Amikor Sztupa és Troché - Ómafa határozott figyelmeztetése ellenére - a tőzsérhez, a rettenetes Háromszor Tőzsérhez indultak, tudták, hol keressék. A vásárban. Tudniillik az állat- és kirakodóvásárban, amit a faluvégi focipályán tartottak már a labdarúgás elterjedése előtt is. Ámbátor az utóbbi időben ez a közszájon forgó "focipályán" kifejezés már nem volt pontosnak mondható, hiszen a labdarúgó-szakosztály a községi tanácsnál elérte, hogy a pálya mögötti legelőn verjék fel sátraikat, állítsák fel ideiglenes karámjaikat az árusok, lévén a szertelen vásározás jelentős károkat okozott korábban a pálya talajának. Vásár idején tehát máshol kellett legeltetni, mert ugye az állatok nem jutottak be olyan könnyen a tanácselnökhöz, mint Miklós Jani, a futballcsapat technikás balfedezete, akire már a feljutásért küzdő megyeszékhelyi rendőrcsapat, a Dózsa is felfigyelt. Sztupa és Troché tehát komótosan végigbattyogtak a fél falun, lévén a főszeget és az alszeget éppen elválasztó Napsugár kisvendéglőből indultak. Ám ahhoz, hogy eljussanak a tőzsérig, először át kellett vágniuk a kirakodóvásár teljes hosszán, mert az állatkereskedőket a vásártér legelő belseje felőli végén helyezték el, ők meg ugye a falu felől mentek. S mivel nem siettek, no, nem azért, mert tartottak volna a félelmetes Háromszor Tőzsértől, hanem pusztán azért, mert jó idő volt, szépen sütött a nap, csinosak voltak a vásározó menyecskék, s számos ilyen vonzós miegymás akadt, így meg-megálltak majd' minden sátornál, épp csak kakasos nyalókát nem vettek maguknak. Mondom, maguknak! Mert Troché bizony vett az egyik szembejövő szerfelett kipirosodott arcú kislánynak, aki ugyan kérette magát kicsinyt, de végül - ki hitte volna - csak elfogadta, dacára annak, hogy az anyukája a lelkére csomózta, hogy idegennel még csak szóba sem álljon, nemhogy elfogadjon tőle valamit. Védelmére mondhatnánk, hogy Troché nem is volt idegen, de hazudnánk. Arra viszont esküszünk, hogy a tévézés távolról sem idegen tőlünk.
Pénteken (19-én) egy jó kis bolgár thrillert veszünk magunkhoz, úgyszólván ebédre a Cinemaxon, az a címe, hogy Hamis álmok, és az a fő erénye, hogy az ezredforduló után kedvvel erre haknizgató hajdani sztárok közül sem Val Kilmer, sem Michael Madsen nincsen benne. S hogy ezután is a csatornánál maradunk, azt Takeshi barátunknak köszönjék, aki a Bábokat kifaragta, mint valami mandulaszemű Dzsepettó.
Szombaton szerelem van kora délután a ViaSat3-on, mégpedig az 1954-es kiszerelésű Sabrina közreműködésével. S ha már ViaSat, töltsük velük az éjszakát is, csak ne a 3-mal, hanem a 6-tal, ahol Az 1000 halott háza című horrort nyomatják a jelentős szaktekintély, Rob Zombie rendezésében, és az egyik szerepben a kétségkívül jobb napokat is látó Karen Blackkel - még gondolkozom, hogy az ő vagy inkább William Holden képét tegyem-e ki.
Vasárnap a szokott ebédidőben Szinetár Miklós főműve, a Háry János... mit csinál? Kerül vetítésre, vaz, a nemzeti főadón. S a furfangos diák pedig nagyot tüsszente az egészre. A Cinemax hat után a jó családból származó Andrej Koncsalovszkij tán első amerikai próbálkozását, a Mária szerelmeit adja, ami nem hangulattalan darab, bár abból a feltevésből indul ki, hogy John Savage nem C színész. A kettő között volt egy Zelig is az MGM-en, de nem vettem észre, mert a nővéremre hasonlított. Úgy látszik, a kilencvenéves Woody Allent ünnepli a csatorna, mert utána a Csillagporos emlékeket is a fejünkbe vésik. Ha az éjszakát a Coolon töltjük, előbb az Angyalszív, majd a Csendőr nősül következik. Az előbbi álfilm, az utóbbi meg igazi.
Hétfőn Canterbury mesék éjjel a Film Mánián, s az Egri csillagok első fele délután az m1-en. Az HBO-n meg - ez itt a reklám helye - Terápia.
Kedden okt. 23. a szokásos maszlaggal, amiből - nyilvánvaló okokból - a Kolorádó Kidet emeljük ki, az is a ViaSat3-on lesz éjjel fél tizenkettő előtt.
Szerdán a baskerwille-i agár beleugat a dolgokba az MGM-ről, de nyolctól a Cinemax A mesterdetektívet adja, 1972-ből.
Tévézni időpocsékolás.
