tévésmaci

Légy a kertkapunál

  • tévésmaci
  • 2012. augusztus 26.

Film

Amikor Sztupa és Troché megjelentek az elefántpiacon, támadt némi megütközés az ágazat hagyományos szereplői közt, de nem lett belőle különösebb balhé, úgy értem, nem tört ki a maffiaháború a piac újrafelosztásáért. Az elefántbiznisz morogva bár, de megtűrte az alkalminak hitt jövevényeket, különösen, hogy kisjátékosoknak tűntek.

Valóban, tizenkét elefánt nem a világ. Ormányos barátainkat még Yangonban (talán Rangoonként ismerősebb) vette fedélzetére a Pireuszba tartó Avenging Ghost, s a feladója egy bizonyos E. G. Thomas F. S. M. C. nevű cég volt, 106. Sutton Rd. Southend-on-Sea. A címzettje pedig az Imperial Corona Cirkus Paris. A tucat nagyvad Pireuszból a Vlagyimir Lenszkij fedélzetén folytatta volna útját a southamptoni végcélig, ahol is állítólag a nevezett cirkusz trélerei várták, hogy az éppen Benelux-turnén zötykölődő társulathoz szállíthassák őket. Csakhogy már Pireuszban gondok akadtak; a görög vámhatóságok nem kapták meg a szükséges úti okmányokat, kivált az oltási bizonyítványok hiánya okozott nekik fejfájást. Az Avenging Ghost azonban egy jelentősebb gyógyszerszállítmánnyal (amelynek egy része feltehetően illegális volt) indult volna sürgősen vissza, így nem szórakoztak, a kapitány a szokott baksis másfélszeresét csengette ki a vámparancsnok segédjének, s az állatokat szépen levezették a hajóról. Ott ácsorogtak tanácstalanul a konténerek között. Konstanidisz vámparancsnok sürgönyözött az E. G. Thomasnak, és biztos, ami biztos alapon a southamptoni hatóságoknak is, de a cirkusz elérhetőségét kétnapi megfeszített munkával sem tudta fellelni a stábja. Az E. G. Thomas fenyegető válaszüzenetében kötbért és határidős szerződést emlegetett, s határozottan állította, hogy Yangonban még minden irat megvolt. Southampton nem válaszolt, ők egyenesen az MI6-hoz továbbították a vámparancsnok telegramját. Konstanidisz berágott, nem válaszoltok, büdös englimatiaszok? Nekem úgy is jó, s az elefántok máris hajóztak be a Vlagyimir Lenszkijre, a vámparancsnok saját kezűleg hamisított papírjaival. Az MI6 közben kiderítette, hogy ilyen nevű cirkusz nem létezik, s az E. G. Thomasnál sem tudnak semmit az egészről, ők szemüvegtokot gyártanak. Mi meg tévét nézünk, vagy kell, vagy se.

Pénteken (27-én) este, negyed tízkor a Coolon - egy merő promóció az egész - megnézhetjük Schwarzival a Total Recall - Az emlékmás című filmet, hisz épp most kerül a moziba a remake. Hogy ezt miért kellett újracsinálni, érti a fene. Már azt sem nagyon értettem, hogy az eredetire mi szükség volt. De mindez nem számít, hisz' ma kezdődik az olimpia, s hozzá igazítja minden csatorna a műsorát. Magyarul, alig is lesz nézhető valami a héten.

Szombaton este tizenegytől újabb - ám kicsinyt lejárt szavatosságú - brit prémiumsorozatot indít a Sherlock után az m1, a Válaszcsapás az iraki poszt-traumatikus szindrómák nyilvánvaló tünete. Az RTL Klub háromnegyed tíztől A hatodik naponnal promotálja a Total Recallt.

Vasárnap éjszaka az m1-en Kutyaszorítóban, igaz, addigra nem ér véget a Coolon az Angyalszív. S ha az angyal szív, szívjon az ördög is: Az utolsó tangó Párizsban tíz előtt az MGM-en. Én persze egy francia westernt nézek a Story4-en nyolctól, a Kisvárost; kapott az imdb-n simán négy pontot. S lehet, hogy utána még lecsúszik a Sophie választása is, ugyanitt.

Hétfőn adásszünet.

Kedden Buffala Day, nem nézek tévét.

Szerdán ha akarják Kris Kristoffersont látni egy lecsúszott rocksztár szerepében, akkor ki ne hagyják a Cisco Pike c. filmet nyolckor a Cinemaxon. Annál is inkább, mert régi kedvencem, Karen Black a partnere, mindjárt keresek is róla egy művészi photót.

Csütörtökön megin' Karen, ezúttal a Cinemaxon délután fél ötkor a Jöjj vissza, Jimmy Deanben, amit, ugye, Altman bácsi rendezett, a maga módján. A hét legjobb címe az Ezer bohóc 1965-ből az MGM-en, 15.05-kor, olyan sztárokkal, mint Martin Balsam vagy Jason Robards. A Duna meg Az oroszlán ugrani készült nyomja fél tíz után, amiben Bujtor vígan kiüti Papp Lacit. Maguk is üssék ki a tévéjüket!

Figyelmébe ajánljuk

„Boldog békeévek”

A több mint kétszáz műtárgyat felvonultató kiállítás fókuszában a szecessziós plakátművészet és reklámgrafika áll, a magyar művészetnek az az aranykora, amikor összhangba került a nyugati művészeti törekvésekkel, radikálisan modernizálva a kiegyezést követő évtizedek (fél)feudalista, konzervatív, a historizmus béklyóiba zárt világát.

Nem tud úgy tenni, mintha…

„Hányan ülnek most a szobáikban egyedül? Miért vannak ott, és mióta? Meddig lehet ezt kibírni?” – olvastuk a Katona József Színház 2022-ben bemutatott (nemrég a műsorról levett) Melancholy Rooms című, Zenés magány nyolc hangra alcímű darabjának színlapján.

Nyolcadik himnusz az elmúlásról

Egy rövid kijelentő mondattal el lehetne intézni: Willie Nelson új albuma csendes, bölcs és szerethető. Akik kedvelik a countryzene állócsillagának könnyen felismerhető hangját, szomorkás dalait, fonott hajával és fejkendőkkel keretezett lázadó imázsát, tudhatják, hogy sokkal többről van szó, mint egyszeri csodáról vagy véletlen szerencséről.

Szobáról szobára

Füstös terembe érkezünk, a DJ (Kókai Tünde) keveri az elektronikus zenét – mintha egy rave buliba csöppennénk. A placc különböző pontjain két-két stúdiós ácsorog, a párok egyikének kezében színes zászló. Hatféle színű karszalagot osztanak el a nézők között. Üt az óra, a lila csapattal elhagyjuk a stúdiót, a szín­skála többi viselője a szélrózsa más-más irányába vándorol.

Séta a Holdon

A miniszterelnök május 9-i tihanyi beszédével akkora lehetőséget kínált fel Magyar Péternek a látványos politikai reagálásra, hogy az még a Holdról is látszott.