Ehhez képest igazi plebejus témákat választ, amikor rendezésre szánja el magát. A Machan című komédiában (2008) Srí Lankáról próbál Európába eljutni néhány ágrólszakadt migráns – mint nemzeti kézilabda-válogatott (az olyan, mint az izlandi strandröplabda). A Still Life című remekmű (2013) hőse egy magányosan elhunyt emberek temetését szervező, ugyancsak magányos hivatalnok. Új filmjéé pedig egy ablakpucoló. Hároméves kisfiát egyedül neveli, a rák végső stádiumában már nincs miben reménykedjen – és elárvuló gyerekének keres szerető családot.
Ez egy remek cikk a nyomtatott Magyar Narancsból, amely online is elérhető.
Ha szeretné elolvasni, kérjük, fizessen elő lapunk digitális kiadására, vagy ha már előfizető, lépjen be!
Támogassa a független sajtót! Olvassa a Magyar Narancsot!
