Veszélyes

A legjobb Mel Gibsonnak. Ki se mozdul a díszletből, annyi a dolga, hogy gondterhelt arccal telefonál, közben fölteszi az asztalra a lábát, lehúz egy pohár whiskyt, vagy bekap valami tablettát – ahogy az amcsi filmekben szokták.

A tablettafogyasztást a vonal túlsó végén tartózkodó, börtönviselt, ám a mészárlásról leszokni vágyó páciensén is számon kéri, amikor az egykori, ám most családja életére törő cimboráinak szúró-, vágó- s nehéz eszközökkel nyélbe ütött megzabolázásának szüneteiben felhívja őt, hogy doki, nem veti-e vissza a terápiát, ha az ember időnként mégis erőszakot alkalmaz holmi túlélés érdekében. Mel Gibson ilyenkor elgondolkodik, és mond valami okosat, mint a házhoz nem jövő körzeti orvos pandémia idején. Csak a lövéseket hallva világosítja fel a terápia sikeréért aggódván a lőfegyver használatát odáig kerülő klienst, hogy ha lőnek az emberre, akkor a verbális meggyőzés nem minden esetben működik.