TPP

Vannak emberek, akik rendelkeznek információkkal, amelyekkel mások nem, viszont nem rendelkeznek gátlásokkal, amelyekkel mások igen.

Nincs a filmben semmi nyílt feminizmus, a jogok kérdése csak öröklési, illetve birtokügyekkel kapcsolatban merül fel.

Végéhez közeledik a szovjetek utolsó, legdicstelenebb háborúja, pucolni kéne Afganisztánból, ahol már csak a városokban van biztonságban a katonák testi épsége.

„Ön a tanszéken a mindössze 23 női kutató egyike.” „Az egy prímszám.” 

Azzal indul a film, hogy a nagykorúság küszöbén álló Mikuan és Shaniss elválaszthatatlan barátnők, és azzal zár, hogy útjaiknak mégis, szükségképpen el kell válniuk.

A tanú ürgebőrbe varrt doboza kifejezetten realista elgondolásnak tűnik ahhoz képest, ami miatt Sture Bergwallt, mint a svéd kriminalisztika történetének legelvetemültebb sorozatgyilkosát elítélték.

Egy musical bemutatója után a két fő Broadway-sztár saját kiválóságától eltelten nyilatkozik, hogy az ők jelentős, tömegekre gyakorolt befolyásuk mennyire nagy felelősséget ró rájuk, ezért a hozzájuk hasonló kiemelkedő tehetségű és ezért méltán népszerű celebeknek kötelességük kiállni a… miért is? Igen, a jogokért, na.

Irodalom? A könyvkiadás is csak egy iparág, kereskedés folyik, az olvasótábor igényeinek kiszolgálása (meg, persze: megteremtése, ápolása stb.). Ihlet?

Ki tagadná, hogy erdő létezik s benne farkasok? Házikó, nagymamával, sőt, nagymamát látogató unokával? S ki ne látott volna vadászt? Ebből is látható, hogy a Piroska és a farkas megtörtént eseményeken alapszik.

A humor létállapot. A folyamatos (és elsősorban ön-)reflexió állapota, a kevésbé válaszokat kereső, mint inkább a termékeny kérdezésre, a dolgok elrendezettségének megkérdőjelezésére igényt tartó filozófia rokona. A vicc nézőpont, amelyről egyetlen képben tárul fel bonyolult összefüggések esendő természete.