Verzió 18: Visszhang

Kurázsi 

  • TPP
  • 2021.11.03 21:00

Film

A kulcsjelenetben egy darazsat tessékel ki konyhájából a szereplő. Agyoncsaphatná egy újsággal, de ő inkább hokedlin egyensúlyozva tereli egy pohárba a plafonon tartózkodó rovart, majd kiereszti az ablakon. Csak menjen már!

A negyedszázada elnök Lukasenka valaha élvezte a jólét helyett a biztonságos szegénységgel is megelégedő nép őszinte támogatását, ám mára ellene fordult az egyre durvább jogkorlátozást, a politikai gyilkosságokat és a sokadik elcsalt választást megelégelő többség. Ez a film nem akar megmagyarázni semmit. Hogy mi volt és van Belaruszban, azt elég pontosan követte és feltárta számtalan hírműsor és tudósítás. Láttuk a tüntetéseket, a rendőri brutalitást, értesültünk a bebörtönzésekről és az öngyilkosságnak álcázott kivégzésekről. De nem láttuk az embereket, akik a nem csak anyagi, de fizikai egzisztenciájukat teszik kockára. A személyeket a maguk esendő valóságában. Akik színészek Aljákszej Paluján filmjében, a Belorusz Szabad Színház tagjai. A politikus színház művelőiként szobányi előadóterükben estéről estére próbálnak reflektálni a jelenkor legégetőbb problémáira, ők maguk „a szabadság (egyik) kis köre”, de kimennek tüntetni is, nem riadnak vissza a konfrontációtól – miközben otthon család várja őket, kisbabáért felelnek, nem csak az ország jövőjéért.

Ez egy remek cikk a nyomtatott Magyar Narancsból, amely online is elérhető.
Ha szeretné elolvasni, kérjük, fizessen elő lapunk digitális kiadására, vagy ha már előfizető, lépjen be!
A Magyar Narancs független, szabad politikai és kulturális hetilap. Nézzen be hozzánk minden nap: hírszolgáltatásunk ingyenesen hozzáférhető. Támogassa a független sajtót! Olvassa a Magyar Narancsot!

Neked ajánljuk