Film

Összeomlás

Marc Munden: Segítség

  • 2021. november 24.

Kritika

Sarah jobb híján és megfelelő képesítés nélkül vállal munkát gondozóként a demensekre szakosodott szociális otthonban. A fizetés kevés, a főnök kekec, de a lakók szeretetre méltók és hálásak, a munkanélküliségtől sújtott vidéken pedig nincs nagyobb jótétemény a havi fixnél.

Ám eléri az intézményt is a Covid-járvány, amellyel szemben eszköztelenek a dolgozók, és amikor egyszer csak nem jön a váltás, Sarah a szolgálat tizensokadik órájában ott találja magát az egész intézményben egyedüli személyzetként egy hörögve lélegző haldokló mellett (kedves, humorra fogékony, idős férfi, addigra már megkedvelhettük öregségére esendően gyermekivé lett lényét), de egyedül nem tudja megfordítani a fuldokló beteg 100 kilós testét. És hajnali fél négykor nincs senki, senki, akinek kötelessége volna, fizetést vesz fel érte és még esküt is tett rá, nincs senki, aki segítene. Csak az intézeti ápoltak legfiatalabbika, a negyvenes éveiben már szellemileg leépülő, de a jó szóra még fogékony, olykor feltisztuló tudatú Tony.

Amikor 2020. tavaszi reggelein a magyar rádiókban is bemondták a fertőzés terjedésének adatait, nem mulasztották el hozzátenni az egyre rettenetesebb számokhoz, mintegy rituálisan, hogy zömmel idős, krónikus betegségben szenvedő emberek hunytak el. A közlés rejtett értelme pedig az volt, hogy bár mindez nagyon sajnálatos, de mi, egészséges(ebb) és fiatal(abb) kedves hallgatók (hogy ne mondjam, dolgozó né­pünk), mi biztonságban vagyunk.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Céltalan poroszkálás

A két fivér, Lee (Will Poulter) és Julius (Jacob Elordi) ígéretet tesznek egymásnak: miután leszereltek a koreai háborús szolgálatból, a veteránnyugdíjukból házat vesznek maguknak Kalifornia dinamikusan növekvő elővárosainak egyikében.

Autósmozi

  • - turcsányi -

Vannak a modern amerikai mitológiának Európából nézvést érthető és kevésbé érthető aktorai és momentumai. Mindet egyben testesíti meg a Magyarországon valamikor a nyolcvanas években futó Hazárd megye lordjai című, s az Egyesült Államokan 1979 és 1985 között 146 részt megérő televíziós „kalandsorozat”, amely ráadásul még legalább három mozifilmet is fialt a tengerentúli közönség legnagyobb örömére, s Európa kisebb furcsálkodására.

Húsban, szőrben

Mi maradt élő a Pécs 2010 Európa Kulturális Fővárosa programból? Nem túl hosszú a sor. A Tudásközpont és a Zsolnay Örökségkezelő Nkft. kulturális intézményei: a Zsolnay Negyed és a Kodály Központ, és a Zsolnay Negyedben az eleve kiállítótérnek épült m21 Galéria, amelynek mérete tekintélyes, minősége pedig európai színvonalú.

Rémek és rémültek

Konkrét évszám nem hangzik el az előadásban, annyi azonban igen, hogy negyven évvel vagyunk a háború után. A rendszerbontás, rendszerváltás szavak is a nyolcvanas éveket idézik. (Meg egyre inkább a jelent.)

Az igazságnak kín ez a kor

A családregény szó hallatán rendre vaskos kötetekre gondolunk, táblázatokra a nemzedékek fejben tartásához, eszünkbe juthat a Száz év magány utolsó utáni oldalán a kismillió Buendía szisztematikus elrendezése is.

Kultúrnemzet

„A nemzetgazdasági miniszter úr, Varga Mihály 900 millió forintot biztosított ennek az épületnek a felújítására – nyilván jó összeköttetésének köszönhetően. Lám, egy nemzeti kormányban még a pénzügyminiszter is úgy gondolja, hogy a kultúra nemcsak egy sor a magyar költségvetésben, hanem erőforrás, amelynek az ország sikereit köszönhetjük.”

„Így változik meg a világrend”

Miért tört előre a populista jobboldal a nyugati világban, és hogyan alakította át Kelet-Európát? Milyen társadalmi változások, milyen félelmek adták a hajtóerejét, és milyen tartalékai vannak? És a liberális demokráciának? A tájhaza egyik legeredetibb politikai gondolkodóját kérdeztük.