Turcsányi Sándor

Fülsiketítő lárma, eszeveszetten zakatolnak a szövőgépek, az üzemcsarnokban forr a munka. Vékony, űzött teremtés érkezik ziláltan, talán kiabálna, mondani akarna valamit a gépük fölé görnyedő sorstársainak, de az istentelen zajban semmi esélye.

Legutóbb Kaurismäki filmjéről (A múlt nélküli ember) szólva kezdtük úgy e rovatban, hogy nyugodtan lehetne a címe Csoda Helsinkiben - persze Vittorio de Sica Csoda Milánóbanjára gondoltunk, akkor úgy hittük, nem is alaptalanul.

"A szakmai továbbképzés terén értünk el sikereket, de a producerek, produkciók fizetési fegyelme nem megfelelő. A szerződések feltételei nem mindig teljesülnek. És a szakmai képzettség megbecsü-lése, főleg a televíziók esetében, sok tekintetben hiányos. ...

Színészkönyv. Õszintén szólva mérsékelt buzgalommal forgolódtam e vidéken, mégis ilyennek képzelem a műnemet. Épp ilyennek.

"Let me make only one name, of an actress who is also my wife. Thank you, dear Giulietta, and please stop crying! Grazie."

A Városligetről sokaknak megvan bizonyára a maguk sztorija, képe, melyben összemosódik a közvetlenül nyert élmény a közvetett benyomásokkal, az élet az irodalommal, az ellenőr a trolin kócos kuplékkal, lyuk a Széchenyi kabinjának falán Liliommal és Muskátnéval. A Gundel Madárfejű Lajcsikával. Május egy és időkerék. PeCsa és kutyaszar. A maradó meg a szalmaláng.

Az még csak hagyján, hogy kik azok, de némileg problematikusabb, hogy mit akarnak. És akkor hol van az még, hogy mit akar a rendező, Bacsó Péter...

Ez a huszadik. Február 10-26. között hét sportág, nyolc versenyszínhely, 82 szám: lesz miért izgulni, nyilván. Ráadásul a további adatok is ígéretesek: több mint 80 ország, 2500 versenyző és 1,5 millió néző csak helyben.

A kutya, a gyerek és a fóka dominózik a színészotthonban, vasárnaponként sem jön hozzájuk látogató, szürcsölik a híg levest, rágják a kenyérhéjat, el vannak felejtve (mondjuk magyar filmben hülyén is venné ki magát egy fóka, ám annyi biztos, hogy nem az eszkimók vették át a szerepkörét).

A magyar filmkészítés hajlamos időnként úgy működni, mintha adósa volna a hazai popzenének. Mintha muszáj volna alkalmanként egy-egy slágert képbe álmodnia.

Az elsőfilmesek nyugodt enerváltsága, kösz, megvan egy ideje, ha nem kéne a műtörténeti kontextussal vesződni, tán eszünkbe sem jutna, hogy például Reich Péter Rám csaj még nem volt ilyen hatással című filmje már több mint tíz éve készült.

Az összes elfér egy (dísz)dobozban. A nyáron megjelent gyűjtemény - a bőségesen adagolt extrákkal együtt is - magunkévá tehető egy szellemekkel zsúfolt hosszú éjszakán. Neki is csak alig másfél esztendő jutott az egészre... Egy olyan legendára, amihez foghatót csak nagyon keveset dédelget e világ. Mindjárt (szeptember 30-án) itt van halálának 50. évfordulója.