Nem az összes malac, csak egy természetesen, de konkrétan már ő sem emlékszik, hogy melyik, hisz az illető elszaladt a zsákmánnyal, a többi meg azonnal hadra kelt vele, így csak egy nagy fekete kupacot látott volna Zsebők, ha eszénél van, de nem látott, mert - érthető okokból - csak a fájdalma érdekelte; összeszorított szemmel üvöltött. De ez régen volt. Most az volt, hogy az első két nap még simán ment, Troché többször felkiáltott, hogy friss levegő, friss levegő, egyszer még tán angolul is, már ha azt, hogy "fresa" tekinthetjük angolnak. Sztupa még nála is messzebb ment a levegőfogyasztásban, s negyedórákat, sőt feleket is elálldogált az istálló ajtajában, mélyeket szippantván a szénaillatból, illetve a vele oly szerfelett közeli rokonságot fenntartó tehéntrágyaszagból, miközben a képére valamiféle boldog elégedettség ült ki, mint amilyet csak napkeleti bölcsek orcáján tapasztalhatni olykor, amint a felsőbb szerveikkel értekeznek. A jó levegőn túl természetesen a helyi, kimondottan tájjellegű élelmiszerekben tett nagyszabású károkozás is fontos tennivalónak mutatkozott mindkettejük számára, de amikor már azzal is betelni látszottak, s végre a fehérnép után vetették volna magukat, akkor ütött be a ménkű. Hogy maguktól mentek-e ki a disznóólhoz, vagy a csonka ujjú Zsebők taszigálta oda őket, azt most hagyjuk is, de az tény, hogy döbbenten támaszkodtak a léckerítésnek, s szinte hülyén konstatálták a látottakat, "ez tényleg az, aminek látszik?". Igen, az. Valszeg. Mi a fene lenne, ha valakinek két kicsi, voltaképpen egészen aprócska, de mégis jól észrevehető duzzanat jelenik meg kétoldalt a homlokán? Ne jöjjenek avval, hogy a sertésnek nincs is homloka, inkább menjenek tévét nézni!
Pénteken (21-én) Fehér keresztnevű kedves nézőinket köszöntjük a Film Mánia nevű csatornán, negyed nyolctól a Fehér Agyar című amerikai film Jack London művéből, éjjel fél kettőkor pedig a Fehér galamb egy spanyol, Antonio Banderasszal, logikusan Jack Lisszabon művéből, de ebben lehet, hogy tévedek, mindenesetre nevezett felgyújtja benne a házat.
Szombaton este fél nyolckor a tv2 a távolról sem alkotói erények nélküli Coppola gyermek, Sofia 2006-os kosztümös filmjét, a Marie Antoinette-et adja, ami ellen egy soros Jane Eyre áll negyed kilenctől szorítóba az m1-en, ahol éjjel egy előtt egy német-svéd-osztrák thriller, A kínai is elkezdődik, Suzanne von Borosdy és Michael Nyqvist fellépésével. Aki megmondja, hogy kettőjük közül melyik magyar és melyik színes bőrű, az levelet kap Hende Csabától, vagy vitézségi érmet. A Dunán ebédidőben nyomatott 1957-es Bolond április nyugodtan nevezhető egy műhelyforgácsnak Fábri Zoltán munkásságából.
Vasárnap ugyanebből a korból az ugyanott, ugyanakkor zúzott meskete, Az eltüsszentett birodalom valamiért tán áthallásos volt, s az olyat régen nagyon szerettük, de már mindkét kor véget ért - szerencsére.
Hétfő: ért a jó fenét véget, nem ért véget itt semmi, a jövő úgy kezdődik, hogy az m2 megint elkezdi elölről este fél kilenctől a Pirx kalandjait. Talán a Marslakókhelyett?
Kedden este fél tíztől a Zabriskie Point a Dunán nyilvánvalóan a hét filmje, ami egyfelől szegénységi bizonyítvány, mert kifejezetten didaktikus filmmű a szerencsétlen, másfelől viszont a homokban dugnak benne, ami pártolandó magaviselet.
Szerdán nyilván valami ördögmotorosról szól A leggyorsabb Indian, lévén utóbbi egy motorbicikli-márka.
Csütörtök estére a Duna a Zöldár című filmet turkálta ki Gaál István életművéből, ebben meg a vidéki versenyző jön fel Pestre a zegyetemre. Hát, jöjjön. De önök mondják le a tévé-előfizetést, s az így megtakarított pénzt dobják ki az ablakon, azzal is jobban járnak.
