a figyelmüket.

Még Sztupa is olykor, de Troché rendszeresen beállt segíteni a személyzetnek; volt ebben valami szolidaritásféle is a beosztottak felé, de főként - s maguk a dolgozók is inkább így vették - iránymutatás, hogy tudniillik a főnök majd megmutatja, hogyan kell ezt csinálni. Záráskor például hosszú ideig Troché bontotta le a teraszt, vagyis hát az asztalokat, csak akkor engedte át ezt a feladatot az alkalmazottaknak, amikor már bejáratottan ment az üzlet. A pincérek ezalatt kicsit tehetetlennek, kicsit feleslegesnek érezték magukat, de nem mertek az öltöző felé szivárogni, inkább még egyszer ellenőriztek mindent a belső termekben; lázas munka látszatát keltve alibiztek. Troché pedig kivonult egy Carefour feliratú nejlonzacskóval az asztalokhoz. Először behúzta a napernyőket, összefogta-kötötte őket, mint rendes emberek az esernyőt, és kiemelvén talapzatukból a külső raktárba cígölte valamennyit, majd a székek következtek, pontosabban a hát- és a fenékrész találkozásánál összecsukló párnák. Lehúzogatta, összeborította, majd egymásra stószolta őket, mentek azok is a külső raktárba. Az asztaloknál az abroszokat a szél és a rossz gyerekek ellen leszorító kis fémklipszekkel kezdte a munkát - ezek kerültek a zacsiba. Egy asztalon két abrosz volt, az alsó tengerészkék, a fölső fehér - ez a két szín dominált egyébként az egész Béke étteremben. Hogy mást ne említsünk, a bejárat előtt lengedező zászlóerdő is (közepén a békeharc lobogójával) csupa kék-fehér vásznakból állt. A fehér abroszokat összehajtva a székek háttámláján helyezte el, a kékeket - ugyancsak sarkosan és elvágólag - az asztalokon. Amikor kész lett, már csak össze kellett szedni az egyforma színűeket, és behordani - ne is kérdezzék, hová, inkább menjenek tévézni!

Pénteken (28-án) ugyanis állati jó lesz a műsor! Már délben az HBO-n meg kell nézni a Sztárom a páromat, mert abban vannak a kutyák és a lovak. Rögtön utána ugyanitt a Maci Laci következik, amiben az is jó, hogy nem kell megneveznem a fellépő állatokat. De a majom kétségkívül este ugrik a vízbe, amikor (18.15) a Universal Channel rákezd az Ace Ventura 2. - Hív a természet vetítésére, s akinek tetszett, nem tétovázhat a végén, mert az MGM-en 20.20-kor újraindul az egész móka: Ace Ventura 2. - Hív a természet. Ha ezt nem az újság írná, el sem hinném.

Szombaton este kilenckor a ViaSat3 a magyar címfordítások egyik gyöngyszemével, az Aki legyőzte Al Caponét c., kilencvenes évekbeli művel próbál a kedvünkre tenni, de tegye fel a kezét, aki még nem látta. Volt a Cinemaxon ebédre A ház (cseh is, meg szlovák is tavalyról), uzsonnára meg az És most valami egészen más a Monty Pythontól.

Vasárnap jöttem csak rá, hogy a hetet csupa ilyen déli tévézésekkel kell zárjuk, de nem én tettem a Cat Ballou legendáját 14.05-re az MGM-en, s az Akli Miklóst se 14.50-re az egyesen. Az utóbbi bár elég pasztellkás, de legalább Mikszáth, ha nyilvánvalóan nem is a főművek közül.

Hétfőre eljő az állatok hetének sötét lova, a Winter's Bone - A hallgatás törvénye este háromnegyed tízre a Cinemaxra. A sztenderdek barátai előtte ugyanitt aNégyszáz csapást is megnézték.

Kedden este fél tíz után Az oberwaldi titok kezdődik a Dunán, ami ugyancsak nem tartozik a neves alkotó csúcsdarabjai közé, de legalább nem adja minden másnap a tévé. Lehet, hogy én ekkor Féktelenült nézek a Filmplűn? Nem valószínű. Tizenegytől mindenesetre West Side Story a Film Mánián.

Szerdán egy norvég vígjáték dettó ebédre a Cinemaxon, a Lyukaskezű. De min is lehet kacagni ott fenn a messzi északon - kérdezem én, joggal és rezignáltan. Így térjünk mi vissza az állatokhoz! A Viasat3-on 21.20-kor induló Ragadozókban például két oroszlán szerepel, Val Kilmer és Michael Douglas (illetve a Ghost és a Darkness). Nos, ez egész jó kis film, de az is meszet evett, aki ezekért a vackokért fenntartja az előfizetését.

Figyelmébe ajánljuk

Jön a bolond!

  • - turcsányi -

William McKinley-vel jól elbánt Hollywood. Az Egyesült Államok 25. elnöke mind ez idáig az egyetlen, aki merénylet áldozataként négy elhunyt potus közül nem kapott játékfilmet, de még csak egy részletet, epizódot sem.

Út a féktelenbe

Már a Lumière testvérek egyik első filmfelvételén, 1895-ben is egy érkező vonat látványa rémisztette halálra a párizsi közönséget.

Cica az istállóban

„Attól, hogy egy kóbor macska a Spanyol Lovasiskola istállójában szüli meg a kiscicáit, még nem lesznek lipicaiak” – imigyen szólt egy névtelen kommentelő a film rendezőjének honosítási ügyét olvasva.

A hegyek hangja

„Ez a zene nem arra való, hogy hallgassuk, hanem arra, hogy táncoljunk rá” – magyarázza a film – eredeti címén, a Sirāt – egyik szereplője a sivatagi rave-partyban eltűnt lánya után kutató Luisnak (Sergi López) a film magját alkotó technozene értelmét. Az apa fiával, Estebannal (Bruno Núñez Arjona) és kutyájukkal, Pipával érkezik a marokkói sivatag közepén rendezett illegális rave-fesztiválra, hogy elszántan, de teljesen felkészületlenül előkerítse Mart.

A jóság hímpora

Krasznahorkai László első poszt-Nobel-regénye játékos, bonyolult, színpompás mű. Főszereplője egy múzeumi lepketudós, entomológus (azaz a rovartan szakértője), akit váratlanul egy bonyolult elméleti problémával keres meg a munkájában elakadt író, bizonyos Krasznahorkai László, aki kísértetiesen emlékeztet a nyilvános fellépésekből és megnyilatkozásokból ismert Krasznahorkai Lászlóra.