Visszhang: film

A végső műszak

  • 2021. november 17.

Visszhang

A helyi érdekű gyorsétteremlánc kültelki egységének éjszakás alkalmazottja (Stan) 38 év után nyugalomba vonulna, de még be kell tanítania utódját: egy feltételesen szabadlábra helyezett fiatalembert (Javon).

Nem kifejezetten harmonikus párosítás a dolgozók (uborkaszeletelésről, egyensapkáról és más fontos kérdésekről rendelkező) kézikönyvét bibliának tekintő, besavanyodott, fehér alkutya és a tekintélyt nem tisztelő, az adódó helyzeteket pillanatok alatt felmérő és kritikáját vissza nem fogó fekete fiú. Összecsiszolódásról szó sincs, a kölcsönös viszolygás végig megmarad. Apró történések engednek bepillantást Stan kudarcos, unalmas és sekélyes életének felszíne alatt fortyogó indulatvilágba (Richard Jenkins összetett alakítást nyújt a sérelmeibe gonoszodott kisemberként). Az evidenciának tekintett dolgokat megkérdőjelező Javon egyszerre elindítója és nemkívánatos tanúja annak a folyamatnak, amelynek során feltárul egyrészt Stan előtt saját meg nem élt életének nyomorúsága (évtizedeken át kihasznált, jelentéktelen dolgokhoz gyáván kötődő pária volt), másrészt az ilyen kívülről irányított élet, gondolkodásmód logikája. Az elrontott saját élet és a mások életének tudattalan vagy tudatos megrontása összefügg.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Vérző papírhold

  • - ts -

A rendszeresen visszatérő témák veszélyesek: mindig felül kell ütni a tárgyban megfogalmazott utolsó állítást. Az ilyesmi pedig egy filmzsánerbe szorítva a lehetőségek folyamatos korlátozását hozza magával.

Szűznemzés

Jobb pillanatban nem is érkezhetett volna Guillermo del Toro új Frankenstein-adaptációja. Egy istent játszó ifjú titán gondolkodó, tanítható húsgépet alkot – mesterséges intelligenciát, ha úgy tetszik.

Bárhol, kivéve nálunk

Hajléktalan botladozik végig a városon: kukákban turkál; ott vizel, ahol nem szabad (mert a mai, modern városokban szabad még valahol, pláne ingyen?); már azzal is borzolja a kedélyeket, hogy egyáltalán van.

Brahms mint gravitáció

A kamarazenélés közben a játékosok igazán közel kerülnek egymáshoz zeneileg és emberileg is. Az alkalmazkodás, kezdeményezés és követés alapvető emberi kapcsolatokat modellez. Az idei Kamara.hu Fesztivál fókuszában Pablo Casals alakja állt.

Scooter inda Művhaus

„H-P.-t, Ferrist és Ricket, a három technoistent két sarkadi vállalkozó szellemű vállalkozó, Rácz István és Drimba Péter mikrobusszal és személyautóval hozza Sarkadra május 25-én. Ezen persze most mindenki elhűl, mert a hármuk alkotta Scooter együttes mégiscsak az európai toplista élvonalát jelenti. Hogy kerülnének éppen Magyarországra, ezen belül Sarkadra!?” – írta a Békés Megyei Népújság 1995-ben arról a buliról, amelyet legendaként emlegetnek az alig kilencezer fős határ menti kisvárosban.

Who the Fuck Is SpongyaBob?

Bizonyára nem véletlen, hogy az utóbbi években sorra születnek a legfiatalabb felnőtteket, a Z generációt a maga összetettségében megmutató színházi előadások. Elgondolkodtató, hogy ezeket rendre az eggyel idősebb nemzedék (szintén nagyon fiatal) alkotói hozzák létre.

A Mi Hazánk és a birodalom

A Fidesz főleg az orosz kapcsolat gazdasági előnyeit hangsúlyozza, Toroczkai László szélsőjobboldali pártja viszont az ideo­lógia terjesztésében vállal nagy szerepet. A párt­elnök nemrég Szocsiban találkozott Dmitrij Medvegyevvel, de egyébként is régóta jól érzi magát oroszok közt.