tévésmaci

Kutyám, lovam, majomom

  • tévésmaci
  • 2012. október 20.

Film

Amikor Sztupa és Troché vidékre mentek vinni az ügyeket, már a harmadik napon különös dolgokra lettek figyelmesek. Bár az, hogy a lényeget ők vették-e észre, vagy fölhívta rá valaki a figyelmüket, nos, máig vitatott - többek szerint a leharapott ujjú Zsebők szólt nekik, akinek régen a malacok harapták le az ujját, etetés közben.

Nem az összes malac, csak egy természetesen, de konkrétan már ő sem emlékszik, hogy melyik, hisz az illető elszaladt a zsákmánnyal, a többi meg azonnal hadra kelt vele, így csak egy nagy fekete kupacot látott volna Zsebők, ha eszénél van, de nem látott, mert - érthető okokból - csak a fájdalma érdekelte; összeszorított szemmel üvöltött. De ez régen volt. Most az volt, hogy az első két nap még simán ment, Troché többször felkiáltott, hogy friss levegő, friss levegő, egyszer még tán angolul is, már ha azt, hogy "fresa" tekinthetjük angolnak. Sztupa még nála is messzebb ment a levegőfogyasztásban, s negyedórákat, sőt feleket is elálldogált az istálló ajtajában, mélyeket szippantván a szénaillatból, illetve a vele oly szerfelett közeli rokonságot fenntartó tehéntrágyaszagból, miközben a képére valamiféle boldog elégedettség ült ki, mint amilyet csak napkeleti bölcsek orcáján tapasztalhatni olykor, amint a felsőbb szerveikkel értekeznek. A jó levegőn túl természetesen a helyi, kimondottan tájjellegű élelmiszerekben tett nagyszabású károkozás is fontos tennivalónak mutatkozott mindkettejük számára, de amikor már azzal is betelni látszottak, s végre a fehérnép után vetették volna magukat, akkor ütött be a ménkű. Hogy maguktól mentek-e ki a disznóólhoz, vagy a csonka ujjú Zsebők taszigálta oda őket, azt most hagyjuk is, de az tény, hogy döbbenten támaszkodtak a léckerítésnek, s szinte hülyén konstatálták a látottakat, "ez tényleg az, aminek látszik?". Igen, az. Valszeg. Mi a fene lenne, ha valakinek két kicsi, voltaképpen egészen aprócska, de mégis jól észrevehető duzzanat jelenik meg kétoldalt a homlokán? Ne jöjjenek avval, hogy a sertésnek nincs is homloka, inkább menjenek tévét nézni!

Pénteken (21-én) Fehér keresztnevű kedves nézőinket köszöntjük a Film Mánia nevű csatornán, negyed nyolctól a Fehér Agyar című amerikai film Jack London művéből, éjjel fél kettőkor pedig a Fehér galamb egy spanyol, Antonio Banderasszal, logikusan Jack Lisszabon művéből, de ebben lehet, hogy tévedek, mindenesetre nevezett felgyújtja benne a házat.

Szombaton este fél nyolckor a tv2 a távolról sem alkotói erények nélküli Coppola gyermek, Sofia 2006-os kosztümös filmjét, a Marie Antoinette-et adja, ami ellen egy soros Jane Eyre áll negyed kilenctől szorítóba az m1-en, ahol éjjel egy előtt egy német-svéd-osztrák thriller, A kínai is elkezdődik, Suzanne von Borosdy és Michael Nyqvist fellépésével. Aki megmondja, hogy kettőjük közül melyik magyar és melyik színes bőrű, az levelet kap Hende Csabától, vagy vitézségi érmet. A Dunán ebédidőben nyomatott 1957-es Bolond április nyugodtan nevezhető egy műhelyforgácsnak Fábri Zoltán munkásságából.

Vasárnap ugyanebből a korból az ugyanott, ugyanakkor zúzott meskete, Az eltüsszentett birodalom valamiért tán áthallásos volt, s az olyat régen nagyon szerettük, de már mindkét kor véget ért - szerencsére.

Hétfő: ért a jó fenét véget, nem ért véget itt semmi, a jövő úgy kezdődik, hogy az m2 megint elkezdi elölről este fél kilenctől a Pirx kalandjait. Talán a Marslakókhelyett?

Kedden este fél tíztől a Zabriskie Point a Dunán nyilvánvalóan a hét filmje, ami egyfelől szegénységi bizonyítvány, mert kifejezetten didaktikus filmmű a szerencsétlen, másfelől viszont a homokban dugnak benne, ami pártolandó magaviselet.

Szerdán nyilván valami ördögmotorosról szól A leggyorsabb Indian, lévén utóbbi egy motorbicikli-márka.

Csütörtök estére a Duna a Zöldár című filmet turkálta ki Gaál István életművéből, ebben meg a vidéki versenyző jön fel Pestre a zegyetemre. Hát, jöjjön. De önök mondják le a tévé-előfizetést, s az így megtakarított pénzt dobják ki az ablakon, azzal is jobban járnak.

Figyelmébe ajánljuk

A saját határain túl

Justin Vernon egyszemélyes vállalkozásaként indult a Bon Iver, miután a zenész 2006-ban három hónapot töltött teljesen egyedül egy faházban, a világtól elzárva, egy nyugat-wisconsini faluban.

Az űr az úr

Az 1969-ben indult Hawkwind mindig a mainstream csatornák radarja alatt maradt, pedig hatása évtizedek óta megkérdőjelezhetetlen.

Pincebogarak lázadása

  • - turcsányi -

Jussi Adler-Olsen immár tíz kötetnél járó Q-ügyosztályi ciklusa a skandináv krimik népmesei vonulatába tartozik. Nem a skandináv krimik feltétlen sajátja az ilyesmi, minden szak­ágnak, műfajnak és alműfajnak van népmesei tagozata, amelyben az alsó kutyák egy csoportozata tengernyi szívás után a végére csak odasóz egy nagyot a hatalomnak, az efeletti boldogságtól remélvén boldogtalansága jobbra fordulását – hiába.

Luxusszivacsok

A Molnár Ani Galéria 2024-ben megnyitott új kiállítótere elsősorban hazai, fiatal, női alkotókra fókuszál, Benczúr viszont már a kilencvenes évek közepétől jelen van a művészeti szcénában, sőt már 1997-ben szerepelt a 2. Manifestán, illetve 1999-ben (más művészekkel) együtt a Velencei Biennálé magyar pavilonjában.

Égen, földön, vízen

Mesék a mesében: mitikus hősök, mágikus világ, megszemélyesített természet, a szó szoros értelmében varázslatos nyelv. A világ végén, tajtékos vizeken és ég alatt, regei időben mozognak a hősök, egy falu lakói.

Visszaszámlálás

A Ne csak nézd! című pályázatot a Free­szfe, az Örkény Színház, a Trafó és a Jurányi közösen hirdették meg abból a célból, hogy független alkotóknak adjanak lehetőséget új előadások létrehozására, a Freeszfére járó hallgatóknak pedig a megmutatkozásra. Tematikus megkötés nem volt, csak annyiban, hogy a társulatoknak társadalmilag fontos témákat kellett feldolgozniuk. A nyertesek közül a KV Társulat pályamunkáját az Örkény Színház fogadta be.

Mészáros Lőrinc egy történet

A Mészáros Lőrinc című történetnek az lenne a funkciója, hogy bizonyítsa, létezik frissen, ön­erejéből felemelkedett nemzeti tőkésosztály vagy legalább réteg, de ha még az sem, pár markáns nemzeti nagytőkés. Valamint bizonyítani, hogy Orbán Viktor nem foglalkozik pénzügyekkel.

„Mint a pókháló”

Diplomáját – az SZFE szétverése miatt – az Emergency Exit program keretein belül Ludwigsburgban kapta meg. Legutóbbi rendezése, a Katona József Színházban nemrég bemutatott 2031 a kultúra helyzetével és a hatalmi visszaélések természetével foglalkozik. Ehhez kapcsolódva toxikus maszkulinitásról, a #metoo hatásairól és az empátiadeficites helyzetekről beszélgettünk vele.

Nem a pénz számít

Mérföldkőhöz érkezett az Európai Unió az orosz energiahordozókhoz fűződő viszonya tekintetében: május elején az Európai Bizottság bejelentette, hogy legkésőbb 2027 végéig minden uniós tagállamnak le kell válnia az orosz olajról, földgázról és nukleáris fűtőanyagról. Ha ez megvalósul, az energiaellátás megszűnik politikai fegyverként működni az oroszok kezében. A kérdés az, hogy Magyar­ország és Szlovákia hajlandó lesz-e ebben együttműködni – az elmúlt években tanúsított magatartásuk ugyanis ennek éppen az ellenkezőjét sugallja.

„A kínai tudás”

Az európai autóipart most épp Trump vámjai fenyegetik, de a romlása nem ma kezdődött. Hanem mikor? A kínaiak miatt kong a lélekharang? Vagy az Európai Unió zöld szemüveges bürokratái a tettesek? Netán a vásárlók a hibásak, különösen az európaiak, akik nem akarnak drága pénzért benzingőzt szívni az ablakuk alatt? A globális autópiac gyakorlati szakemberét kérdeztük.